PINTÉR JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság alelnöke:
PINTÉR JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság alelnöke:
PINTÉR JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság alelnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság ülésén szó esett arról, hogy foglalkozzunk egy csokorban azokkal a célokkal, amelyek a miniszteri tárcák területén vannak felsorolva és a környezetvédelem érdekeit szolgálják, az élet minőségét javítják, annak érdekében valóan, hogy a képviselőtársaim állásfoglalását tudjuk valamelyes mértékben befolyásolni a '94. évi költségvetés vitájánál.
Ennek bevezetőjeként szabad legyen rámutatnom arra, hogy a környezetvédelem kérdése az utóbbi időben rendkívül felértékelődött. Ennek megvannak a természetes okai, hogy miért foglalkoznak országszerte, de világszerte is a környezetvédelemnek a kérdésével és a faladataival.
Nálunk, Magyarországon azért alakult ki a környezetvédelemmel sokat foglalkozó téma, mert az elmúlt 40 esztendő alatt rossz gazdaságpolitikai célokat tűztek ki, olyan ipartelepítéseket hajtottak végre, olyan motorizációt vezettek be, olyan kemikális mezőgazdaságot folytattak, amelyek mindmegannyian az élet minőségét befolyásolták, ugyanakkor nem teremtették meg annak a feltételeit, hogy a környezeti károkat valamilyen módon csökkentsék, kivédjék, megszüntessék. Természetes dolog, hogy ez felvetette az utóbbi időkben a környezetért aggódó szerveknek, állampolgároknak az érdeklődését.
Miután a környezetvédelem alapvetően három körre szorítkozik, elsősorban a levegő tisztaságának a védelmére, másodsorban a föld minőségének a védelmére, harmadsorban pedig a víz minőségének a védelmére, ezekben a kérdésekben kell nekünk végeredményben az 1994. évi állami költségvetés megjelenítését is csokorba foglalni.
Minden bizonnyal ismeretes, hogy ezek a környezeti károk, amelyek a motorizáció és a helytelen ipartelepítés során kialakultak, nem küszöbölhetők ki rövid időn belül, nagyon hosszadalmas, talán évtizedre nyúló programokat fognak megjeleníteni a gazdaság életében, hogy ezeket valamelyest csökkenteni lehessen. Ugyanakkor viszont az élet minőségének a védelme érdekében rendkívül sok erőfeszítést kell tenni azért, hogy ezeket a társadalom, az ember el tudja viselni.
Ennek előrebocsátásával szabad legyen néhány, azokról a területekről felsorolt példát megemlítenem, amelyek alapvetően a környezetet kímélik, a környezetet védik és az emberi életet valamelyes mértékben szolgálják. A felsorolást a miniszteri tárcánknál megjelenített fejezetekben látom célszerűnek megemlíteni.
Az első ilyen, ami a belügyminiszteri tárcánál jelentkezik, az önkormányzatok céltámogatásának a kérdése, amely az ivóvízkészletek fejlesztésére szól, és új ivóvíz-telepítési lehetőségeket is biztosít.
Ismeretes, hogy a közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások százalékos megoszlása Magyarországon csak hét megyében éri el a 80-90%-os szintet, a többi megyében nem éri el ezt a mértéket, ebből következően rendkívül nagy feladataink vannak, hogy az egészségesvíz-ellátást biztosítani tudjuk. Ezzel szemben tehát az állami költségvetés 1994-re 33 milliárd forintot irányoz elő erre a célra, ugyanezt 1993-ban csak 28 milliárd forinttal tudta a költségvetés biztosítani. Ez az 5 milliárd forintos beruházási költségemelkedés alapvetően jó irányba próbálja befolyásolni a közműves ivóvízellátást.
A másik ilyen fontos kérdés a Közlekedési Minisztérium területén jelentkező, a kiemelt városok szennyvízkezelésének a beruházási programja, amely 1993-ban 400 millió forintot jelentett, most 1994-re több mint a duplájára, 900 millió forintra van prognosztizálva, reményeink szerint be is fejezhetően.
A közcsatorna-hálózatba bekötött lakások százalékos megoszlása még rosszabb helyzetet mutat, mint a közműves ivóvízellátás, mert Magyarországon csak két megyében és Budapesten van 50% körül meghatározva az a bekötés a közcsatorna-hálózatba, amely befejeződött. Rettentő nagy elmaradás van e tekintetben, éppen ezért ennek a beruházási költségemelkedésnek nagyon helyén való az 1994. évi szerepeltetése. A kiemelt városok szennyvízkezelése Győr, Pécs, Kis-Balaton és Keszthely területén jelentkezik.
A másik ilyen rettentő nagy fontosságú kérdés a nagymarosi és visegrádi beruházásnak, a Duna rehabilitációjának a helyreállítása, amelyre 1993-ban 800 millió forintot fordítottunk, 1994-ben 2 milliárd forint van tervezve ennek a helyrehozására. Ismeretes, hogy ez a bős—nagymarosi vízmű helytelen beruházás megindításának a visszafordítását próbálja megoldani.
Lényeges dolog, hogy olyan közlekedési hálózat alakuljon ki Magyarországon és abba az irányba történjen fejlesztés, amely a legjobban kíméli a környezetet: ez a vasúthálózatnak a fejlesztése. Az elmúlt esztendőben, 1993-ban 4,5 milliárd forint került felhasználásra, most 5,5 milliárd forint van tervezve az 1994-es esztendőre. Elsősorban Budapest—Hegyeshalom és Budapest—Kelebia vonalnak a korszerűsítéséről van szó, de ezenkívül még kisebb 10 vonalnak a fejlesztése is napirenden van.
Ugyanilyen fontossággal bír a vasúthálózat fejlesztésén belül a kombinált fuvarozás, amely azt kívánja megoldani, hogy a kamionforgalom ne az elmúlt hagyományos időben és formában bonyolódjon le az országban, a környezetszennyezés kiküszöbölésével.
(11.30)
(A jegyzői székben dr. Szabó Lajost Tóth Sándor váltja fel.)
Megemlítendő egy kisebb mértékű, de Budapestet közelről érintő beruházás: a Ferihegy környezetvédelme, amire 130 millió forint van 1994-re tervezve.
A Földművelésügyi Minisztérium területén egy nagy jelentőségű dologról szeretnék beszélni, úgy is mint Kisgazda, és úgy is mint az Országgyűlésben helyet foglaló egyetlen vándorméhész az országban: ez pedig a fásítás és erdőszerkezet-átalakítás kérdése. Ez alapvetően a környezetet javító tényező, azonkívül viszont más gazdasági haszonnal is jár, amire a későbbiekben rá is fogok térni.
Az 1993-as esztendőben a fásítási programra 450 millió forint került végrehajtásra, míg a jövő esztendőre, 1994-re 600 millió forint van tervbe véve. A Kormány elfogadta azt a nagyszabású zöldprogramot, amely az erdőszerkezet átalakításának és a fásításnak a programját foglalja magában. Eszerint 2000-ig, a századfordulóig 150000 hektár erdőtelepítés van előirányozva, évenkénti egyenlő ütemezésben, és 2050-ig újabb 700000 hektár erdőtelepítés következne be, ami azt eredményezné, hogy az ország erdőterülete 2,5 millió hektárra nőne. Ez az erdősűrűség, erdőnagyság Magyarországon valamikor az 1780-as esztendőkben volt meg, amikor II. József uralkodott, a nevezetes kalapos király — azóta tudniillik az erdőt állandóan pusztították és csökkentették az országban, és ennek eredményeként 20% alá csökkent az erdősűrűség. Ezt kívánja a fásítás, az erdőszerkezet átalakítása kárpótolni, behozni az elkövetkezendő évtizedekben.
Azt is meg kellene említeni, hogy e fásítási területen belül a mézhozamok növelésére 60000 hektár akácerdő telepítésére kerül sor a terv végrehajtása során. De nemcsak ebben van ennek jelentősége, hanem abban is, hogy olyan erdők telepítését vagy város körüli erdősávok létrehozását lehet végrehajtani e program keretén belül, amelyek a méhészek számára rendkívül fontosak, hogy ne csak egy hordási időszak legyen: akácgyűjtés, hanem az akác előtt és az akác után virágzó fákat is lehessen telepíteni. Ez a program állami támogatással készül, és bele kell érteni az erdő tervezésének, az erdő telepítésének és az erdő fenntartásának, kezelésének a költségeit is.
Ezeket a beruházásokat igénybe lehet venni, és a megyei erdőfelügyelőségeknél lehet a méhészeknek — vagy éppen önkormányzatoknak — érdeklődni, és a munkálatokat megkezdeni.
Nagyon fontosnak tartjuk az 1994. évi költségvetésben a termőföld minőségvédelmére előirányzott 300 millió forintot, ami 200 millió forinttal magasabb, mint az 1993. évi előirányzat volt.
Tudjuk nagyon jól, hogy ezek a beruházások, ezek a fejlesztések nem oldják meg teljes mértékben a környezetvédelem gondjait — de többre nincs lehetőség. Gazdasági válságban van az ország, olyan gazdasági kényszer hatása alatt vagyunk kénytelenek dolgozni, működni, amely csak szerény lehetőségeket biztosít. Egyébként is, ez a költségvetés, amely előttünk van, valamelyest próbál segíteni megoldani a környezeti hatások védelmét.
Ezt azért tartottam fontosnak — és a bizottság is azért tartja fontosnak — felsorolni, elmondani, hogy képviselőtársaimat arra buzdítsuk, hogy ezeket az életfenntartáshoz szükséges beruházásokat támogassák és a költségvetés jóváhagyásával perfektuálják, hagyják jóvá. Köszönöm szépen. (Taps.)
