FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Két témakörben szeretném kérni az Országgyűlés támogatását. Az első témakör az idegenforgalom támogatásának szükségessége.
Több képviselő kérdezheti azt, hogy minek kell támogatni önkormányzati pénzzel is, költségvetési támogatással is az idegenforgalom ügyét, hiszen bizonyára van pénzük az e területen működő vállalkozóknak. Talán ez a meggondolás vezette az együttes jelentés 475. pontja alatt található módosító indítványt támogató képviselőket is, akik szerint meg kellene takarítani az idegenforgalmi alapba történő 200 milliós költségvetési támogatás összegét. Idegenforgalmi nagyhatalmak — például Olaszország, Görögország — költségvetési politikája igazolja azt a tapasztalatot, hogy az állam nem vonulhat ki az idegenforgalmi tájékoztatás és propaganda tevékenységéből.
Gondolja el bárki közülünk azt, hogy egy-egy idegenforgalmi objektum környezetében kiskereskedők, vendéglátók, szállodaiparban érdekelt vállalkozások sokasága él meg, vagy működik nyereségesen. Közvetett módon tehát az idegenforgalmi látványosságok vagy szolgáltatások olyan vállalkozások virágzásához járulnak hozzá, amelyek ezt a fáradságot, ezt a jövedelmezőségükre gyakorolt jótékony hatást pénzátutalásokkal nem viszonozzák. Ezt a viszonosságot csak államhatalom vagy önkormányzati jogosítvány teremtheti meg, csak hatalmi utasítás teremthet forrást az idegenforgalom szempontjából frekventált helyek népszerűsítésére, reklámozására, és az ilyen költségeket fedező jövedelmek átcsoportosítására.
Ahogyan megsokszorozza egy-egy idegenforgalmi tényező a nemzetijövedelem-termelő képességét a környezetében, úgy fejti ki az idegenforgalmi tájékoztatásra fordított erőfeszítés a helyi nemzeti jövedelmet megnövelő, megsokszorozó úgynevezett multiplikátor hatását. Ahogyan minden idegenforgalmi alapba szánt 1 forint mintegy 6 forinttal megnöveli a nemzeti jövedelem megtermelési lehetőségét, úgy csökkenti minden 1 forintot megtakarító szűkkeblűség 6 forinttal a térségben előállítható nemzeti termék nagyságát, idegenforgalmi szakemberek számításai szerint.
Nem jó üzlet tehát ezen a területen a takarékosság, mert a szűkmarkúság tovagyűrűző hatása kieső adókban, kieső társadalombiztosítási járulékokban nyilvánul meg. Szerencsésebb lenne a csökkentés helyett az idegenforgalmi alap olyan mértékben történő megnövelése, ahogyan ezt az együttes jelentés 477. pontjában Illéssy István és dr. Horváth Miklós indítványozza. Sajnos, az alap összegével kapcsolatos indítványokat eddig csak a költségvetési bizottság tárgyalta. Javaslom, hogy a gazdasági bizottság is vitassa meg ezeket a gazdasági növekedést ugyan áttételesen, de pozitív vagy negatív irányban érdemlegesen befolyásoló indítványokat.
A második témakör, amihez hozzá szeretnék szólni, a kárpótlás kérdése. Mint többen tudjuk, eddig nem született meg az a kárpótlási törvény, amelyik az elmúlt negyven év bírósági ítéletek nélkül megölt áldozatainak hozzátartozóit kártalanította volna. Ennek a törvénynek a Parlament által a Kormány számára előírt határideje már közel egy éve, 1992. november 30-án letelt. Az áldozatok többsége az 1956. évi sortüzek polgári áldozata, de nem jelentéktelen hányaduk szinte nyom nélkül eltűnt az ötvenes évek elején létesített gulágok valamelyikében. Mivel teljesen bizonytalan, hogy az elkövetkezendő évben az ilyen áldozatok sorsa iránt mennyire közömbös, ellenséges vagy megértő politikai erők jutnak hatalomra, nem árt már előre és időben gondoskodnunk egy, az áldozatok hozzátartozóinak helyzetét enyhítő közalapítvány létrehozásáról.
Az együttes jelentés 180. pontja tartalmazza azt az 1 milliárd forint támogatási javaslatot, amit Zétényi Zsolt képviselőtársammal együtt fogalmaztunk meg, és ami erre a kárpótlásra fedezetet nyújthatna. Erre a közalapítványra természetesen nem lenne szükség, ha megszületne a mind ez idáig elmaradt, az áldozatok hozzátartozóit kárpótló törvény, de a költségvetési fedezetre ebben az esetben is szükség lesz.
A kárpótlásnak van még egy feltétele, a levéltárosi aprómunka. A kárpótlási törvények sorozata óriási terheléssel nehezedik az Országos Levéltárban dolgozókra. Átlagkeresetük az év elején havi 21000 forint volt, és az I. kárpótlási törvény többletmunkáját átlagban bruttó 7000 forint jutalommal becsülte meg a korábbi év költségvetése. Ez nagyon gyenge megbecsülés, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a levéltárak többségében a levéltárosok büntetőjogilag is felelősek azért, ha meglevő iratokból nem derítik ki a jogos kárpótlási igényeket, illetve ha rosszul vagy hibásan értelmezik a meglévő adatokat.
Tekintettel a még elvégzetlen levéltári munkára, a jelentés 438. pontja alatt indítványoztam a kárpótlási béralap és társadalombiztosítási járulékalap mintegy 17 millió forinttal történő megnövelését, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kiadásokat részletező fejezetében.
Köszönöm az illetékes kulturális bizottságnak, hogy támogatja a levéltárosok kárpótlással kapcsolatos többletmunkájának a megbecsülését, és remélem, hogy a pénzügyi kormányzat is a későbbiekben átérzi a kárpótlással összefüggő többletfeladatok méltányos díjazásának a társadalompolitikai fontosságát. Köszönöm elnök úrnak és mind a további hat képviselőtársamnak és a pénzügyi kormányzat képviselőjének a lankadatlan figyelmét. Köszönöm. (Taps.)
