KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Tíz óra után egy olyan problémakör, amely a mai napon még nem szerepelt, bár súlyát tekintve inkább a délelőtti egyenes tévéadásban lett volna a helye, nevezetesen a magyar mezőgazdaság támogatási rendszere és a költségvetési fejezeteken belüli átcsoportosítások lehetőségei.
(22.20)
Az SZDSZ részéről öt olyan módosító indítványt terjesztettünk elő, ami meglátásunk szerint ezt az ágazatot a jelenlegi helyzetében legalábbis stabilizálni tudja, hisz arról, hogy itt fejlődés vagy bármiféle növekedés bekövetkezhessék, sajnos, még 1994-ben, de van egy sanda gyanúm, hogy még '95-ben sem beszélhetünk. Olyan terhekkel kell szembenéznie — még mindig indokolatlanul — ennek az ágazatnak, amelyek egyéb versenyképességi lehetőségeit erősen rontják.
Notóriusan visszatérő probléma a gázolaj és a tüzelőolaj fogyasztási adójának a visszatérítése. Ez a rendszer nem működik. Nem működik rendesen, bizonyos területeket preferál, más területeket hátrányos helyzetbe hoz. Ahol nincs földterület, ahol a gazdálkodás a zöldség-növény termesztésre korlátozódik fóliaházakban, s nagyobb földterület nélkül végzik ezt a munkát, ott, sajnos, ez a rendszer nem működtethető. Az elfogadott jövedéki törvény ismételten hátrányos helyzetbe hozta ezeket a gazdálkodókat. Erre nézve tegnap volt itt egy napirendi javaslat, a Ház nem szavazta meg, bár álláspontom szerint a pénzügyi kormányzatnak foglalkoznia kellene azzal, hogy a korábban megvásárolt tüzelőolajok felhasználása egy esetleges egyszeri termékdíj megfizetése mellett engedélyezhetővé válhatna. Nyilvánvalóan, ahol ennek a megfelelő dokumentáltsága biztosított, és a törvény hatálybalépése előtti időről származik.
Mi szeretnénk elérni, ha a mindenkori fogyasztási adónak mindössze 40%-át fizetnék meg azok, akik a mezőgazdaság területén kívánják a gázolajat, illetve a tüzelőolajat felhasználni, azzal, hogy ennek a végrehajtása s ennek a rendszernek a működtetése a kormányzat feladatkörébe kellene, hogy tartozzék.
Tudom, hogy nehéz, és rettenetesen problematikus a dolog, de ezzel a gondolatkörrel azért a tettek mezején is illene foglalkozni. Egy példát azért, hogy érzékeljük itt mind a hatan, miről van szó: a francia paraszt jelen pillanatban forintba átszámítva 10 forinttal olcsóbban kapja meg a gázolajat, mint a magyar paraszt, s akkor így az európai piacon, a mi támogatási rendszerünk mellett el lehet képzelni, hogy milyen esélyekkel indulnak a termelőink.
A másik, ugyancsak nagyon fontos kérdés, és itt hála a jó istennek és a kormányzat belátásának is, támogatásukról biztosítottak, és a mezőgazdasági bizottsággal egyeztetve valószínűsíthető, hogy elfogadásra kerül az erdőszerkezet átalakítására és az erdészeti alap föltöltésére tervezett javaslatunk, amely öszszességében az állami, valamint a magánkézbe kerülő erdők szerkezetátalakítására 600 millió forintot, az országos erdészeti alapba 400 millió forintot kíván átcsoportosítani. Ennek lényegéről, azt hiszem, hoszszabban nem kell beszélni, elég annyit megemlíteni, hogy az országos erdészeti alap kimerült, azon termelők és erdőfelújítók sem jutnak a pénzükhöz, akik kötelezettségüket határidőre és pontosan, műszakilag dokumentálva elvégezték.
Álláspontunk szerint a jelenlegi erdőtulajdon átalakítása az erdőfelügyeletet és az erdészeti alapba történő befizetéseket is szigorított feltételek mellett kell hogy szorgalmazza.
Nagyobb falat az agrártermelés támogatása. Mindössze 10 milliárd forint van erre betervezve. Mi 20 milliárd 750 millió forintban szeretnénk ezt megállapítani, amelynek felosztása: 2 milliárd forint kerülne a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelők földalapú támogatására, 8 milliárd 250 millió forint a vetési támogatásra, amelyet szeretnénk 3500 forintra emelni hektáronként, valamint 500 millió forint a tagi kölcsön intézményének bevezetésére, mert valószínűsíthető, hogy a vidékbankhálózattal elkezdett kísérletek nem fognak eredményre vezetni, és hosszú távon a hitelszövetkezetek kialakítása lesz várható. Ennek első lépcsőjében a tagi hitel intézményének beindítása szükségeltetik. Ez jelentős tétel.
Itt egyébként találkozik a kormányzati és a mi elképzelésünk is, csak a megoldási mód más, hisz éppen tegnapelőtt került benyújtásra három kormánypárti képviselő aláírásával az a módosító indítvány, amely a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap terhére 500000 forintos támogatást biztosítana minimum 30%-os saját erő bevonása mellett, ami azt jelenti, hogy egy olyan újabb rendszert indítunk be, amelynek a konkrét célkitűzései, az a rendszer, amely működtetné, sajnálatos módon nincsen tisztázva. Jobban szeretnénk, ha az agrártermelésnél konkrétan meghatározott célokra kerülne elkülönítésre ez az összeg, úgy, hogy annak leosztása, fölhasználása ellenőrizhetővé válna.
A reorganizációs program keretében 7,5 milliárdot tervezett a Kormány. Mi ezt 10 milliárd forintra kívánjuk megemelni, méghozzá azért, mert az előző évről áthúzódó kötelezettségvállalás 4,8 milliárd forint, a fennmaradó 2,7 milliárd nem lesz elég, kiváltképp akkor nem, ha az adóskonszolidációs porgramot is komolyan vesszük, és számítunk arra, hogy e keret lesz ennek egyik finanszírozó helye.
Ha ezeket így összeadjuk, ez 15 milliárdos úgynevezett többletkiadást eredményezne, ha nem lenne forrásoldala is. De mi gondoltunk az ilyen jellegű kritikákra, és ennek az előteremtését a következő alapokból kívánjuk megoldani: a már említett exporttámogatási keret, amely 23 milliárd forintban van most itt tervezve, elégségesnek látszik, sőt talán egy kicsit le is lehetne ebből venni. Itt javasoljuk 3 milliárddal csökkenteni a támogatási alapot. Ugyanis a jelenlegi termelési struktúra és az a volumen, amelyben a mezőgazdaság exportképes terméket előállítani képes, nem feltételezi ilyen magas összegű támogatásnak a beállítását.
Ezt a 20 milliárdot viszont kívánatosnak látjuk megbontani annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek részére is legyen egy külön finanszírozási ág, ami 7 milliárd forint lenne a mi elképzelésünk szerint, és 13 milliárd lenne az élelmiszer-ipari termékeknek a finanszírozása. Tudjuk, hogy ez minisztériumi hatáskörben átcsoportosítással megoldható. Tehát ennek jogi akadálya nincs. De szeretnénk látni a törvényben legalább egy olyan jogi garanciát, amely a kettőnek az egymáshoz viszonyított arányát legalábbis prognosztizálná, mert álláspontunk szerint, és, sajnos, a korábbi évek ezt igazolni látszanak — az élelmiszer-ipari termékek kapták az exporttámogatásnak döntő többségét, szinte 90%-át. Itt az élelmiszer-ipari termékek támogatása a mezőgazdasági termékekkel arányosan kellene, hogy megtörténjék. Tehát ez 3 milliárd forint.
A vám- és az importbefizetések 88 milliárd forintban vannak tervezve. Mi itt 7 milliárdos emelést elképzelhetőnek tartunk, és ezt, ha nem is ekkora volumenben, de nem vitatta a Pénzügyminisztérium bizottságban jelen lévő képviselője sem. 1992-ben az élő állat, növény és élelmiszer vám- és importbefizetések tervezett összege 10 milliárd forinttal volt alultervezve, '93-ban is többszöröse lesz a költségvetésben előírtakhoz, a jelenlegi 13,2 milliárd, amely e kategórián belül van, úgy néz ki, hogy jelentősen túlteljesül. Itt működtetni kell természetesen az agrárpiaci rendtartási szabályozórendszert is annak érdekében, hogy a bevételek, amelyek a vám- és az importbefizetésekből történnek, egyértelműen a mezőgazdasági ágazathoz kerüljenek vissza.
Az élvezeti cikek adótartalmát 2%-kal kívánjuk megnövelni, ami mindösszesen 6 milliárd forintos többletbevételt eredményezhetne. Az egyenleg több mint 500 millió forint plusz, tehát ha ezek a módosítások elfogadásra kerülnek, akkor még 500 millió forintot találtunk is, amelynek úgyszintén lenne helye, hisz olyan jogszabályi tervezetek vannak a Ház előtt, amelyeknek fedezete a költségvetésben meg sem jelent, jóllehet számolni lehet azzal, hogy ebben az évben nagy valószínűséggel ezek elfogadásra kerülnek.
(22.30)
Fedezet nélküli intézkedésnek tartjuk a kárpótlási folyamatok továbbvitelét. Nemcsak a határidő újabb megnyitására gondolok, hanem az ominózus, úgynevezett vállalkozási kedvezmény, a kárpótlási utalvány jogintézménye, melyet az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett, ezért itt egy külön megoldást kell keresni, amely a szövetkezetektől az utalványok formájában elvont földek ellenértékének a megtérítését is célozza, hisz erre az Alkotmánybíróság utalt. Itt ha 1000 forinttal számoljuk aranykoronánként ezt a nagyságrendet, körülbelül 1,5-2 milliárdos kiadással kell számolni.
A földkiadó bizottságok működéséről délelőtt volt szó, Wekler úr utalt rá, hogy 400 millió forint plusztámogatás beépítésre kerül ezeknek a működtetésére. Nem lesz elegendő, de talán a reális költségek figyelembevételével ez további feszültséget már nem fog okozni.
A Ház előtt van a védett természeti területek sorsa és tulajdonváltása, amely valószínűleg olyan megoldást fog nyerni, ami az állam vételi jogát biztosítja ezekre a területekre. Itt ha a jelenlegi igényeket figyelembe veszszük, 2 milliárd forint betervezésére lenne szükség a jelenlegi 500 millió forinttal szemben.
Kezembe került a múlt héten az FM-nek egy útmutatója, ami a falugazdász-hálózat kiépítését indítványozza. Nagyon jó és konstruktív elképzelés, kétségtelen, bár a megoldási javaslatunk ilyen rendszer működtetésére nem ez lenne, hanem az agrárkamarai törvény megalkotása után a saját önkormányzati igazgatást látnánk kívánatosnak, amely költségekkel sem terhelné az államháztartást, és hatékonyabban is működhetne. Ezzel szemben ennek a tervezett kiadása az FM szerint 1,3 milliárd forint, aminek nyoma sincs a költségvetésben, nem is lehet, mert ez még jogszabályi szinten nem jelent meg, de tervezetként fut.
Nagyon szeretném felhívni a pénzügyi tárca képviselőjének a figyelmét arra, hogy a jelenleg benyújtott törvények esetleges költségvetési kihatásait próbálják meg prognosztizálni, vagy ezek elfogadását legalább addig késleltetni, amíg a működtetéshez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre nem áll. Nagyon szépen köszönöm. Elnézést kérek, hogy még 13 percig raboltam idejüket. (Taps.)
