SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A személyijövedelemadó-törvény módosításáról ismét, mint minden évben, kemény vita folyt, közel 200 módosító indítvány felett. E jó szándékú vitának köszönhető, hogy a kormány által benyújtott javaslatokhoz olyan módosító indítványok születtek, amelyeket a bizottsági vitában a Kormány is támogatott. Az indítványok a törvényjavaslat minden területét érintették ugyan, de azok mégis az adó néhány kulcsfontosságú kérdéskörére, így az adótáblára, az adóalapot csökkentő kedvezményekre, a szigorító intézkedések enyhítésére vagy éppen azok kibővítésére irányultak.
Az indítványokban egyértelműen erősíteni kívánták az adóztatás szociális érzékenységét olyan adózási elemek törvénybe építésével, amelyek a családok számát, élethelyzetét jobban figyelembe veszik.
Előtérbe került az általános adóterhelés mérséklésének igénye is. A bizottsági viták során bontakozott ki ez a törvényjavaslat szigorító intézkedéseit enyhíteni szándékozó módosító indítványok közül.
Tisztelt képviselőtársaim! Mielőtt rátérek az indítványok és a vita fontosabb témaköreire, szeretném megköszönni a részletes vitában tanúsított konstruktív szellemet és együttműködést, mely lehetővé tette, hogy a Kormány szándékai és a bizottságok által is támogatott javaslatok összetalálkozzanak.
Elsőként említem meg a benyújtott új adótáblát, mely az alacsonyabb jövedelműek adóterhelésének mérséklését célozza meg, kiegészítve a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék adóalapból való levonhatóságának bevezetésével. Még egyes sajtónyilatkozatok is elismerték, hogy a Kormány javaslata a legszélesebben értelmezett közvélemény egyetértésével találkozott. Kezdettől fogva, az 1988. évi adóreform bevezetése óta elvárt igény volt a járulék levonhatóságának megadása. Éppen ezért a meglepetés erejével hatott, hogy ezt a lépést miért kifogásolta több képviselőtársam.
Végül is remélem, hogy a szakmailag kétkedő képviselőtársaimat is meggyőzte a vitában elhangzott érvelés, hogy a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot véglegesen nem vonjuk ki az adózás alól, hiszen a nyugdíj melletti jövedelemszerzés-kör adóalappá válik, viszont a nyugdíjra eső adót azért nem kell megfizetni, mert a nyugdíj számításának alapja a már adózott jövedelem, a nettó jövedelem.
Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a két járulék levonhatóságának törvénybe foglalása ennek a parlamenti ciklusnak az adóztatás klasszikus alapelveit követő, eddig példa nélküli fegyverténye. Először is azért, mert önmagában 30 milliárd forinttal csökkenti az állampolgárok adóalapját, mintegy 6%-os reáljövedelem-növekedést eredményezve, az adózók legszélesebb rétegeit érintően, és a hozzárendelt adótáblával még az átlagosnál többet kereső, de azért valóban nem gazdag, manapság sokat gyűrődő vezető-, menedzserréteg számára is megvalósítja a sokat emlegetett valorizációt.
Másodszor pedig azért tekintem fegyverténynek ezt, mert az előremutató módon tesz lépést olyan irányban, hogy az adó ne terheljen költséget, olyan kötelező befizetést, ami később adóalapot képező jövedelmek potenciális forrása.
Végül szeretnék rámutatni e lépésnek az összefüggéseire az alapítványi adományok tárgyában elfogadott módosítási javaslattal is. A konstruktív bizottsági vita eredményeként az alapítványi támogatások korlátozására vonatkozó mérték tekintetében is megegyezés született.
A civil szervezetekkel megindult párbeszéd felszínre hozta az ezen a területen lévő problémákat, az elért eredményeket és a sikeres kezdeményezéseket. A többfordulós egyeztetés alapján indokolt volt a nagyon szigorú korláttól elállni. A párbeszéd alkalmat adott arra is, hogy a másik fél érzékelje az adózási rendszer gondjait, és megértse, hogy az takaríthasson meg több adót, aki többet adózik.
A tb-járulékok levonhatóságával az állami, a költségvetési újraelosztás helyett az állampolgári döntés körébe utaltuk ezt a kérdést, amely egy lépésnek tekintendő a civil társadalom további építése irányában.
Ismét nagy harcot vívtunk egy olyan területen — gondolok itt a devizaellátmányok adózására, ahol még nem született meg az adóreform.
(17.50)
Emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat arra, hogy az előző évben már küzdöttünk ez ügyben és egyetértettünk abban, hogy tenni szükséges ezen a területen, mert nem kis jövedelmeket fizetnek ki adómentesen. Hoztunk akkor egy olyan szabályt, hogy a devizaellátmány úgy adóköteles, hogy a hozzánk jövő külföldiek jövedelme is adóköteles, azaz ahogyan az ő költségeiket elismerik, úgy kezeljék saját polgáraink elszámolását is. Igaz, hogy hagytunk egy átmeneti évet is, hogy fel lehessen készülniük azoknak, akik legkésőbb tavaly december 15-ig megkötött szerződések alapján mentek az idén kiküldetésbe. Ne feledjük azonban, hogy akik ilyen szerződésekkel nem rendelkeztek, azok már az idén is az említett módon adóztak.
Most, hogy az új esztendőben a vállalkozói szférában az adókötelezettség életre kelne, a vita ismét fellángolt. Itt is egy olyan párbeszéd kezdődött, amelynek nyomán kikristályosodtak az egyes területek gondjai, és bízom benne, hogy olyan kompromisszum született, amely előremutató fokozatosságot, további átmenetet ad ezen a területen is az adóztatás bevezetésére, illetőleg az adóelkerülési lehetőségek szűkítésére.
Nagyon kérem, hogy — mivel itt egy nagyon bő paletta van a módosító indítványok területén — a kompromisszumos javaslatot, ami a bizottságokban kialakult, abban a formában szíveskedjék a tisztelt Ház elfogadni, ahol jómagam igent fogok mondani, tudniillik a sok javaslatból nagyon könnyen egy rossz szavazással egy teljesen inkoherens rendszert is létrehozhatunk, akaratunk ellenére.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadózás szociális érzékenységének erősödését tükrözi az a szándék, hogy a családi pótlék adómentességének megtartása mellett a számos módosító indítvány közül végül is a bizottságok támogatták a gyermekkedvezmény megtartását úgy, hogy a gyermek utáni adókedvezmény 1994-ben valorizáltan megvalósuljon.
Megemlítem, hogy minden évben felvetődik a családi jövedelemadózás, illetőleg a jövedelem családtagok közötti megosztásán alapuló adóztatás gondolata. Őszintén remélem, hogy sikerült a műhelyvitákban meggyőzni képviselőtársaimat arról, hogy az ilyen adóztatás milyen nehézségekbe ütközik, és milyen ellentmondásos társadalmi, szociológiai hatásai lehetnek.
Hasznos vita bontakozott ki a természetben történő juttatások célirányosabb adóztatását tartalmazó javaslat elfogadására, a mentességek, a költségtérítések és a költségelszámolások szigorítása tekintetében. Kölcsönös engedmények után a bizottságok támogatták a Kormány javaslatait, illetve a pontosabb értelmezést, jobb végrehajtást elősegítő módosító indítványokat.
Jó fogadtatásra talált a lakásfinanszírozás Kormány javasolta új támogatási rendszeréhez igazodó, a tandíj-kötelezettség bevezetéséhez fűződő összjövedelem-csökkentési lehetőség. A bizottságok többsége támogatta Seszták László képviselőtársam módosító indítványát, amely az új lakás vásárlása esetén igénybe vehető hiteltörlesztési kedvezményt megemeli és a gyermekszám növekedése miatti lakásbővítést is bevonja a kedvezmény körébe.
Elfogadták a bizottságok a Kormány javaslatát a befektetésösztönzési kedvezmény bővítésére, a jelenlegi forma fenntartásával együtt. Módosító indítvány révén válhat egységessé a 10%-os forrásadó mellett a tartós devizabetétek és a lekötött forintbetétek kamatadója, hozzájárulva ezáltal a Kormány vállalkozásélénkítési szándékához. Bízom abban, hogy a forintbetétek utáni kamatadó 10 százalékpontos csökkentése elősegíti a megtakarítási hajlamot, és más lépésekkel, például a hitelkonszolidációs rendszerrel együttesen a hitelkamatok mérséklését, és ezzel jobb feltételeket teremt a vállalkozások számára.
Végezetül, a személyi jövedelemadó szempontjából is kiemelem a Kormány vállalkozásokat segítő szándékát avval, hogy amennyiben azt képviselőtársaim is megszavazzák, az egyéni vállalkozóknak továbbra is lehetőségük lesz a társasági és a személyi jövedelemadó közötti választásra.
Tisztelt képviselőtársaim! Ismételten megköszönöm az eredményes együttműködést. Remélem, hogy a döntéshez sikerült a törvény 1994. évi változtatását és a még vitatott kérdéseket jobban megvilágítanom. Ennek jegyében ajánlom a személyi jövedelemadózásról szóló törvényjavaslatot a bizottságok és a Kormány együttes támogatását élvező változtatásokkal a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra, mert ezzel az utóbbi évek legjelentősebb tehercsökkentését tudjuk végrehajtani adófizetői polgáraink számára és úgy hiszem, hogy mindemellett megtartjuk a költségvetés érdekeit is úgy, hogy az állampolgárokról a terheket nagymértékben csökkentve oda tudjuk terelni, ahol az adófizetési készség és a feketegazdaság egyes részeit eddig nem tudtuk bevonni az adózásba. Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem a módosított javaslatokkal a törvény elfogadását. (Taps.)
Határozathozatal
