JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kellemesnek nem mondható intermezzo november 23-án fél kilenc tájban, amikor a Pénzügyminisztérium államtitkára szembeáll velünk, és megszámol minket, hogy körülbelül hányan is vagyunk, akiket végig kell hallgatnia még… (Dr. Becker Pál ismét feláll, és szembefordulva a bal oldalon ülőkkel, onnan kezdve ujjal mutatva sorra a jelenlévőkre, végigszámolja a teremben tartózkodó képviselőket.) Nem irigylem, államtitkár úr, de ön se irigyeljen minket. Valóban kevesen vagyunk… (Dr. Becker Pál, befejezve a számolást, bólintással nyugtázza a felszólaló szavait, és leül.) …és így családias légkörben elmondjuk egymásnak — úgy látszik —, hogy mi az, ami fáj, és min szeretnénk segíteni.
Tisztelt képviselőtársaim! Először is szeretném bejelenteni, hogy a 14517-es számon kézhez kapott együttes jelentésben szereplő 60., 102., 112., 113. számon nyilvántartott módosító indítványaimat ezennel visszavonom.
Nem vonom vissza viszont a 136. szám alatti indítványt — és erről szeretnék beszélni. Ennek hátterét Mészáros István SZDSZ-es kollégám ma reggel már ismertette. Arra is utalt, hogy ez évben fogadtunk el egy kisebbségi törvényt. Ennek 62. § (2) bekezdésének szövegét szó szerint felolvasta.
Igen: július 7-én 96%-os igennel fogadott el a magyar Parlament egy kétharmados törvényt. Az említett törvény 62. §-a kötelezi a Kormányt 500 millió forint beépítésére a '94-es költségvetésbe. Természetesen nincs benne az 500 millió. Mit tesz ilyenkor a képviselő — ebben az esetben jómagam: gyárt egy módosító indítványt, amellyel próbálja a hiányzó — idézem —: "kisebbségi kompenzációs keretet biztosítani". Milyen forrásból? — hangzik el a kérdés a bizottság és az előterjesztő részéről következetesen. Válaszom, természetesen: a költségvetés általános tartalékából. Természetesen — mondom újra, mert szándékosan nem akartam hozzányúlni sem az alapítványi, sem az egyházi, sem a kormányzati beruházásokra betervezett többmilliárdos öszszegekhez. Itt csak 500 millióról van szó. Csak!
A múlt heti válasz a PM részéről a következő: az államháztartási törvény előírásait is figyelembe véve, természetesen nem nyúlhatunk a költségvetés általános tartalékához.
Indítványomat ezennel — mármint a múlt héten — a bizottság természetesen elvetette, sőt, minden bizottság leszavazta.
Gondoltam, keresek másik forrást, s kapcsolódó módosító indítványt nyújtok majd be. Most azonban bejelentem, és már tudom magam is: nem fogok benyújtani újabb indítványt. Miért is, tisztelt Ház? Mert eljöve a tegnap, s lőn, hogy újra összeült ugyanaz az emberi jogi bizottság, amelynek terítékén most már más, számos indítvány szerepelt, s amelyek forrása ugyancsak a költségvetés általános tartaléka volt és — innen ez már tegnapi rádióhír is, sőt, mai újsághír is, ilyenként ismerhetik a képviselőtársak, ha elolvasták — csodák csodája, ezeket az indítványokat mind a Kormány, mind a koalíciós képviselőtársak támogatták.
Kérdésemre — megváltoztatta-e általános érvényű álláspontját a Kormány múlt hét szerda óta, ami a költségvetés általános tartalékát illeti — a következő válasz hangzott el a PM képviselője részéről: "Álláspontunk nem változott. Amikor azonban a társadalom számára igen fontos ügyről van szó, hozzá lehet nyúlni a tartalékhoz is." Tessék megnézni a jegyzőkönyvet: így van benne. Így!
Én ezen már nem is csodálkozom, uraim, hölgyeim. Ízlés kérdése is lehet végül is, ki mit tart a társadalom számára fontos ügynek. Ez a Kormány azonban nem támogatta az aprófalvak terheit könnyítő módosítványokat, milliárdos adóbevételekről megfeledkezett — ahogy azt Soós Károly Attilától ma hallottuk —, nem fogadta be az MSZP adósságcsökkentő csomagját stb., stb. Nyilvánvalóan nem fontos ügyről van szó…
Én azonban az ellenkezőjét vallom, s míg más módon a pénzügyminiszter úr nem gondoskodik a hiány pótlásáról, indítványomat fenntartom. Természetesen a tisztelt Ház megteszi — megteheti —, hogy le fogja majd szavazni.
Van azonban az említett kisebbségi törvénynek még egy, ugyancsak a '94-es évre kötelezettséget előíró része — idézem: "A központi költségvetésnek kell gondoskodnia a nemzeti és etnikai kisebbségi alapról is. Az alap forrása a központi költségvetés." — mondja a törvény. A törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül. Mindenki kiszámíthatja, hogy ez vastagon benne van '94-ben, sőt, '94. október 20-án jár le az a határidő, ameddig be kell építeni a kisebbségi alapot is. Nos, ezt sem tartalmazza természetesen a '94-es költségvetés — illetve amit annak nevez indoklásában, azt Sápi képviselő úr a 61., 104., 441. számú módosító indítványaival átcsoportosítja.
Kérem tehát, ne szavazzák meg ezeket az indítványokat, mert ezzel a kisebbségi alap esetleges morzsái megszűnnek létezni.
Tisztelt Ház! Amennyiben ugyanis a '94-es költségvetés tervezetét ilyen formában megszavazza a Parlament, véleményem szerint alkotmányossági szempontból is aggályok merülhetnek fel. Az történik ugyanis nevezetesen, hogy egy feles törvény — mert hiszen a költségvetési az — megváltoztatja a kétharmados törvény tartalmát.
(20.50)
Ezzel sérül a törvényalkotási rendszer hierarchiája, s ilyen értelemben akár alkotmányellenességről is beszélhetünk.
Végezetül: arról, hogy saját programját a Kormány törekszik-e teljesíteni, nem szeretnék nyilatkozni. Megkérdezem azonban: milyen bőrrel — csak pirulásra gondolok, nem vastagságra —, esetleg milyen gerinccel áll ki ezek után a magyar Kormány nemzetközi fórumokon kisebbségi ügyekben? S ugyancsak megkérdezném Csapody Miklós kollégámat — már nincs itt —, biztos-e abban, hogy az általa emlegetett nemzeti diplomáciához, valamint hatékony külpolitikához csupán az a 100 millió forint hiányzik.
Meggyőződésem, hogy valami egészen más hiányzik itt. Önökre bízom, hogy kitalálják, mi az, ami hiányzik. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
