BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem röviden beszélni én is ebben az órában, és azzal kezdeném, hogy csak a sarokszámot ismétlem meg mindabból, amit korábban képviselőtársaim már elmondtak, vagyis egyszerűen csak azt, hogy ebben a költségvetésben találtunk, úgymond, 90 milliárd forintot, és ebből 25 milliárd forintot oktatásra, illetve kultúrára szeretnénk költeni.
Nos, három olyan területet szeretnék kiemelni, amelyekhez módosító indítványokat terjesztettünk be, és ezekhez néhány érvet csatolnék.
Az egyik az állami normatívák kérdése, a másik a szektorsemleges finanszírozásé, a harmadik pedig a tartalmi korszerűsítés címen foglalható össze.
Volt egy nagy vita, ami arról szólt: vajon hogyan is finanszírozzuk az oktatást, hogyan is finanszírozzuk a pedagógusokat, illetve hogyan juttassuk a pedagógusoknak a bért. Nos, itt két tábor alakult ki, az egyik a Kormányé, illetve a kormánypártoké, és a másik a mienk, illetve némely ellenzéki pártok is hasonlóképpen gondolkoztak, akik azt mondták, hogy a normatív támogatásokba kell beépíteni mind a bértáblának a költségeit, mind pedig az egyéb finanszírozásra szánt eszközöket.
Azért tettük le a voksunkat a normatív finaszírozás mellett, mert úgy gondoltuk, hogy nem csupán a tanárok bére az, ami az oktatásban egy kiemelkedően fontos kérdés, hanem ugyanúgy fontos a dologi költség, az iskoláknak a működése, fenntartása is. Nos, ez a két tábor itt évek óta vitatkozik egymással, és azt tapasztalhattuk, hogy a Kormány, illetve a kormánypártok folyamatosan azt az érzést szeretnék kelteni, minthogyha az ő kezükből központi leosztásból részesülnének a pedagógusok béremelésben, míg a fenntartás egyéb költségei tulajdonképpen már nem is érdeklik őket.
Odáig jutottunk ebben a helyzetben, hogy az állami normatívák, amelyet a központi költségvetés az önkormányzatoknak juttat, ma már mintegy csak a felét teszik ki annak az összegnek, amelyet valóban oktatásra, illetve egyéb ellátásokra fordítanak az önkormányzatok.
Tehát ma már az állam csupán a felét finanszírozza annak — és hadd ismételjem ezt meg: csupán a felét finanszírozza annak, ami valójában szükségeltetne.
Ha a bizottsági vitának hinni lehet, akkor ezek az állami normatívák tovább fognak csökkenni, és így a működésfenntartás költségei nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, iskolákat. Hadd mondok el egy szomorú anekdotát, amit a Művelődési Minisztériumban éltünk meg az idén. Amikor ugyanerről a kérdésről vitatkozva felvetettük, igen, ezek a dologi költségek, a fenntartás költségei, ezeket is valakinek vállalnia kellene, mire annak idején Dobos Krisztina államtitkár-helyettes asszony azt mondta: de hát nem probléma, hát ezeket azért valahogy fenn lehet tartani. Mire azt mondtuk, de hát össze fognak dőlni az iskolák. Mire azt a választ kaptuk, á, nem, mi csak két konkrét iskoláról tudunk, amelyik összedőlt. Nos, hát én nem szeretném, hogyha további konkrét iskolák dőlnének össze.
Tehát azt szeretném ezzel összefoglalóan megjegyezni, hogy a normatív finanszírozás szemléletével ellentétes az a mód, ahogy a Kormány a pedagógusok bérét, illetve az iskolák finanszírozását megpróbálja valamilyen módon teljesíteni, és elhanyagolja mindazokat az egyéb költségeket, amelyek fenntartásához, működéséhez szükségesek lennénk.
A mi módosító indítványaink éppen ezért foglalkoznak a normatíva emelésével, illetve ezért szeretnénk az önkormányzatoknak a mozgásterét bővíteni, de erről korábban Wekler Ferenc képviselőtársam már bővebben beszélt.
Külön szeretném megemlíteni azokat a kisiskolákat, illetve azokat az önkormányzatokat, amelyek a demográfiai hullám okán abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy nem tudják ellátni feladataikat. Ugyanis az történik, hogy egy-egy iskolában kevesebben tanulnak ma már, de a költségeik azok ugyanolyanok, hiszen ki kell fizetni a különböző számlákat, és a fenntartás költségei sem lesznek attól kevesebbek, hogy oda kevesebb diák jár. Ugyanakkor viszont a normatív támogatásból kifolyólag kevesebb pénzhez jutnak ezek az önkormányzatok, ezek az iskolák. Éppen ezért azt javasoltuk, hogy 20%-kal emeljük meg azt a személyijövedelemadó-kvótát, amelyet ezek az önkormányzatok kaphatnának. Szeretném megemlíteni, hogy a Kormánynak erre az esetre semmilyen javaslata nincsen.
A másik ilyen téma, amit már előre jeleztem, a szektorsemleges finanszírozásnak a kérdése. Itt meg kell említenem, hogy beszéltünk arról, hogy a költségvetés átvállalja bizonyos körben a munkaadói járulékot. Ez a kör magába foglalja az egyházak által fenntartott oktatási, nevelési intézményeket, szociális intézményeket is, de nem foglalja magába mindazokat az intézményeket, amelyek szintén állami feladatot látnak el, de nem tartoznak egyházakhoz, tehát alapítványi és magániskolák, illetve olyan szociális intézmények, amelyek ebbe a körbe tartozhatnak.
A Pénzügyminisztérium ígéretet tett arra, hogy a költségvetésnek ezt a hibáját — bakiját, mondanám én — korrigálni próbálja, erre én egy módosító indítványt terjesztettem be, és remélem, hogy a Pénzügyminisztérium valóban támogatni fogja ezt a szavazáskor.
A harmadik kérdéskör a tartalmi korszerűsítéssel függ össze. Számos olyan eset volt az utóbbi időben, amely élesen rávilágított arra, hogy vannak olyan alapítványok, alapok ebben az országban, amelyek jól működnek, vannak olyanok, amelyek nem működnek jól. Vannak olyanok, amelyek a nyilvánosság előtt fejtik ki tevékenységüket, és vannak olyanok, amelyek — mondjuk — a bürokrácia sötétjében. Vannak olyanok, amelyeket a szakmai kompetencia jellemez, illetve a döntéseiket, és van olyan, amelyet nem. Nos, ilyen alapítvány volt — mindannyian tudunk róla — a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, amely örvendetes módon nem kap támogatást a jelen költségvetésben, vagyis érvényesülni látszik, vagy szeretném, hogyha érvényesülne az az elv, hogy azok az alapítványok, amelyek nem megfelelően működnek, azok ne kapjanak költségvetési támogatást, és csak azok kapjanak, amelyek valóban be tudják bizonyítani, hogy megfelelőképpen látják el feladataikat.
(20.40)
Ilyen vita volt az utóbbi időben "A pedagógusszakma megújításáért" alapítvány, illetve program, és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban működő közoktatás-fejlesztési alap közötti vita, mármint az, hogy amelyik a minisztériumban működik, kapott pénzt, míg a másik pénzét, amelyiknek egy független kuratóriuma és nyilvánosan elbírálható pályázatai voltak, vagy ilyeneket hirdetett meg, visszatartották a minisztériumban.
Éppen ezért Béki Gabriella képviselőtársammal együtt azt javasoljuk, hogy azt a pénzt — annak egy részét —, amit a közoktatás-fejlesztési alap kapna ebben a költségvetésben, adjuk át annak a "A pedagógusszakma megújítása" projektnek, amelyik viszont csökkent költségvetéssel szerepel az idei tételek között.
Még egyszer, összefoglalóan tehát: nagyon szeretném, hogy azok az alapítványok, alapok kapjanak pénzt, amelyek be tudják bizonyítani, hogy működésük korrekt. Ne az ideológiai hovatartozás döntsön tehát, hanem a teljesítmény és a hatékonyság.
Összefoglalóan végül azt szeretném csak aláhúzni, hogy ez a költségvetés, egész rendszerében — és itt hiába adunk mi be módosító indítványokat, ezek egy részét nem is támogatják — olyan, hogy én és a Szabad Demokraták Szövetsége nemigen látunk arra esélyt, hogy a tartalmi korszerűsödés bármilyen módon elindulna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.)
