RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több módosító indítványt nyújtottam be a költségvetéshez, ezek közül néggyel szeretnék részletesebben foglalkozni. Mind a négyet olyannak tartom, amelynek az elfogadását nagyon fontosnak gondolom, nemcsak azért, mert Szegedet érinti, hanem mert olyan helyzetről, olyan problémáról van szó, amelynek megoldása nem várható, csak a költségvetési támogatáson keresztül.
Nézzük az elsőt! A Magyar Egyetemi, Főiskolai Sportszövetség 1993. október 1-jén és 2-án kihelyezett intézőbizottsági és elnökségi ülést tartott. Az erről szóló jegyzőkönyv szerint, idézem: "A tanács megállapította, hogy Szegeden a felsőoktatási intézmények sportlétesítményei, illetve azok hiánya katasztrofális képet mutat."
Azt hiszem, erről nem kell többet beszélnem. Szeged köztudottan egy egyetemi város, több főiskolája, egyeteme van, ez a megállapítás önmagáért beszél.
A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem hallgatói önkormányzatától kaptam egy levelet, amelyben tulajdonképpen ezt a helyzetet ecsetelik. Ebből szeretnék idézni.
"A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem talán az egyetlen olyan egyetem az országban, amely nem rendelkezik fedett sportlétesítménnyel. Testnevelésünk infrastrukturális feltételei rendkívül kedvezőtlenek; öt salakos teniszpályát, két betonos és egy salakos kézilabdapályát, valamint két betonos kosárlabdapályát tudunk használni, e területen az egyetem távlati fejlesztési tervében építkezésre kijelölt rész van, ezért hosszú távon e pályákra sem számíthatunk.
Egyetlen fedett tornatermünk az Apáti Kollégium volt 1992-ig, mert 1992-ben vissza kellett adni az egyháznak. Azóta különböző bérleti megoldásokkal helyettesítik a fedett létesítmények hiányát.
A SOTE-n mintegy 2500 hallgató, 3300 dolgozó sportolási igényeit valamilyen formában mindenképp ki kellene elégíteni."
Nos, anélkül, hogy hosszabban idéznék a levélből, amely egyébként azt is tartalmazza, hogy az OTSH elnöke, Gallov Rezső és az Országos Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség elnöke, dr. Frenkl Róbert melegen ajánlja, hogy ez a probléma megoldódjon, és támogatásukat ajánlották fel, de hát a költségvetésről való döntés nem az ő kezükben van, merthogy ez a mi lehetőségünk.
Az erre vonatkozó módosító indítványunk támogatását kérem önöktől, jelen levő képviselőktől, kérem, hogy az államtitkár úr vesse latba minden befolyását… (Dr. Kis Zoltán: Az kevés!) …és arról, amit itt hallott tőlem, ha esetleg a módosító indítványom írásos indoklása elkerülte a figyelmét, amit nem csodálok, hiszen közel 1000 módosító indítvánnyal kellett megbirkóznia a tárcának, ezért vállalkoztam arra, hogy ezt szóban is elmondanám, mintegy felhíva a figyelmet erre a tényleg komoly problémára, ami, még egyszer mondom, egyedülálló az országban.
Egy más téma: egy másik indítványomban tulajdonképpen a születés körülményeinek megjavítását szorgalmazom, annak az alapítványnak a támogatását, amelyet azért hoztak létre, hogy a születés körülményeinek megjavítása az élet minőségének javítását is jelentse.
Erről az alapítványról annyit érdemes tudni, hogy tagja számos nemzetközi szervezetnek, a WHO-nak és az UNICEF által támogatott hálózatnak és több más nemzetközi szervezetnek, amelynek elnöke dr. Michael Audent, a természetes szülés világszerte ismert és elismert szaktekintélye.
Tulajdonképpen az ő személye és az alapítvány nemzetközi kapcsolatai garantálják, hogy megfelelő kezekben van ez a valóban életfontosságú ügy. Mert miről is lenne szó?
Ha ez az alapítvány megkapná a költségvetéséhez, az induláshoz szükséges 32 millió forintos támogatást, akkor azt hiszem, hogy nem értékelem túl, ha azt mondom, hogy tíz éven belül a háborítatlan szülés körülményei, az úgynevezett születésházak felépülhetnek szerte az országban. Hogy ez mit is jelentene?
Tulajdonképpen az alapítvány rendszerváltást kíván elindítani a szülészetben, mert meg szeretné szüntetni az orvosi hierarchia uralmát az egyén fölött, a kábító gyógyszerek uralmát a természet fölött, a sebészkés uralmát az élő hús fölött, a szaktudás uralmát a szülő nő ösztöne fölött és a lélektelen rutin uralmát az élet legszebb, első pillanatai fölött. Ezeket szeretné megszüntetni, és tulajdonképpen ez a támogatás ehhez nyújtana indulásként nagy segítséget.
Ha most ezt a részt közgazdasági szempontból nézem, hogy esetleg felkeltsem az államtitkár úr figyelmét, hogy milyen költségvetési bevételi megtakarítási lehetőségek vannak, ha csak azt említem, hogy évenként az anyák szülés után négy napot töltenek kórházban, ennek költsége egy napra 3-5000 forint között ingadozik. Ez körülbelül 50000 szülésre, egy évre 600 millió, illetve közel 1 milliárd forintot jelentene.
(21.40)
Ehhez azt is tudni kell, hogy a szülések 80%-a komplikációmentes szülés, és miután ezekben a születésházakban már a fogamzástól, a fogantatástól, tulajdonképpen az első pillanattól figyelemmel kísérik az anya fejlődését, a magzat fejlődését, olyan körülményeket teremtenek — amelyet egyébként a WHO és a külföldi tapasztalatok is bebizonyítanak —, hogy a szülések 80%-a komplikációmentes, nincs szükség orvosi ellátásra. Sokkal inkább szükség van a családot, az otthont imitáló, annak megfelelő harmonikus születésházakra, és ez az alapítvány tulajdonképpen ennek a megindítását kezdeményezi.
Részben kapcsolódik ehhez a harmadik módosító indítvány, amelyet Büky Dorottya és Mészáros Béla képviselőtársammal nyújtottunk be, a civil szféra erősítését támogatva szeretnénk megemelni 100 millió forinttal a költségvetési keretet, amely a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását szolgálja. Csak egy összehasonlító adatot szeretnék mondani. A tavalyi évben például tízszerese volt a jelentkező jogos igény ahhoz képest, amit a bizottság, illetve az Országgyűlés föloszthatott. Ezek között nagy számban vannak szociális és egészségügyi szolgálatot ellátó nagy társadalmi szervezetek, hasonló számban vannak gyermek- és ifjúsági érdekeket ellátó, illetve azt felvállaló szervezetek, valamint a kultúráért — a természetes, illetve az épített környezetért — tevékenykedő társadalmi szervezetek.
Ha valóban nemcsak mondjuk — mint ahogy a pártok a választásokon előszeretettel hirdették, hogy érdekük és fontos —, hogy miközben az állam hatalma csökken, növekedjen a civil szféra erőssége, izmosodjon a civil szféra, attól nem tekinthetünk el, hogy kezdeti beruházásként — ami hosszú távon megtérül — igenis a költségvetésnek kell arra pénzt áldoznia. Nem gondolom, hogy ennek évről évre így kell történnie, de azt gondolom, hogy a rendszerváltás idején — hiszen még mindig ezeket az időket éljük — segítenünk kell civil szféra megerősítésében, és ehhez a költségvetésből is áldoznunk kell. Nem beszélve arról, hogy ezek a civilek tulajdonképpen az adójuk révén befizetnek, s mintegy a költségvetés elosztja azt a jövedelmet, tehát visszajuttatunk azokra a célokra, amelyeket ezek az emberek, ezek a polgárok azért vállalnak, hogy segítsenek embertársaikon, hiszen ezek a szervezetek a közjót szolgálják, nemes célokat szolgálnak.
Ezzel összefüggésben szeretnék egy újabb kezdeményezésre támogatást kérni. Szintén egy ilyen kezdeményezés indult el Szegeden — érdekes módon Szeged egy ilyen város —, Fogyatékos Emberek Rehabilitációs Sportcentrum Alapítvány kíván a fogyatékosok számára egy rehabilitációs sportcentrumot létrehozni, és ennek a támogatására tettem javaslatot, nemcsak az idén, tavaly is. Rendhagyó indoklással láttam el ezt az indítványt, mert nem akartam ecsetelni, hogy ez mennyire fontos. Az indokláshoz egyszerűen hozzácsatoltam dr. Surján László népjóléti miniszter levelét, akit ugyanis az alapítvány képviselői levélben megkerestek, melyre a miniszter úr a következőt válaszolta 1991. január 10-én: "Tisztelt Salgó Úr! A levelében ismertetett alapítvány céljaival mélységesen egyetértünk. Ezek a kezdeményezések reménnyel töltenek el még akkor is, ha munkánk során oly gyakran tapasztalt drámai helyzetekben sem tudunk valódi, hatékony megoldást nyújtó segítséget biztosítani."
Majd később azt írja a levélben: "Küzdünk azért, hogy a lakóhelyünkön élő mozgássérült emberek is megkaphassák a hátrányaik leküzdéséhez nélkülözhetetlen segítséget. Ezért szeretnénk — írja a miniszter úr —, ha megindulhatna a szegedi tervekhez illeszkedő rehabilitációs centrumok kialakításának országos programja még akkor is, ha a körülmények most nem igazán kedveznek ennek." Ezt írta 1991. január 10-én. Úgy tűnik, 1992. januárban sem kedvezett ennek az idő, 1993. januárban sem kedvezett ennek az idő, remélem — most már nem sok idő van hátra ebből a ciklusból, ahol Surján László úr népjóléti miniszter — most a helyzet olyan, hogy nem tudja visszautasítani ezt a kérést, és az erre vonatkozó indítványomat ő is támogatja, és igyekszik majd befolyásolni a pénzügyi tárcát is.
Tisztelt képviselőtársaim! A részletes vita — mint tudjuk — arra szolgál, hogy a képviselők indokolják módosító indítványaikat, ezzel is növeljék az esélyt arra, hogy az indítványokban foglaltakat a tisztelt Ház, a képviselők elfogadják. Én megtettem, ami tőlem telt, a többi önökön múlik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
