SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ) Köszönöm szépen. Néhány olyan problémáról szeretnék röviden szólni, amelyek feltétlenül a költségvetéssel kapcsolatos, bár azon túlmutató problémákra utalnak. Nevezetesen az anyasági ellátásokkal kapcsolatos problémákról van szó.
Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy az lenne az ideális megoldás a kisgyermekeket nevelő nők, anyák számára, ha megválaszthatnák, hogy otthon kívánják tölteni idejüket gyermekeik kiskorában, vagy munkába szeretnének állni rövid időn belül, mert a munkájuk jellege vagy valami másféle megfontolás erre készteti őket. Sajnálatos módon a most kialakulni látszó helyzet nemhogy egy ilyen választást nem tesz lehetővé a nők számára, hanem még a kényszermegoldások közötti választást is ellehetetleníti.
Két olyan alapvető feltétel van, hogy a nők szabadon választhassanak a megoldások között, amelyek ebből a szempontból fontosak. Az egyik az, hogy az otthon maradt édesanyák rendelkezzenek olyan anyagi juttatásokkal, ha a férjük nem tudja őket eltartani, amely lehetővé teszi számukra az otthon maradást; a másik pedig, ha dolgozni kívánnak, akkor gyermekeiket valami módon elhelyezhessék, és biztonságos ellátásban részesíthessék az idő alatt, amíg dolgoznak. Természetesen mindkét esetben elsősorban azokról a nőkről és azokról a családokról van szó, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy baby-sittert fogadjanak, vagy valamilyen privát ellátást biztosítsanak a gyermekeiknek, illetve akiknek az egy kereset, a családfő keresete nem teszi lehetővé azt, hogy a nők munka nélkül, tehát jövedelemszerzés nélkül otthon maradhassanak.
Először a gyes, gyed problémájáról beszélnék röviden. A társadalombiztosítási önkormányzatok felállásával az anyasági segélyek kikerültek a társadalombiztosítás keretéből, ezeket a központi költségvetés vállalta át. Azonban a Parlament egyáltalán nem rendelkezett arról, hogy ezeknek az ellátásoknak milyenfajta további megoldását tartja szükségesnek. Gondolom, ezért következhetett be az a helyzet, hogy a jelen költségvetésben a korábbi gyermekgondozási díjnak semmiféle változata nem található meg; erről egyetlen forint sem rendelkezik.
(21.30)
A gyermekgondozási segély, a gyes névre hallgató segély szerepel ugyan ebben a költségvetésben, de hogy az pontosan mire elég, azt nem tudjuk.
Ebből számomra az következik, hogy vagy nyomtalanul eltűnne a gyermekgondozási díj mint anyasági támogatás, vagy pedig a gyessel valami módon összeolvadna. Nyilván egy ilyenfajta megoldás elképzelhető abban az esetben, hogyha erről valamiféle nyilvános vita folyik, erről valami döntés születik, de azt, hogy egy költségvetési változás során kerüljön sor egy ilyen típusú szolgáltatásnak, segélynek és támogatásnak a megszűnésére, mindenképpen elfogadhatatlannak találom.
A Népjóléti Minisztérium államtitkár-helyettese szólt arról egy televíziós interjúban, hogy a költségvetésben szereplő gyesösszeg körülbelül fejenként 6000 forintra tehető. Ez mérhetetlenül kevés, és rendkívüli módon igazságtalan is, és mindenképpen a kormányzat megfontolását tenné szükségessé az, hogy ezeknek a támogatásoknak a rendszerét milyen módon kívánja átalakítani. Elfogadhatatlan egy olyan rendszer, ami egy ilyen juttatást olyan módon oszt szét, hogy abból mindenki egyenlően részesüljön, teljesen függetlenül attól, hogy a család jövedelemforrása mekkora, tekintettel arra, hogy a jövedelemviszonyok rendkívüli módon változatosak Magyarországon, és tudjuk, hogy a családok nagy része hihetetlen módon rászorul erre a támogatásra, míg más részének nincsen akkora szüksége rá. De ez egy megjegyzés, ehhez a problémához nem nyújtottunk be módosító indítványt, mert meggyőződésünk az, hogy ezt nem egyetlen indítvánnyal kell elintézni, hanem a Parlamentnek az egész ellátási rendszert szükséges újragondolnia, és ehhez a kormányzat kezdeményezése szükséges.
A másik problémáról, a már jól ismert bölcsődei kérdésről is beszélnék egypár szóban, bár korábbi hozzászólásokban már más képviselőtársaim is megemlítették. A jelen kormányzat szisztematikusan háttérbe szorítja a bölcsődék helyzetét, a bölcsődékre nézve évek óta semmiféle központi támogatást nem adott a kormányzat, illetve nem szavazott meg a Parlament, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy a mostani bölcsődék, amelyek ilyen körülmények között is sikeresen működnek, azok rendkívül sokféle feladatot vállalnak magukra. A hátrányos helyzetű, beteg gyermekek különleges kezelésével foglalkoznak, számos helyen az idősekre is főznek, vagy egy egész csomó olyan pedagógiai, pszichológiai szolgáltatást is ellátnak, amely azt jelzi, hogy ezek a bölcsődék — rendkívül szűkös kereteik között is — képesek a jelen kor viszonyainak megfelelő szolgáltatásokat nyújtani, tehát a bölcsődékre mindenképpen szükség van.
Különösképpen akkor, amikor pontos adataink vannak arról, hogy a bölcsődés korú gyerekek egyharmada a létminimum alatt él, és a bölcsőde számukra nem szórakozási hely, hanem gyakorlatilag az egészséges fejlődésüknek egy alapvető színtere, sokszor akár olyan módon, amelyet saját családjuk nem tud számukra biztosítani.
Ezért — mint már az előző években is — kérjük, hogy a módosító indítványunknak megfelelően vagy akár mások módosító indítványainak megfelelően a bölcsődésekre vonatkozó normatív juttatást feltétlenül szavazza meg a Parlament. Köszönöm szépen. (Taps.)
