VONA FERENC, DR. (MDF)
VONA FERENC, DR. (MDF)
VONA FERENC, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitában három témában szeretném a tett módosító javaslatokat, amelyeket részben magam tettem, részben pedig képviselőtársaimmal tettem, megindokolni és — hogy úgy mondjam — megvédeni.
Képviselőtársaim! A magyar gazdaság hagyományosan mezőgazdaság-központú. Azt hiszem, mindenki elismeri, hogy a mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak kell tekintenünk. Mert hagyománya van, mert kultúrája van és — véleményem szerint — mert jövője van.
Emellett régi tapasztalat, hogy a politikai stabilitásnak is talán az egyik legfontosabb eleme. Ha pedig elfogadjuk a mezőgazdaság stratégiai jelentőségét, akkor ezt a költségvetésnek is tükröznie kell. A nyugati országok fejlett mezőgazdasága 40-50%-os állami támogatást élvez. A mi, átalakuló mezőgazdaságunk ezzel szemben 10% körül van.
Perspektivikusan ez az egyetlen valóban exportképes ágazatunk. A nyugati országok 70%-os exportszubvencióval operálnak, a magyar ehhez képest 15%, aligha versenyezhet.
Ennek a problémacsomagnak csak egy parányi, de nézetem szerint nagyon fontos része az a módosító javaslatom, amelyet október 25-én nyújtottam be 13356-os számon, s ez az állat-egészségügyi szolgálat hatósági és szakértői intézményrendszerének újjászervezéséről szól, és 800 millió forintjába kerülne az 1994-es költségvetésnek. Ezt az összeget — hogy mindjárt megindokoljam — úgy gondolom, a miniszterelnökség költségvetési általános tartalékából lenne célszerű biztosítani.
Miről is van szó, képviselőtársaim? Az állat-egészségügyi szolgálat hatósági és szakértői intézményrendszer, amelynek feladatai az elmúlt 40 évben öszszemosódtak az állam gazdálkodófeladataival. Az összefonódás az üzemi állatorvos jogintézményében realizálódott.
A költségvetési támogatáson túl személyi biztosítékot adott a működéshez szükséges bevételek befolyására. A társadalmi, gazdasági átalakulás 1991-ben feleslegessé tette az üzemi állatorvos alkalmazásának szükségességét, másrészt a szolgálat hatósági szervezetében is jelentős létszámcsökkentés került végrehajtásra. Hiszen a korábbi 4000 állami alkalmazott helyett ma mintegy 1150 fő állami állatorvos és körülbelül 1650 egyéb alkalmazott, tehát összesen 2800 fő dolgozik az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokon. Míg magánállatorvosként körülbelül 1706 fő praktizál.
A szolgálat a radikális létszám- és költségvetési támogatáscsökkenés miatt arra kényszerült, hogy a nemzetközi kötelezettségeit közvetlenül nem érintő feladatainak ellátásával magánállatorvosokat bízzon meg. Így jött létre a hatósági jogkörrel megbízott magán-állatorvosi szolgálati forma, amely állandó kritika tárgyát képezi az Európai Gazdasági Közösség részéről, minthogy azonos személy hatósági ellenőrző tevékenységet folytat a saját maga által ellátott területen. Ez a gyakorlat sérti az államigazgatási eljárási törvény összeférhetetlenségre vonatkozó előírásait is.
Az előzőek miatt szükséges az állami és a magán-állategészségügyi szolgálat feladatának szétválasztása, amely 300 fő főfoglalkozású állami állatorvosi álláshely létesítését teszi szükségessé exportunk hatékonysága érdekében. Ezzel a szolgálat szervezeti rendszere és feladatmegosztása megfelelne a jogszabályi előírásoknak és az EK-követelményeknek.
Az állatlétszám az elmúlt években fokozatosan visszaesett. A vágásszám és az export 1993-ban jelentősen csökkent. Emiatt az állat-egészségügyi szakértői intézmények bevétele is jelentősen csökkent. További bevételelmaradást okoz a fizetésképtelenné vált, csődeljárás alatt levő termelők behajthatatlan adósságállománya is.
A húsvizsgálati díjtételek növelésére a behajthatatlan követelések miatt már nincs reális lehetőség. A magyar és a nemzetközi élelmiszer-biztonságot szolgáló követelményrendszer érvényesítése tehát állami feladat, amelyhez a forrást támogatással kellene biztosítani. De jelenleg ez csak 14,5%-os szintű, míg a bevételek fedezték eddig a kiadások 85,5%-át.
A jelzett visszaesések miatt a bevételek nem realizálódnak. A bevételkiesés miatt 1994-re minimálisan 350 millió forint többlettámogatásra van szüksége az ágazatnak, míg az állat-egészségügyi alágazat működtetése állami feladat és nem lehet a bevétel függvénye.
(11.50)
Összefoglalva képviselőtársaim: a járványvédelmet, állattartást és tenyésztést, az EGK-elvárások teljesítését a szolgálat csak úgy tudja kellő színvonalon ellátni, ha a költségvetés '94-ben minimálisan 800 millió forint kiadás-előirányzattal nő. A 800 millió forint kiadás és egyúttal támogatási előirányzat-növekményforrás tehát az általános és céltartalék, melynek összegét ugyancsak 800 millió forinttal javaslom csökkenteni. Ez lenne az egyik, amelyet szeretnék a figyelmükbe ajánlani.
A másik, amely nagyon lényeges dolog, ezt pedig egy többpárti konszenzus előzte meg, amelyet Török Gábor, Kulin Sándor, Szauter Rudolf, Dragon Pál Kisgazda-képviselőkkel, Körösfői László képviselőtársammal s Kuncze Gábor úrral együtt nyújtottunk be, amely azt a célt szolgálja, hogy a Magyar Köztársaság '94. évi költségvetése című törvényjavaslat 24. §-a (5) bekezdés b) pontjából az a rész, amely az egyenlő összegben szövegrészt jelzi, maradjon el, és egyidejűleg egészüljön ki a 70%-a a lakosság számával arányosan illeti meg valamennyi megyei önkormányzatot.
Mert miről is van szó, képviselőtársaim? Arról, hogy az illetékbevételek túlnyomó többsége a gazdálkodás folyamatában keletkezik: például vagyonátruházás egyéb eladásoknál. Ebből következően a magasabb összegű illetékek azokon a területeken szedhetők be, ahol a gazdasági élet mozgásban van. Indokolt tehát, hogy a befolyt bevételek felhasználása is legnagyobbrészt e területeken történjék, miután egyre nagyobb az igény mind a lakosság ellátására, mind a beruházások megvalósíthatósága érdekében a termelő infrastruktúra fejlesztésére.
Az illetékeknek a megyék közötti jelenlegi elosztási rendszere a bevételi oldalon jelentkező különbségeket nivellálja oly módon, hogy a magasabb összegű illetékbevételt elérő megyéktől jelentős forrásokat elvon. A pénzügyi szabályozórendszer szerinti visszaosztás az egyenlősdi elve alapján történik, tehát nem veszi figyelembe a szükségletekben meglévő különbözőségeket.
A megyei önkormányzatok forráshiánnyal küszködnek — ez köztudott —, helyi adót nem vethetnek ki. Az általuk működtetett intézmények egy részéhez normatív állami támogatás nem kapcsolódik. A települési önkormányzatok élnek az önkormányzati törvény által biztosított lehetőséggel, s egyre többen megyei üzemeltetésre átadják a körzeti, térségi feladatokat ellátó intézményeket, mint például középfokú oktatási intézményeket, orvosi rendelőket és egyéb intézményeket is. Ez utóbbiak működtetéséhez pedig a normatív állami hozzájáruláson túlmenően kiegészítő támogatások biztosítása is szükséges. A jelenlegi pénzügyi szabályozórendszer nem követi ezen mozgásokat, a megyék normatív állami hozzájáruláson kívüli bevétele egyáltalán nem növekszik.
Azt szeretném még képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy ennek a következménye az többek között, hogy Pest megye helyzete jelenleg a 100 lakásra jutó lakosok számában a 15., a 10000 lakosra jutó dolgozó orvosok számában a 18., az 1000 lakosra jutó, rendelőintézetnél teljesített évi szakorvosi munkaórában a 18., a 10000 lakosra jutó működő, aktív kórházi ágyak számában a 19., a 100 bölcsődei férőhely nélkül beíratott gyerekek számában a 15., a 100 férőhely nélküli óvódás gyerekek számában a 19., az egy pedagógusra jutó általános iskolai tanulók számában a 18., a 100 lakosra jutó távbeszélő helyek számában a 19.
Nem akarom képviselőtársaimnak tovább elvenni és igénybe venni a figyelmét, de amint láthatják, erről van szó, és ezért javasoltuk, tehát ez a többpárti javaslat ezért történt, hogy mindenképpen a 70%-a az illetékből befolyó összegnek a lakosság számával arányosan illesse meg tehát, ami Pest megyénél 1 millió lakost jelent.
Végezetül a harmadikként Török Gábor képviselőtársammal együtt benyújtottuk azt a 13911-es és 13912-es számú javaslatunkat, amelyben azt célozzuk, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az önadózási ellenőrzés során általa megállapított és beszedett adóhiány összegének 20%-át a pénzügyminiszter által jóváhagyott belső szabályzatában meghatározott működési kiadások fedezetére felhasználhassa.
Továbbá azt javasoljuk, hogy az APEH '94. évi költségvetési előirányzatát 400 fő létszámnövelés figyelembevételével kell módosítani.
Miért? Azért, mert a 400 fő létszámnövelés ellentételeként a költségvetésbe tervezett áfa-bevételt ezzel az összeggel javasoljuk megemelni, így a költségvetés tervezett hiánya nem növekszik. A 400 fős létszámemelés lehetővé tenné az APEH számára az adókötelezettségek gyakoribb és rendszeresebb ellenőrzését, ezzel az adózás alól jelenleg még kivont adóalapok nagyobb mértékű feltárását. Ugyanis szerény becslések szerint körülbelül 600 milliárd forint az eltitkolt adójövedelem, ezért kellene ez a 400 fős emelkedés. Ez a leggyorsabban a forgalom, az értékesítés szférájában realizálódik az áfa-adórendben milliárdokban mérhető kihatással. Az adóalapok feltárása emellett még növeli a személyijövedelemadó- és a társaságiadó-bevételt is. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ezekhez a javaslatokhoz kérném a tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
