KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége vezérszónoka:
KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége vezérszónoka:
KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gázszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatásaként a FIDESZ vezérszónokaként kívánok a kérdéshez hozzászólni. Tekintettel erre, néhány olyan általános kérdést szeretnék felszólalásom középpontjába állítani, amely szervesen csatlakozik ehhez a törvényhez és más olyan törvényekhez, amelyek szintén valamely közszolgáltató szféra tevékenységét hivatottak szabályozni.
A közszolgáltatások elég sajátos részét képezik általában a nemzetgazdaságoknak, de a nemzetközi gazdaságnak is. Sajátos részét azért, mert jellegük olyan, hogy a piaci verseny nagyon sok esetben csak korlátozottan tud érvényesülni; a közszolgáltatások terén figyelhető meg nagyon gyakran természetes monopóliumok létrejötte, fennmaradása, virágzása.
Ez a nemzetközi folyamat egyébként az Európai Közösségben is egészen világos. Nemrég volt egy konferencia, amelyet az Európai Közösségek országai rendeztek, ahol is világossá vált, hogy ezek a közszolgáltató szférában dolgozó vállalatok, gazdasági csoportok a szektor jellegénél fogva olyan gazdasági pozíciókba jutnak vagy juthatnak, amelyek adott esetben összemérhető gazdasági hatalmat vagy befolyást jelentenek egy adott kormány gazdaságpolitikai kérdésekben illetékes miniszterével is. Ez világosan kiérezhető volt az akkori felszólalásokból. Éppen ezért, bár a gázszolgáltatásokról szóló törvény egy szaktörvénynek tűnik, azért van olyan általános kontextusa, ami miatt a Parlamentnek alaposan és részletesen kell az ilyen látszólag jelentéktelen törvényekkel is foglalkozni. Ez egyébként igaz a Parlament által tárgyalt, az áramszolgáltatásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban is.
Ezekből a folyamatokból, amelyekre próbáltam nagyon röviden az előbb utalni, a következtetést a magyar Parlamentnek és a magyar Kormánynak világosan le kell vonnia. Ez nem az, hogy ezeket a folyamatokat a magyar gazdaságpolitika valamelyest érdemben tudja befolyásolni, de világosan kell látni, hogy meddig és milyen feltételek mellett engedi azokat a tőkekoncentrációkat a magyar gazdaságba, amelyek a nemzetközi gazdaságra ezeken a szektorokon belül jellemzőek. Én azt hiszem, éppen ezért, ha ezt a kérdést vizsgáljuk, nemcsak a törvényt, hanem mondjuk a gázszolgáltatókkal kapcsolatos privatizációs kérdéseket is ide kell vonni. Ebből a szempontból ez a gázszolgáltatásról szóló törvény meglehetősen felemás. Egyrészt meglehetősen rigorózusan köt bizonyos szabályokat, szemmel láthatóan abból a szempontból, hogy a későbbi kormányzati befolyás, a későbbi magyar gazdaságpolitikai szabadság vagy a gazdaságpolitika szabadságfoka megfelelő legyen, és ne juthasson az ország ezeken a nagyon fontos közszolgáltató ágazatokon belül a gázszolgáltatásokban kiszolgáltatott helyzetbe. És itt most nem rosszindulatból mondom ezt a kiszolgáltatottságot, és jóindulatúan próbálom megközelíteni a kérdést, tehát nagyon kérem képviselőtársaimat, amikor ezeket a gondolatokat fejtegetem, mindig arra gondoljanak, hogy itt egy olyan folyamatról van szó, amelyet nem áll módunkban megállítani; ez a fajta tőkekoncentráció, ez a fajta természetes monopólium egészen egyszerűen természetes sajátsága ennek a szektornak. Nekünk ezt tudomásul kell venni, fel kell dolgozni, és ennek megfelelően kell a kérdéshez viszonyulni.
Ennek a gázszolgáltatási törvénynek a 12. §-a alátámasztja azt, amit az előbb mondtam, nevezetesen, hogy bizonyos kérdésekben nagyon rigorózus a törvény, és megpróbálja azt a maximális szabadságfokot biztosítani a magyar Kormánynak vagy a magyar gazdaságpolitikának, amely ebben a szektorban elképzelhető, hiszen például az e törvény által felállítandó Magyar Energiahivatal engedélyéhez köt olyan alapvetően fontos kérdéseket, mint az engedélyesek, vagyis a szolgáltatók vagy gázeladók szétválasztása, összeolvadása, alaptőke-leszállítása — tehát mind-mind olyan nagyon fontos kérdéseket, amelyeket egyébként a gazdasági társaságokról szóló törvény általában szigorúan a gazdasági társaságokra bíz, és nem enged ezekbe a kérdésekbe külső beleszólást.
Ugyanakkor azért mondom, hogy felemás ez a törvény, mert más vonatkozásban talán túlzó engedékenységet tanúsít; gondolok itt a 9. § (4) bekezdésére, amelyben a gázszolgáltatásra vagy a gázértékesítésre kiadott működési engedélyeket határozatlan időre próbálják megfogalmazni. Én azt hiszem, hogy ebből a szempontból, tehát abból a szempontból, hogy ha lehet, ennek a területnek az önállóságát, a gazdaságpolitikai hatókört megpróbáljuk valamilyen módon fenntartani, ebből a szempontból ez a törvény nem a legjobb, de lehet számos módosítással élve ezen javítani. Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy más kérdésekben ez a törvény nagyon homályos, vagy legalábbis nem egyértelmű.
Nagyon fontos — ez teljesen világos —, hogy amikor nyilvánvaló, egyszerű, világos feltételrendszert próbálunk megfogalmazni a gázszolgáltatók, az engedélyesek, egyáltalán az egész ágazat szempontjából, akkor kulcsfontosságú, hogy ezen a területen milyen tarifapolitikát próbálunk érvényesíteni. Túl azon, hogy a 30. §, amely az árszabályozás kérdését taglalja, meglehetősen rövidre sikerült, és ebből a szempontból nem világos, sőt tulajdonképpen csak azt mondja, hogy a tarifaszabályozás a Kormány hatáskörébe tartozik, de nem próbál — egyébként talán helyesen — hosszú távú elkötelezettségeket vállalni a tarifaszabályozás kérdésében, ugyanakkor a 17. § (2) bekezdése a gáz hatósági árával nem fedezett költségekre próbál valamilyen garanciát megfogalmazni. Ez a világos tarifapolitikában legalábbis elbizonytalanít. Arról van ugyanis szó, hogy a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre a miniszter rendeletében meghatározott mértékű hálózatfejlesztési hozzájárulást köteles a fogyasztóként jelentkezőkkel megfizettetni. Ez a mondat arra utal, hogy a törvény az egyik vonatkozásban a tarifapolitikát, ami kulcskérdése ennek az ágazatnak, bizonytalanságban hagyja, más oldalról viszont azt a feltételezést erősíti meg, hogy Magyarországon a gázszolgáltatással kapcsolatos hosszú távú tarifapolitika nem abba az irányba megy, hogy a gázszolgáltatók vagy egyáltalán az engedélyesek a gáz hatósági árán keresztül kapják meg azokat a költségeket, amelyekkel a fejlesztéseiket, a beruházásaikat fedezni tudják, hanem valamilyen módon egy kicsit ez egy korábbi tarifapolitika része, nevezetesen az, hogy a szolgáltatásért fizetett díj nem elegendő minden esetben a fejlesztésre, az amortizációs költségekre, a beruházásra, hanem ezt valamilyen központi forrásból vagy ennek egy másik verziójaként a fogyasztóként jelentkezőkkel próbálja megfizettetni ez a törvény.
(18.10)
Nem az a probléma ezzel, hogy ez nem vállalható. Teljesen világos, hogy hosszú távú tarifapolitikát kell megfogalmazni, amiben nem lehet azt mondani, hogy azért, mert világos és egyértelmű helyzeteket kell teremteni ebben az ágazatban, a tarifapolitikát és annak tendenciáját tíz évre fixen rögzítjük. Ez lehetetlenség. Azonban a törvényben ez súlyos ellentmondás, mert nem fogalmazza meg világosan egyrészt a tarifapolitika fő irányát; másrészt pedig nincsenek benne azok a valamilyen szempontból azért behatárolható terminusok, amikor is a gázszolgáltatóknak, engedélyeseknek lehet kalkulálni azt, hogy hosszú távú üzletpolitikájukat milyen tarifapolitikához igazítsák.
Egyébként azt nem kell mondanom, hogy ezek a kalkulációk — költségek, ár, fedezet — nagyon éles vitákra vezetnek, és egyébként eldönthetetlen a kérdés sok szempontból. Ez egyébként minden természetes monopóliumnál jelentkezik, tehát ezt a kérdést semmilyen törvényi megfogalmazással nem lehet kikerülni.
Szintén szeretnék utalni arra, hogy az általam elmondottakkal nem egészen egyezik a törvény 28. §-ában megfogalmazott közszolgáltatási üzemszabályzat fejezete. Egész egyszerűen azért, mert — elég fura módon — a Kormány hatáskörébe utalja, egy kormányrendelettel kívánja megfogalmaztatni azt a közszolgáltatási szabályzatot, amiben rendezi a szolgáltató, a gázértékesítő és a fogyasztó közötti jogviszonyt. Talán ebből a szempontból több és fontosabb útmutatót lehetne adni ebben a törvényben, pontosan azért, hogy világos legyen mindenki számára, melyek azok a határok, amelyeken belül a magyar gazdaságpolitika, vagy egyáltalán ennek az ágazatnak a kormányzati szabadsága húzódik.
Összefoglalóan szeretném elmondani azt, hogy ez a törvény sok szempontból nagyon szükséges. Gondoljunk csak arra, hogy a különböző területfejlesztési alapokból és egyéb kormányzati támogatásokból fejlesztett gázhálózatoknak — amelyek beruházása most is fut —, e beruházásoknak a tisztábatétele hallatlanul fontos abból a szempontból, hogy világos törvényi keretek között lehessen ezt az ágazatot, ezt a szektort fejleszteni.
Ebből a szempontból most a '67-es törvény és ennek Szűcs-féle módosítása van életben, illetőleg azóta van egy sajátos átmeneti állapot, amelyre a törvény próbál valamit megfogalmazni a 33. § (6) bekezdésében; meg kell mondanom, nem megnyugtató módon.
Tehát összefoglalva: ez a törvény megpróbál ilyen karókat leverni — és nagyon fontos lenne ennek elfogadása —, de ez ebben a formában kevésnek tűnik. Azok a bizonytalanságok, amelyekre nagy vonalakban utaltam, megkövetelik, hogy a Parlament ennél jobban belőhető, világosabban megfogalmazott iránymutatásokat próbáljon adni e szektor szereplői számára.
A frakcióm éppen ezért módosító indítványokkal kíván élni a törvényjavaslat vitájánál, és szeretném a következőt kérni zárásul az elnök úrtól. Tekintettel arra, hogy az előre kiadott és a képviselőkhöz eljuttatott csomagban az szerepel, hogy a képviselőcsoport javaslatára adott esetben az általános vitát még meg lehet nyitni, ezért fel szeretném hívni az elnök úr figyelmét, hogy mi valószínűleg élni fogunk ezzel. Azonban az általam is említett módosító indítványok beterjesztése még bizonyos egyeztetést igényel, mert szeretnénk olyan verziót beterjeszteni, amit a többi parlamenti párt is adott esetben elfogad, és valamelyest a kormányzat is egyetérthet vele. A most beterjesztett módosító indítványaink még nem ilyenek, éppen ezért utalok arra, hogy ezzel a lehetőséggel esetleg még élni kívánunk. Köszönöm a szót. (Szórványos taps.)
