FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány módosító indítványomat szeretném megindokolni, de úgy gondolom, a részletes vita arra is való, hogy egymás felszólalására, a vitában elhangzottakra is reagáljunk, ezért első mondandómként szeretném Rózsa Edithez intézni szavamat egy mondat erejéig. Én is nagyon szívesen támogatom a módosító indítványt, és nagyon örülök annak, amit elmondott. (Taps az SZDSZ padsoraiban. — Rózsa Edit dr. Becker Pálhoz intézve szavait: Felírta? — Dr. Becker Pál bólint.)
A második gondolat, amit egy előbb elhangzott beszéddel kapcsolatban mondanék: Siklós Csaba makroökonómiai kitekintésű beszédet tartott, igaz, hozzátette, hogy a költségmegtakarítások indokolják, hogy erről beszéljen. … a növekvő hiányról beszélt, én azt gondolom, nem mehetünk el emellett anélkül, hogy ne szóljunk egy gondolat erejéig arról, hogy ez a növekvő hiány annak az adósságfilozófiának az eredménye, ami oda vezetett, hogy gyakorlatilag kölcsönből törlesztjük az adósságainkat, és ez egy egyre növekvő hiányt eredményez, egyre növekvő eladósodást eredményez.
(21.50)
Most már annak az adósságnak a törlesztésére kell további adósságot csinálnunk, amit a korábbi, örökölt adósság törlesztésére magunk vettünk fel. Ennek az eredménye a növekvő adósság, a növekvő nettó tőkekivonás, növekvő hiány, ami azt eredményezi, hogy nincs pénz beruházásra, és nincs növekedés.
Ez egy szemmel láthatóan önmagát gerjesztő folyamat, aminek éppen az ellenkező irányba kellene történnie, vagyis egy olyan gazdasági növekedésnek kellene bekövetkeznie, ami egyensúlyt teremtene, aminek az lenne a következménye, hogy megszűnne a nettó tőkekivonás, tehát nem kellene újabb adósságokat felvenni arra, hogy a korábbi adósságainkat törlesszük. Ebből az ördögi körből igen nehéz lesz kitörni.
Itt szeretnék egy gondolat erejéig elidőzni a Jegybank Tanácsnak arról a lépésénél, ami gyakorlatilag most egy időre, úgy érzem, hogy megpecsételte — bár vannak, akik azt mondják, hogy csak konstatálta — azt a helyzetet, ami beállt. A vita is, ami a Jegybank és a Pénzügyminisztérium között ebben a kérdésben van, mutatja, hogy különbözőképpen ítélik meg igen fontos, igen döntő pozícióban lévő emberek a helyzetet — a jegybanki alapkamat emeléséről beszélek.
Úgy érzem, hogy ez egy időre gyakorlatilag talonba tette a gazdasági növekedés kérdését, hiszen ez a kereskedelmi bankok kamatainak az emeléséhez vezetett, ami gyakorlatilag a gazdasági tevékenység számára elérhetetlenné teszi a hiteleket, legalábbis azzal a reménnyel nem lehet hiteleket felvenni, hogy azt ki is lehessen gazdálkodni.
Hol lehet mégis ebből az ördögi körből kitérni? Én úgy érzem, meg kellene fontolni azt — természetesen kellő körültekintéssel szabad csak ilyet tenni —, hogy árfolyam-politikai meggondolásokból árfolyampolitikai eszközökhöz kellene nyúlni, és a nemzeti valutának erőteljes, úgy érzem, a reálértéknél erősebb reálleértékelése eredményezne talán egy olyan külgazdasági növekedést, ami ebből a helyzetből talán kitörésre adna reményt.
Ennyi reakció Siklós Csaba beszédére, és most néhány szót szólnék saját módosító indítványaimról.
Az együttes jelentés 290. pontja szerint beadtam egy módosító indítványt — a helyi önkormányzatok támogatásai között — a központi előirányzatokhoz, ami a költségvetés 5. számú mellékletét képezi — a nagykörúti vízcső-rekonstrukcióra. Úgy gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy néhányunknak már volt olyal élménye, hogy mit jelent egy nagykörúti vízcső-rekonstrukció, és ebben az esztendőben igazán volt részünk megtapasztalni ennek a következményeit.
Az a tény, hogy ezek a vízcsövek a főváros alatt és főként a belvárosban több mint 100 évesek és az egyre gyakoribbá váló kritikus helyzet, ami az egész fővárost képes megbénítani egy-egy ilyen csőtörés alkalmával, jelzi, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nem halasztható tovább, éppen ezért itt hathatósan be kell avatkozni.
A sajtóból ismerhetik azok is, akik nem foglalkoztak részletesen ezzel a kérdéssel, hogy 1,5-2 milliárd forintba kerülne csak a nagykörúti főnyomócső-vezetéknek a kicserélése.
Az állandó vízellátási zavarokon és a közlekedési zavarokon túlmenően a világkiállítás közelgő, egyre közelebb kerülő megrendezése miatt is rendkívül fontos ez, hiszen a világkiállítás kezdetére olyan fontos beruházásoknak kell befejeződnie a fővárosban, mint a nagykörúti villamospálya felújítása, és nyilván, ha ilyen nagykörúti vízcsőfektetést akarunk végezni, akkor azt megelőzen ennek meg kell történni.
Amíg azonban a nagykörúti villamospálya-rekonstrukcióra van fedezete világbanki hitel formájában, addig ennek a nagykörúti vízcsőfektetésnek egyelőre nincs meg a Fővárosi Önkormányzatnál a fedezete. Ezért adtam be ezt a módosító indítványt, hogy a költségvetés általános tartalékából biztosítsuk a fővárosi nagykörúti vízcső-rekonstrukció fedezetét.
Egy másik módosító indítványom, ami a Honvédelmi Minisztérium fejezetére vonatkozik, az együttes jelentés 302. pontjában található. Magyarország a demokratikus rendszer kialakulása, a demokratikus választások óta keresi a visszatalálását Európába. Ezen az úton elég komoly eredményekkel büszkélkedhetünk, hiszen az Európai Közösségekkel társulási szerződést kötöttünk, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban több fontos szabadkereskedelmi társulással rendelkezünk, és olyan fontos politikai, európai fórumokon, mint az EBEÉ, az Európa Tanács, rendszeresen képviseltetjük magunkat, de megfigyelői státussal rendelkezünk az Európa Parlamentben is.
Igen fontos része az Európába való visszatalálásnak az a törekvése Magyarországnak, hogy próbál biztonsági garanciákat keresni és találni.
Ezen az úton meg kell említeni azt, hogy Magyarország az Atlanti Szövetség tagja, és keresi a kapcsolatokat a Nyugat-európai Unióhoz és a NATO-hoz.
Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy Magyarország az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja, és az idén januárban a Biztonsági Tanács ülésén először volt Magyarországnak alkalma legfelsőbb szinten Magyarország szándékait kifejteni a Biztonsági Tanácsban, ami Magyarország hozzájárulását jelenti a békefolyamat megerősítéséhez az egész világon.
Ezen alkalommal támogattuk a nemzetközi békefenntartó programnak a létrejöttét, és Magyarország is kifejezte azt a szándékát, hogy egy békefenntartó kiképzőbázist alakítana ki Magyarországon. Biztos emlékeznek kedves képviselőtársaim, hogy az iraki békemisszióban való részvételünkről zárt ülésen döntöttünk. Én azt gondolom, hogy ezeknek a biztonsági garanciáknak a keresése ellenében mi nem tehetjük meg azt, hogy kivonjuk az ilyen akciókból magunkat. Márpedig ha katonákat küldünk valahova, számolni kell azzal, hogy veszteségek érnek bennünket. Szerencsére ilyenek eddig nemigen voltak, a magyar katonák mindenütt helytálltak ezekben a békefenntartó erőkben. Ilyen akció kockázata akkor a legkisebb, hogyha erre a feladatra vannak kiképezve azok a katonák, akik odamennek. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy Magyarország, az ENSZ Biztonsági Tanácsában kinyilvánított szándékának és terveinknek megfelelően alakítson ki egy békefenntartó erőt kiképző bázist, amihez szükséges források egy részét a Honvédelmi Minisztérium vállalná a saját költségvetéséből, de egy hiányzó 700 milliós nagyságrendű támogatásra szükség van.
Kérem a Pénzügyminisztériumot és képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító indítványomat is.
(22.00)
Nagyon röviden emlékeznék meg még két módosító indítványomról.
Fejezeten belüli átcsoportosítást érint egy módosító indítványunk — ezt nem akarom most részletezni, éppen azért, mert fejezeten belüli mozgást eredményez csak: a Honvédelmi Minisztérium fejezetén belül egy módosító indítványunk, amit Török Ferenc képviselő úrral együtt adtunk be a sporttámogatásról. Nem is akarok erről többet beszélni, csak egy gondolat erejéig fölvetném: ugyanabból az állami költségvetésből különböző tárcák vezetői különböző elvek alapján — vagy éppen nem is létező elvek alapján, hanem egyéni belátás szerint — szánnak különböző összegeket fejlesztésre. Nagyságrendi különbségek vannak az ilyen fejezeti előirányzatok között. Azt gondolom, hogy meg kellene teremteni valamilyen módon a lehetőségét annak, hogy az állami költségvetésből a sport támogatására szánt pénzeket központi előirányzatként kezeljék, mégpedig nem tárcaelőirányzatként, hanem az OTSH-hoz telepített pénzösszegként, és amennyiben erre a költségvetés tud pénzt szánni, akkor oda helyezze, és norma vagy valamilyen teljesítmény alapján osszák el ezeket a pénzeket.
Végül csak megemlítem, hogy az Országgyűlés fejezetéhez is adtam be egy csatlakozó módosító indítványt, amit olyan részletesen megindokoltam beadványomban, hogy itt most nem is kívánom tovább indokolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
