TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Késő éjszaka van, de én hiszem azt, hogy az éjszakában elmondott szó is célba talál, főleg, ha a legilletékesebb is jelen van, vagy legalábbis a legilletékesebbek egyike, aki meghallgatja vagy meghallotta azt, amit Rózsa Edit képviselőtársam imént elmondott. Ezzel kapcsolatban szeretnék én is egy erősítést kérni az államtitkár úrtól.
Rózsa Edit beszédének, fölszólalásának a második pontjában bizonyos születésházak létesítésére szolgáló leendő alapítványt említette. Szintén ismerem ezt a derék házaspárt, aki ennek kezdeményezője volt itt, Magyarországon.
Egy hatgyermekes családról van szó, s mivel én magam is nagycsaládos vagyok, igaz, én eggyel lemaradtam mögötte, de tudom, hogy a kórházakban az állapotok, az egészségügyi ellátás és minden egyéb menynyi gondot okozott és okoz még ma is, nem akarom negyedik fiamnak a születési körülményeit most ecsetelni.
Úgy érzem, hogy az egyik leghumánusabb javaslat ez, ami a Parlament történetében elhangzott az utóbbi időkben, és jó lenne, ha erre valóban sikerülne ezt a — nyugodtan mondhatom ma —, ezt az igazán nem is olyan sok pénzt megteremteni. Sok persze akkor, ha nem tudjuk, honnan kell elvenni, de úgy érzem, hogy ezt valamiképpen meg kellene teremteni, tudniillik ennek a szolgálatnak a továbbiakban beláthatatlan nagy és jó következményei lennének, ahogyan hallottuk a képviselőnőtől is.
Kérem az államtitkár urat és képviselőtársaimat — vagyunk itt még, akik a jó hírt tovább tudjuk adni —, igyekezzünk ebben a kérdésben tényleg megegyezésre jutni, és a szavazásnál talán minden frakcióban azt a szempontot érvényesíteni, hogy az életért, az édesanyákért — s nem azért, mert egy anya mondta ezt, és egy másik is aláírta, én is szívesen aláírom bármikor, még ha kapcsolódó módosításra kerül sor, akkor is — tegyünk valamit, mert hiszen ennek a kérdésnek az élet szolgálatában lesz a legfontosabb szerepe, valamint a jövő generációjának a gondozásában. Ez valóban olyan humánpolitikai feltételnek a megvalósítása, amely, azt hiszem, még ebben az országban hiányzik, s valóban a rendszerváltás — ahogyan a képviselőnő is mondta — akkor következik be, ha a humánpolitikai kérdésekben úgy tudunk előrejutni, hogy ez az erkölcsi és az etikai kérdéseket érintse. Erre pedig nem lehet a pénzt sajnálni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)
