INOTAY FERENC, DR. (KDNP)
INOTAY FERENC, DR. (KDNP)
INOTAY FERENC, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Olyan terület költségvetési gondjaival szeretnék foglalkozni, melyről eddig az Országgyűlés plenáris ülésén talán szeméremből, talán a titkos terület okozta bizonytalanságból nem sok szó esett. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetéséről lenne szó. Nem egészen pontos nevükön a titkosszolgálatokról.
E szemérmesség vagy a témával való nem foglalkozás, az előző rendszerből örökölt rossz image miatt mindig könnyebb volt ezektől a szolgálatoktól elvonni valamit, mint gondjaikat megértve, az ország érdekében, az ország gazdasági helyzetéhez igazodó segítséget megadni. Pedig talán egyetlen más területen sem okozott olyan gyökeres változásokat az 1990. évi demokratikus átalakulás, mint éppen a titkosszolgálatoknál.
Az Országgyűlés által kétharmados többséggel elfogadott 1990. évi X. törvény hosszú idő után végre törvényi alapokra helyezte a titkosszolgálatok működését. Ez évtizedeken keresztül nem így volt. A feladatok elvégzéséhez szükséges speciális titkosszolgálati eszközök és módszereik szabályozása is törvényi alapon oldódott meg. Megvalósult a kormányzati irányítás, ami addig nem volt, mert addig csak pártirányítás volt. Megvalósult, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter gyakorolja a költségvetési felügyeleti jogkört.
A szervezeti, irányítási változások mellett legalább ilyen mértékben változott — igen, megváltozott — a személyi állomány is. A régi vezetői garnitúra szinte teljes mértékben kicserélődött, és hasonló mozgások voltak alacsonyabb szinten is.
Megvalósult — igen, megvalósult — a politikai semlegesség is. Ma az országnak, egyik állampolgárának sem kell attól félnie, hogy politikai véleménye miatt zavarják, figyelik, lehallgatják. (Közbeszólás a bal oldalon: Na…)
Ugyanakkor azóta is gond a titkosszolgálati munkákhoz elengedhetetlenül szükséges, magasan képzett, megfelelő emberi tulajdonsággal rendelkező szakemberek megnyerése, felvétele és megtartása.
Speciális a szolgálatok helyzete abból a szempontból is, hogy nem alakulhatott ki a polgári szervezeteknél, a hadseregnél, a rendőrségnél működő érdek-képviseleti rendszer. Ezzel a szolgálatok érdekképviselete, a szolgálatok dolgozóinak érdekképviselete megnehezült, mivel sem az Érdekegyeztető Tanácsban, sem a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában nem képviseltethetik magukat. Így tulajdonképpen hogy mellettük szólok, érdek-képviseleti feladatot is látok el.
A Belügyminisztériumból kiválva a polgári területen két titkosszolgálat, két országos hatáskörű szerv, a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal került létrehozásra. Első önálló költségvetésük 1991-ben összesítve 4 milliárd 807 millió forint volt. Ezzel az összeggel a hivatalok 1991-ben biztonságosan tudtak gazdálkodni. A későbbi költségvetésekben azonban sem 1992-ben, sem 1993-ban a nemzetbiztonsági szolgálatok sem dologi, sem bérautomatizmust nem kaptak, és a hivatalokat az évenkénti elvonások is sújtották.
Jól mutatják ezt a számok. Az 1992. évi támogatás 5 milliárd forint volt, az 1993. évi a költségvetés szerint 4 milliárd 600 millió, tehát 400 millióval gyakorlatilag csökkent. Tehát az éves költségvetés szerint. Ugyanez az 1994. évi javaslat szerint 5 milliárd 140 millió. Tehát voltaképpen minimálisan több, elenyésző mértékben több, mint 1992-ben volt.
Ugyanakkor, hölgyeim és uraim, itt mindenki tudja: a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatai folyamatosan bővülnek, ami természetesen növekvő költségvetési támogatást is vonna maga után. Ismertek az inflációs folyamatok, melyek között kell a költségvetési szerveknek gazdálkodniuk, melyek folyamatosan leértékelik a költségvetési támogatást.
Emellett is meghökkentő azonban az, amit a számok jeleznek, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok 1993. évi költségvetése nominálértékben sem érte el az 1991. évi szintet, s ha ez az 1994. éviről nem mondható el, ha csak az inflációs rátát is vesszük figyelembe, akkor is az 1994. évi támogatás az 1991. évinek csupán 52%-a. Tehát majdnem a felére csökkent a rendelkezésre álló anyagi erő, míg a szolgálatok feladatai majdnem megduplázódtak.
Az előbb elmondottak ismeretében nem csodálható, hogy a hivatalok gazdálkodása megnehezült. A szolgálatok tartalékai elfogytak, készletei leapadtak, eszközei amortizálódtak, a szükséges javítások, pótlások, cserék halasztódtak, és indokolt fejlesztéseket kellett leállítani vagy el sem indítani.
A szolgálatok helyzete, hölgyeim és uraim, anyagi okok miatt megrendült. Megnőtt a fluktuáció, egyre nehezebben tudják a szakembereiket megtartani. Bér tekintetében nemhogy a gazdasági szférával, de a társ fegyveres testületekkel sem tudnak lépést tartani.
Hölgyeim és uraim! A titkosszolgálat az egy szakma. Méghozzá olyan szakma, ahol az ott szolgálatot teljesítő munkavállalók gyakorlatilag mindig fronton, mindig háborúban vannak. A bérelmaradás 1994-ben várhatóan tovább növekedne, mivel a társ fegyveres testületeknél a honvédség után a rendőrség, a határőrség, a tűzoltók és a polgári védelem területén is emelkedett a hivatásos állomány bérének egyik összetevője, az úgynevezett rendfokozati pótlék. Ez már minden fegyveres testületnél megvan, mégpedig havonta 2000 forint összeggel. Ez azonban a szolgálatok tisztjeinél nincs meg. Ilyen emelésre a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetése nem tartalmaz fedezetet, és ezen összeg kigazdálkodására sincsen mód. Tételesen megpróbáltam ellenőrizni, személyesen utánanézni.
Éppen ezért a benyújtott módosítási indítványom egyik összetevője az a javaslat, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknál is sor kerülhessen 1994-ben a rendfokozati pótléknak a többi társ fegyveres testületekkel azonos szintre hozására. Ehhez a Nemzetbiztonsági Hivatalnál a tb-járulékkal együtt 98 millió forintra lenne szükség, az Információs Hivatalnál pedig csupán 28,1 millióra.
Hölgyeim és uraim! Ez a költségvetés egészéhez véve szinte jelentéktelen összeg.
(10.40)
Miután az 1994. évi költségvetési javaslatban béremelési lehetőség egyik hivatalnál sem szerepel, ezen viszonylag csekély összeg szolgálná a hivatásos állomány — a szakképzett és jól dolgozó hivatásos állomány — megtartását. Ez egy főre vetítve a Nemzetbiztonsági Hivatalnál 4,2%-os, az Információs Hivatalnál pedig 4,4%-os átlagos béremelést jelentene csupán. Ez az inflációhoz viszonyítva nagyon kevés, de az ország nehéz helyzetét ismerve ennél több nem jut, ennyit viszont indokoltnak tartok.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy az előbb ismertetett béremelési javaslat csak a hivatásos állományra terjedne ki, és ott is csak olyan mértékben, mely biztosítja a rendfokozati pótlék tekintetében a többi fegyveres testülettel való egy szintre hozást. A jóval kisebb létszámú közalkalmazotti állomány esetében a közalkalmazotti törvényben meghatározott béreket a két hivatal saját erőforrásaiból 1994. január 1-jétől biztosítani tudja.
Az ország számára egyre fontosabbá válnak bel- és külpolitikai, valamint nemzetbiztonsági vonatkozásban egyaránt a titkosszolgálatoktól beszerezhető információk. Az információk hitelességének, az információk pontosságának a biztosítéka azonban egy jó szakembergárda. A titkosszolgálatokra egyre nagyobb feladat hárul a korrupció, a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni harcban is, e területeken sokszor rendőrségi megkeresésre, velük együttműködve. E feladatok ellátásához azonban a két hivatal leromlott műszaki állapotú, elavult technikát örökölt, melynek fejlesztése, modern technikával való kiváltása folyamatos feladat. A legfejlettebb technikákhoz való felzárkózás e kényes, és azért az ország szempontjából igen fontos területen talán még sürgetőbb, és az elavult technika a fejlettebb szolgálatokkal való kapcsolatfelvételt is lehetetlenné teszi, vagy erősen megnehezíti.
Az előzőekben vázolt tendenciákból is világosan látszik, hogy értékben folyamatosan szűkülő költségvetésből technikai felzárkózást lehetetlen végrehajtani. Engedjenek meg erre csak egyetlen jellemző számadatot. A Nemzetbiztonsági Hivatal 1994. évi költségvetési javaslatát vizsgálva megállapítható, hogy menynyi a költségvetésnek az a része, melynek elköltéséhez jóformán semmi beleszólása sincs a hivatalnak, azok szükségesek pusztán ahhoz, hogy a hivatal működni tudjon. Nos, ez az arány évről évre növekszik, és 1994-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalnál eléri a 80%-ot. Természetesen még a maradék pénz sem fordítható teljesen fejlesztésre. Ebből kell kifizetni az épületfelújításokat, bel- és külföldi kiküldetéseket, az áfá-t stb. Így az erre fordítható pénz egyre inkább a maradékelven kerül meghatározásra, ami viszont a folyamatos, jól szervezett és tervezett munkát teszi lehetetlenné. Javaslatom második része próbálna ezen segíteni.
Mivel az Információs Hivatal 1994. évi költségvetési terve tartalmaz 245 millió forint dologi támogatásnövelést, ezért javaslatom csak a Nemzetbiztonsági Hivatal dologi kiadásra fordítható összegét emelné meg, hasonló mértékben, 250 millió forinttal. Ez is voltaképpen a költségvetés egészéhez képest szinte alig észrevehető, minimális összeg. Ez a Nemzetbiztonsági Hivatal tervezett dologi kiadásainak ma valamivel több mint 20%-a, azaz lényegében megegyezik az 1993. évi inflációs rátával. Tehát a vásárlóerő szempontjából gyakorlatilag nincsen emelkedés. Az összkiadásokat tekintve ez az arány mindössze 6%.
Befejezésül mint érdekképviselő kérem önöket a módosító javaslatom elfogadására. Az elfogadás jelzés lenne, jelzés egy tisztességes, törvényi alapokon működő, és a törvényeket betartó, sokszor nehéz, sokszor igen veszélyes körülmények között dolgozó, sokszor eredményes, de mindig a háttérben maradó, mindig névtelen, és a társadalmat, a hazájukat tisztelő és szerető emberek számára, hogy az Országgyűlés, a Képviselőház is megbecsüli őket. A nemzetbiztonsági bizottság abszolút többséggel, elsöprő többséggel, minimális ellenszavazattal a javaslatomat elfogadásra javasolta.
Mint vállalt érdekképviselő szeretnék hozzászólni egyes módosító javaslatokhoz is. Azokról a javaslatokról van szó, amelyek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok kiadásait, illetve bevételeit érintik. A sorban az első Soós Károly Attila, Gaál Gyula és dr. Lotz Károly képviselőtársaim 13917-es számon benyújtott módosító indítványa, mely a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoktól összességében 1 milliárd forintot kívánna elvonni. Az elvonás mindkét hivatal tekintetében egyaránt 17,6%-os lenne, a kormányzati beruházásokat is beleértve. Képviselőtársaim indokolása azt tartalmazza — ha jól értem —, hogy a szolgálatok kiugró mértékű dologi kiadás- és támogatásnövekedését szeretnék elvonni. Ezek után teljesen nem érthető számomra, hogy miért tartalmaz az indítvány elvonást a béralapból, a felújításból és a kormányzati beruházásokból.
Érthetetlen számomra az elvonás mértéke is. A szolgálatok az 1993. évi, eredeti költségvetéshez képest kormányzati beruházás nélkül 441 millió forint többletet kapnának 1994-ben. Ebből azonban 141 millió forint — feladatátvételből — olyannak a finanszírozására vonatkozik, amit azelőtt nem csináltak, illetve a pótköltségvetésben elfogadottak 1994. évi szintre hozásából származik. A valóságban a fejlesztés 300 millió forint, az összkiadások 6%-a. Azt hiszem, semmiképpen sem lehet kiugró fejlesztésnek nevezni ezt. Éppen ezért furcsa számomra a 300 milliós fejlesztést 1 milliárd forintos elvonással büntetni. Más szempontból nézve viszont az utóbbi évek költségvetési megszorító politikája után egy ilyen mértékű elvonás — nyugodtan kijelenthetem — a két hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal teljes működőképtelenségét okozná. A béralapból történő elvonás lehetetlenné tenné az állomány megtartását, és ezzel az alaptevékenység végzése emberi oldalról lehetetlenülne el. A dologi kiadásból történő elvonás ugyanezt érné el a technikai, illetve a fenntartási oldalról. Miután a világ összes állama, még a legdemokratikusabb állam is működtet titkosszolgálatot a társadalom érdekében, úgy érzem, indokolt ez nekünk is. A nemzetbiztonsági bizottság a javaslatot leszavazta, nem támogatta. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a módosító indítványt is utasítsa el.
Dr. Békesi László képviselőtársam a 13803-as számon adott be költségvetési módosítóindítvány-csomagot, mely a költségvetési szervekre általában — így a nemzetbiztonsági szolgálatokra is — 10%-os elvonást tartalmaz. Ez a Nemzetbiztonsági Hivatal esetében 532 millió forint, az Információs Hivatal esetében 155 millió forint.
(10.50)
Általában nem értek egyet az ilyen általános és a pártállami időkben megszokott, általános leosztású, a költségvetési szervek egyedi helyzetét figyelmen kívül hagyó elvonásokkal. Minden költségvetési szerv helyzete más és más. Ami az egyik esetben még elviselhető, az a másiknál már esetleg működőképtelenséget okoz.
A nemzetbiztonsági szolgálatok esetében a működőképtelenség határára sodorná a hivatalokat.
Az előzőekben említettem a költségvetési szervek determinációs fokát. A módosító indítvány éppen azt a pénzt vonná el, amely a fejlesztésre, a felújításra maradna. Így a hivatalok fizetésképtelenné válnának akár egy egyszerű áremelés vagy forintleértékelés kapcsán. A nemzetbiztonsági bizottság ezt a módosító indítványt is elutasította.
Végül szólnom kell Siklós Csaba képviselőtársam 13780-as számú módosító indítványáról, amelyben a bevételek oldaláról érinti a nemzetbiztonsági szolgálatot. Mindkét hivatalnál egységesen 20 millió forintos bevételnövekedést javasol. Ha megnézzük az eredeti költségvetési javaslatot, akkor láthatjuk, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnál 47 millió forintról 67 millió forintra, azaz majdnem felével, az Információs Hivatalnál pedig 9,9 millió forintról 29 millió forintra, azaz több mint a kétszeresére emelné meg az indítvány a bevételi előirányzatot. A jelzett mértékek önmagukban is jelzik a javaslat irreális voltát, miután a titkosszolgálatok nem tartoznak abba a körbe, amelyek viszonylag szabadon emelhetik bevételeiket.
Az Állami Számvevőszék többször említette a bevételek alultervezését; ez a javaslat viszont a bevételek felültervezésének bűnét követné el, ezért ezt a módosító indítványt is javaslom elvetni.
Kérem tehát benyújtott módosító javaslatom támogatását — ahogy ezt a nemzetbiztonsági bizottság is megtette —, és a felsorolt egyéb javaslatok elutasítását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
