WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége a költségvetés módosítására egy javaslatcsomagot készített, amely több elemből áll. Ennek a javaslatcsomagnak a költségvetési vonzata mintegy 90 milliárd forint átcsoportosítása. Bevezetőben szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti a költségvetési hiány növelését: minden esetben megjelöltük azokat a helyeket, ahonnan elvenni kívánjuk, illetve elvenni javasoljuk a pénzösszegeket, és megjelöltük azokat is, amelyeket fokozottan támogatni szeretnénk. Képviselőtársaim a nap folyamán ezeket a javaslatokat részletesen indokolni fogják — elsősorban Soós Károly Attila, aki az átcsoportosításokat fogja megindokolni. Én most elsősorban az önkormányzati, közalkalmazotti, kulturális támogatások indoklását vállalom magamra; a későbbiekben a környezetvédelmi feladatokról, a vállalkozás- és beruházásösztönzésre javasolt átcsoportosításainkról képviselőtársaim részletesen fognak szólni.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az általam vázolt célokon kívül pénz, elegendő pénz jusson a közalkalmazotti bértábla bevezetésére a tervezett időpontban, mármint 1994. január 1-jétől kezdődően. Mondandómat ezzel a témakörrel szeretném kezdeni.
Mint ismeretes — és erről az általános vitában már szóltam —, a kormány Becker Pál és Siklós Csaba neve alatt egy javaslatot nyújtott be, a költségvetési törvény módosítását kérve, ami azt tartalmazza, hogy az önkormányzatok hitelfelvétellel próbálják meg a közalkalmazotti bértábla bevezetésének költségeit fedezni.
Már akkor jeleztem, és most megismétlem, hogy a magunk részéről ezt a javaslatot nem tudjuk elfogadni, és nem tudjuk támogatni. Több okból nem tudjuk elfogadni, elsősorban azért, mert törvénytelennek tartjuk azt — sőt alkotmánysértőnek —, hogy az önkormányzatokat hitelfelvételre kívánja kényszeríteni ez a javaslat. Ezenkívül — már az általános vitában kifejtettem — ennek a javaslatnak a pénzügyi megalapozottsága hiányos; véleményünk szerint egy csomó bürokratikus többletkiadást jelent, és követhetetlen szisztémát vezet be; a hitelkérelmek nyilvántartása megoldatlan, a hitelkötések feltételei megoldatlanok, és a kamatkiadások mintegy 3,5 milliárdot tesznek ki az elkövetkező két évben, ami a következő költségvetést terheli. Ezért a mi javaslatunk az, hogy a tisztelt Ház ne fogadja el ezt a módosító javaslatot, helyette azokat a módosító javaslatokat támogassa, amelyek ugyanazt a célt kívánják elérni — mármint azt, hogy a közalkalmazotti bértábla a pedagógusok, az óvónők és a közalkalmazotti szféra egyéb területein dolgozók számára a fizetéskiegészítés, a fizetésemelés megtörténjék január 1-jétől, mégpedig más formában. Javasoljuk, hogy az önkormányzatok mozgásterét bővítsük oly mértékben, hogy az önkormányzatok tudják teljes egészében kifizetni ezt a bértáblát.
Egyébként javaslatainkhoz hasonló javaslatokkal állt elő, ismereteim szerint, a FIDESZ és az MSZP is, tehát ők is hasonló módon javasolják ezt a kérdést kezelni — de, gondolom, erről ők majd külön, részletesen szólni fognak.
A mi javaslatunk lényege az — és ezt Kóródi Máriával közösen terjesztettük a tisztelt Ház elé —, hogy első lépésként a személyijövedelemadó-visszatérítés mértéke változzék: az elmúlt évben bevezetett 30%-os visszatérítést javasolja a Kormány fenntartani az idén is, ezzel szemben mi azt javasoljuk, hogy a visszatérítés 35%-os legyen. Ennek az az indoka — ezt egyébként a céltámogatási indoklásban is olvashatjuk, a törvény indoklásában —, hogy a '92-es személyijövedelemadó-befizetések emelkedtek 1991-hez képest. A növekedés országos szinten mintegy 20%. Ez a növekedés, hogyha 5%-kal még megemeljük, részben fedezni tudja a közalkalmazotti bértábla bevezetésének költségeit.
Javaslatunk másik eleme — és ezt külön nyújtottuk be — az, hogy ne csak a személyi jövedelemadó mértékének visszatérítése növekedjék, hanem az úgynevezett szja-kiegészítés mértéke is. Ezzel a kormányzat nem számolt a költségvetési törvényjavaslatban. Már az általános vitában elmondtam: ez különösen azokat a településeket sújtja, ahol nem képződik vagy minimális személyijövedelemadó-bevétel képződik. A Kormány a tavalyi személyijövedelemadó-kiegészítés szinten tartását javasolja, ami reálértékben természetesen mintegy 25%-os csökkenést jelent. A kormányjavaslat értelmében tehát a szegény települések, a rossz helyzetben lévő települések helyzete tovább romlana. Ezzel szemben mi azt javasoljuk, hogy ezeken a településeken falvanként és városonként 20%-kal növekedjék a személyi jövedelemadó kiegészítésének mértéke. Ez konkrétan azt jelenti, hogy falvanként a tervezett 3400 forint helyett 4080 forint/fő személyijövedelemadó-kiegészítésre kerüljön sor, városonként pedig 4650 forint helyett 5580 forint legyen a kiegészítés. Természetesen tudom, az lenne az igazán jó, hogyha a falvak személyijövedelemadó-kiegészítését is a városi szintre lehetne emelni — sajnos, a költségvetés mostani mozgástere ezt a javaslatot nem teszi számunkra lehetővé, de célunk az, hogy a jövőben ebben az irányban próbáljuk a költségvetést módosítani, és megpróbáljuk kiegyenlíteni a települések közti különbséget.
Ezenkívül ebben a javaslatban olvasható az is, hogy a 20 millió forintos felső határt — ami városonként adható — emeljük fel 25 millióra, ami elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a körzeti feladatokat ellátó kisvárosok mozgásterének bővítését szorgalmazzuk, hogy náluk is lehetővé váljék a feladatok ellátása, elsősorban a közalkalmazotti bértábla bevezetése.
A javaslat egy másik eleme — amelyet szintén Kóródi Máriával közösen nyújtottam be — az úgynevezett településüzemeltetési normatívák megemelését javasolja. Ismeretes, hogy — teljesen érthetetlen módon — azt javasolja a kormányzat, hogy a tavalyi évhez képest a településüzemeltetési normatíva 200 forinttal csökkenjen. Egyszerűen nem értem ennek a javaslatnak a logikáját, ugyanis nemhogy csökkentek volna a települések fenntartási költségei az elmúlt évben, hanem — ismereteim szerint — lényegesen növekedtek: az energiaár-emelések, a béremelések és az egyéb áremelkedések, az infláció következtében. Azt gondolom, teljesen érthetetlen, miért javasolja a Kormány, hogy csökkenjenek ezek a költségek, aminek esetlegesen az lehet a következménye, hogy néhány településen kikapcsolják az áramot, mert nem tudják fizetni a közvilágítás költségeit.
Mi tudjuk, hogy javaslatunk nem elégíti ki a települések igényeit, ennek ellenére azt mondjuk, hogy ha már nem is növekedhet a településüzemeltetési normatíva — a települések fenntartására szánt összeg — nagysága, de legalább a tavalyi szinten tartást meg kell célozni ezen a területen, ami azt jelenti: javasoljuk, hogy a beterjesztetthez képest 200 forint/fővel emelkedjék ez a településüzemeltetési normatíva, amely további mozgásteret jelent az önkormányzatok működéséhez.
(10.20)
Ezenkívül több módosító indítványban javasoljuk az egyéb normatívák emelését, elsősorban azokat, amelyek a közalkalmazottakat is érintik, így az oktatási normatívák, az óvodai normatívák emelését, a kulturális normatívák emelését, de, mint ahogyan ezt jeleztem, erről képviselőtársaim a későbbiekben még beszélni fognak.
Tehát ennek a kérdéskörnek az összefoglalásául hadd szögezzem le: a szabad demokraták módosító javaslataikkal is azt célozzák, hogy bevezetésre kerüljön a közalkalmazotti bértábla Magyarországon 1994-ben. Viszont a bevezetésnek a módját a települések számára nyújtandó állami támogatás növelésével kívánjuk elérni, és javaslataim — amelyeket az előbb részletesen ismertettem — ezt a célt szolgálják.
Rátérnék egy másik kérdéskörre, az úgynevezett céltámogatások kérdéskörére. Egy másik javaslatomban a céltámogatások folyósításának a módjára teszek javaslatot.
Ismert — elsősorban az önkormányzatokban dolgozók előtt —, hogy a Kormány azt tervezi a benyújtott költségvetési törvényében, hogy az 1993-ban odaítélt céltámogatásokat, amelyek 1994. évi folyósítást, tehát kifizetést jelentenének, 1995-re kívánja elhalasztani. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy már az idén az ígéretek alapján megindult beruházások üteme csúszik, a költségek nőnek, egyes esetekben az önkormányzatok teherbíró képességének függvényében a megindított beruházásokat le kell állítani, ami beláthatatlan következményeket jelent sok település életében.
Azt gondolom, ez tarthatatlan. Tarthatatlan az, hogy törvényekben ígéretet teszünk, kötelezettségeket vállalunk kormányzati és parlamenti szinten bizonyos feladatoknak a finanszírozására, és ezt egy nem tudom milyen meggondolás alapján utána — az ígéret után hat hónappal, vagy jelen esetben három hónappal, mert szeptemberben történtek az ígéretek, rendeletben ekkor jelent meg a céltámogatásoknak a köre — egy következő törvényben visszavonjuk. Ezzel teljes mértékben kiszámíthatatlanná tesszük az önkormányzatok, a falvak és a városok gazdálkodását.
Ezért azt javasolom, hogy ez a paragrafus maradjon ki a költségvetési törvényből, magyarul azt a kötelezettséget, amelyet korábban az Országgyűlés vállalt, teljesítse. És a kormányzat is teljesítse, és az 1994-es odaígért céltámogatások összegét folyósítsák 1994-ben az önkormányzatok számára.
Szintén a céltámogatások köréhez tartozik a jövőben meghirdetendő céloknak az ügye. Tisztában vagyok azzal, és azt gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetés mozgástere beszűkült. Azzal is tisztában vagyok — és ezt már akkoriban jeleztük, amikor tárgyaltuk a céltámogatási törvényt —, hogy a céltámogatási törvényben megfogalmazott számtalan pozitív és támogatandó cél a költségvetés pillanatnyi és mindenkori helyzetétől függően változhat. Ezért annak idején nem is igazán értettem azt, hogy miért volt szükség ennek a törvénynek az ilyen formában történő meghozatalára. De ennek ellenére azt gondolom, egy irányt mégiscsak mutatott. De az irány, az iránymutatás egy évig tartott. Ebben a költségvetési törvényben a Kormány drasztikusan csökkenti azokat a célokat, amelyekre a céltámogatási törvény értelmében a települések pályázhatnak, illetve pályázhatnának.
A céltámogatási törvényben mintegy 15 fajta célra lehet pályázni. Ezek elsősorban a település alapvető működését befolyásoló célok — vízhálózatépítés, csatornaépítés, iskolaépítés és hasonló célok. Ezek közül a Kormány már csak hármat kíván fenntartani a következő évben. Magyarán a települések csak háromfajta célra pályázhatnak központi támogatást. Ez a három cél: az egészségesivóvíz-ellátást biztosító vízbázisoknak a létesítése, ivóvízbázis-fejlesztés. A másik cél az életveszélyessé vált általános iskolai tanterem kiváltása. A harmadik cél pedig a működő egészségügyi intézmények gép- és műszerbeszerzése.
Annak idején az általános vitában is már jeleztem, hogy ezek a célok fontos célok, de tudni kell hozzá, hogy az első cél gyakorlatilag megvalósult. Nagyon kevés olyan település van már csak, ahol nincsen víz, nincs az egészséges ivóvíz biztosítva. Ennek ellenére azt gondolom, továbbra is első helyen kell szerepeltetni ezt a célt, és a módosító javaslatomban ezzel egyetértek.
Viszont azt gondolom — és erről korábbi hozzászólások kapcsán önök is már meggyőződhettek —, hogy az ivóvízhálózatok építésével párhuzamosan nem lehet lemondani a szennyvízelvezetésnek, a szennyvíztisztításnak a támogatásáról. Ugyanis ha erről lemondunk, akkor a létrehozott vízbázisokat, a megépített kutak vizét szennyezzük el ismét, és a következő pár évben ismét az lesz a feladatunk, hogy víztisztítási berendezéseket támogassunk azért, mert a kivezetett szennyvizek, a kezeletlen szennyvizek elszennyezik az egészséges ivóvizet.
Ezért azt javasolom, hogy a sérülékeny vízbázisok védelmét szolgáló területeken szennyvíztisztító telepek létesítésére és a folyékony hulladék kezelésére, valamint szennyvízcsatorna-hálózat építésére nyújtson a költségvetés támogatást a következő évben is. Ezt a célt sorolnám a második helyre.
Természetesen azzal is tisztában vagyok — újfent —, hogy jó lenne, ha minden egyes településen támogatni tudnánk a csatornahálózatnak az építését, de megint a szűk költségvetési keretek miatt ennél többet nem javasolok. Viszont természetesen a magam részéről támogatni fogom azokat a javaslatokat, amelyek ennek a körnek a kiterjesztését szolgálják. Viszont azt gondolom, hogy a sérülékeny, tehát a már eleve veszélyeztetett településeknek a vizét védenünk és óvnunk kell. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezzel értsenek egyet és a szavazás során támogassák ezt az indítványomat.
A harmadik helyen fenntartanám azt, amit a Kormány javasol: az életveszélyessé vált iskolai tanteremnek a kiváltását. A negyedik helyen az egészségügyi intézmények gép- és műszerbeszerzését szintén támogatom a magam részéről.
Tisztelt Ház! Ezek lettek volna részemről a nagyobb horderejű módosító javaslatok.
Engedjék meg, hogy még néhány dologról szóljak, amelyekre részben javaslatot tettem a megoldás tekintetében, részben nem tettem javaslatot, mert azt gondolom, hogy a kormányzatnak alapvető feladata lett volna, illetve lenne ezeknek a kérdéseknek a rendezése.
Ezek közül az első helyen említeném az úgynevezett földrendező és földkiadó bizottságoknak a helyzetét. Itt, a Parlamentben már sokan sokszor beszéltünk arról az áldatlan állapotról, hogy településenként működnek ezek a bizottságok, és a korábbi ígéretek ellenére nem kapják meg a települések a működés költségeit, és ez alapvetően hátráltatja a mezőgazdasági földtulajdon rendezését Magyarországon.
Sikerült elérnem az önkormányzati bizottságban, hogy az idén rendelkezésre álló 100 millió forint — mintegy előlegként — most, a hónap végéig szétosztásra kerüljön a települések között. Azt is sikerült elérni az önkormányzati bizottságban, hogy egy új felmérés kapcsán a reális igények remélhetőleg ez évben még beérkeznek a Kárpótlási Hivatalhoz, és ezután a reális igények alapján a jövő év legelején sikerül az igényeket kielégíteni.
De ez a költségvetési törvényjavaslat, amelyet a Kormány benyújtott, ismételten nem tartalmaz fedezetet az igények kielégítésére, illetve egy minimális, 150 milliós összegű tételt tartalmaz, amely az előzetes felmérések szerint a 800 millió forintos igényhez képest elenyésző. Ezért azt javasolom, hogy ez az összeg emelkedjék, és 250 millió forinttal növekedjék ez az összeg. Tehát mintegy 400 millió forint álljon rendelkezésre a következő évben arra, hogy a földrendező és földkiadó bizottságok működési feltételei biztosítva legyenek. Ez — összeadva az ez évben már kifizetett mintegy 150 millió forinttal — már közelíti azt a 800 milliós igényt, és remélem, elegendő is lesz. Ha nem, akkor nyilvánvalóan év közben a központi tartalékhoz kell nyúlnunk.
Még egy témát szeretnék megemlíteni, amire nem nyújtottam be módosító javaslatot. Szándékosan nem nyújtottam be, mert azt gondolom, nem az én feladatom annak számontartása, hogy Magyarországon a következő évben milyen politikai és a társadalmi életet alapvetően befolyásoló eseményekre kerül sor.
A törvények értelmében Magyarországon a jövő év őszén, a jövő év vége felé meg kell tartani az önkormányzati választásokat. Ebben a költségvetésben egy fillért nem találtam arra, hogy miből kívánja a kormányzat vagy miből javasolja a kormányzat — remélhetőleg egy következő, második kormánynak — az önkormányzati választások megtartásának a finanszírozását.
Annyit kell tudni, hogy ez körülbelül 800 millió forintos összeg. A magam részéről nem találtam meg ennek a 800 millió forintnak a költségvetésben a helyét. Azt gondolom, a kormányzatnak el kellene gondolkodnia, hogy nem lenne-e célszerű az utolsó pillantban egy kormánypárti vagy kormányzati csatlakozó javaslat kapcsán ezt a 800 millió forintot beépíteni a költségvetésbe. Ellenkező esetben nem tudom, hogyan tudunk eleget tenni alkotmányos és törvényes kötelezettségeinknek, és hogyan fogjuk tudni a következő évi választásokat megrendezni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(10.30)
