JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Az agrár-kutatóintézetek költségvetési támogatásával kapcsolatban, illetőleg a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen tavaly létrehozott új karnak, a tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési kar működési költségvetésének biztosításával kapcsolatban adtam be két módosító indítványt. Ezzel kapcsolatban a leglényegesebb dolgokat korábban képviselőtársaim már elmondták, nevezetesen, hogy az új oktatási formák, a tudomány támogatása a nehéz gazdasági helyzetben is, és éppen ezért nagyon fontos. Én tehát erről nem szeretnék bővebben szólni.
Szólni kívánok viszont a földtan ügyéről, amit ma egy napirend előtti felszólalásban is érintettem, annál is inkább, mert a jelenlegi tendenciák messze túlnőnek egy költségvetés hatásán. A bányatörvény elfogadása során világosan szétválasztottuk a bányászattal kapcsolatos jogköröket és intézményrendszert és az egyéb, nem bányászati, egyéb földtani feladatokat, a hozzájuk tartozó intézményrendszert és jogköröket.
Ez a törvény a vitája alatt hivatalban lévő ipari miniszterek mint előterjesztők szándéka ellenére alakult így, és az azóta született intézkedések az elért eredményeket egy csapásra meg kívánják szüntetni. Ebben a bányatörvényben ugyanis úgy fogalmaztunk, hogy szükség van a nemzetgazdaság érdekeit, a nemzeti vagyon, az ásványi vagyon védelmét szolgáló, önálló költségvetési intézményként működő, szakhatósági jogosultságokkal rendelkező geológiai szolgálatra. Természetesen úgy, hogy azok az intézetek, amelyek közül az egyik a Magyar Állami Földtani Intézet, a másik az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, megmaradnak ugyanúgy, mint eddig, hiszen óriási tudás, óriási ismeretanyag halmozódott föl, és a földtan állami feladatai, akár a belügyi tárcához, akár a környezetvédelmi, a közlekedési tárcához tartozó feladatai nemhogy csökkennének, hanem gyarapodnak. Ezzel szemben az új helyzet úgy néz ki, hogy egy szakmai hátterében erősen meggyengített, hivatali apparátusában megerősített geológiai szolgálat működne az ipari tárca felügyelete alatt. A lehetőségekkel és az adottságokkal szemben tehát egy ilyen eredményt kapunk.
Ha ezt megnézzük a számok oldaláról, ez az intézményrendszer nemcsak költségvetési támogatások révén működött, hanem viszonylag komoly bevételekkel is hozzájárult a költségvetéshez. Ezek az adatok a '93. évi tervezett bevételeket mutatják. Összességében a Földtani Hivatal, a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet mintegy 290 millió forint értékű bevételt hozott a költségvetésnek. Ezzel szemben az új költségvetés mindössze 5 millió forint bevételt tervez, holott ezek az intézetek garantálták azt, kinyilvánították, hogy a jövő évben is komoly bevételekkel kívánnak hozzájárulni a költségvetés támogatásához. Nem indokolt tehát, hogy a költségvetési támogatás összegét közel a felére csökkentsük, és az sem indokolt, hogy ez az intézményrendszer, amelynek a létszáma az 1989—90-es 1600 fős létszámhoz képest most 800 körül mozog, ezt a létszámot további 500 fővel csökkentsük. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a földtan szakterülete, ez a tudományterület gyakorlatilag felszámolódik, ez az intézményrendszer, a fölhalmozódott tudás holt tudássá válik.
Röviden úgy tudnám összefoglalni, ahhoz, hogy ez az intézményrendszer működni tudjon, az elvett több mint 200 milliót vissza kellene adni; ahhoz viszont, hogy felszámoljuk, legalább 500 millióra van szükség. Az a kérdésem, hogy akkor mi az értelmesebb és logikusabb megoldás: 200 millió a működőképességhez — vagy 500 millió a felszámoláshoz? Hozzá szeretném tenni, hogy ezek az emberek, ennek a szakterületnek a művelői elfogadják, hogy szükség van bizonyos létszámcsökkentésre, és az én módosító javaslatom ezt tartalmazza is, mert ha egy kutatási területen nem növelem az összegeket, hanem az előző évit tartom meg, abban burkoltan benne van az is, hogy valamiféle értelmes, ésszerű létszámcsökkentésre szükség van. Ezt a célt szolgálja az én módosító indítványom, tehát hogy a földtan szakterülete megmaradhasson, ezek az évszázados intézmények továbbra is működhessenek önálló költségvetési intézményként, és ne veszítsünk el egy nagy felkészültségű, nemzetközi hírnévre szert tett szakembergárdát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
