WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséhez benyújtott módosító indítványaimmal kapcsolatban azok támogatása érdekében kívánok röviden szólni.
Mindenekelőtt az eddig — nem alaptalanul — talán a legnagyobb vitát kiváltott közalkalmazotti bértábla bevezetéséről. A vita nem véletlen, hiszen az intézkedés több mint 600000 munkavállalót érint, ami a kérdésnek gazdasági vonatkozásokon túlmutató komoly politikai súlyt is ad.
A Munkaügyi Minisztérium kimutatása szerint ma a foglalkoztatottak 77%-ának elmarad a keresete a jogszabályban előírtaktól. A központi intézményekben dolgozók keresetelmaradása 31, míg az önkormányzati intézményekben dolgozóké 41%-os. Ez egy főre vetítve azt jelenti, hogy átlagosan és közalkalmazottanként minimum 6000 forint emelésre lenne szükség.
Az elmaradásnak területi megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy az elmaradás a vidéki városokban és községekben nagyobb, mint a fővárosban. Míg a fővárosi költségvetési intézményekben az elmaradással érintett közalkalmazottak keresettömegének 29%-a hiányzik, addig a vidéki városokban és községekben ez az arány 41%-os.
Ágazatokat tekintve legnagyobb az elmaradás az oktatásügyben, mivel itt az előírásokhoz szükséges keresettömeg 45%-a hiányzik. De nem sokkal jobb a helyzet más ágazatokban sem, például a közigazgatási ágazatban 38, a kutatási és kísérleti fejlesztési ágazatban 36, az egészségügyi ágazatban 30%-át kell pótolni a kereseteknek.
Az egyes munkaköri csoportok kereseti helyzetét tekintve megállapítható, hogy a képzettségi fokozatok tekintetében a keresetek beállási szintje a magasabb képzettségi fokozatok felé csökken. A legmagasabb F képzettségi fokozatban a jelenlegi keresetek mindössze 65%-át teszik ki a bértáblában előirányzottak.
A bértábla bevezetésének költségkihatásai tekintetében eltérő számítások ismeretesek. A TÁKISZ-ok szerint 70 milliárd, a Munkaügyi Minisztérium számítása alapján 61 milliárd, a Pénzügyminisztérium véleménye szerint összesen mintegy 50 milliárd, amiből le kell vonni az idei emelés 16 milliárdját. Vagyis ha a Pénzügyminisztérium számításait fogadjuk el, akkor a jövő évi bevezetéshez de facto szükség van minimum 34 milliárdra. Amely a mai viszonyaink mellett hatalmas összeg.
A Kormány által benyújtott költségvetési törvénytervezet eredetileg a bértábla bevezetésének időpontját 1995. január 1-jére kívánta kitolni. Az érdekszervezetek nyomására azonban kénytelen volt eredeti szándékaihoz képest visszakozni. Igaz, csak formailag. Hiszen a bértábla bevezetésével összefüggő, önkormányzatoknál megjelenő terheknek 1994-ben effektíve mindössze csak 25%-át akarja fizetni. Jóllehet vállalja, hogy további 25%-ot, amelyet az önkormányzatoknak kell meghitelezni, 1996-tól visszatörleszti, mégis összességében ez az elgondolás 1994-ben az önkormányzatokra kívánja hárítani a bértábla-bevezetés terhének nagyobbik részét, vagyis 55%-ot.
Történik mindez akkor, amikor a központi normatívák a pénzügyi tárca minden gyakorlati tapasztalatokkal ellentétes véleménye ellenére egyre fogyatkozó arányt képviselnek a tényleges kiadások során; történik mindez akkor, amikor a megfelelő számítások nem állnak rendelkezésre abban a tekintetben sem, hogy a különböző, korábban elfogadott, az önkormányzati költségvetéseket erősen befolyásoló törvényeknek milyen anyagi kihatásuk van az önkormányzatok irányában; történik mindez akkor, amikor az önkormányzati kiadások nem tartalmaznak dologi automatizmust; történik mindez akkor, amikor az önkormányzatoknak szánt központi támogatás nominális növekedésének mértéke elmarad az inflációtól. S történik mindez akkor, amikor az önkormányzatok bevételei a legoptimálisabb számítások szerint is alig vagy egyáltalán nem fognak növekedni. És még sorolhatnám.
Mindezek, a korántsem a teljesség igényével felsorolt szempontok is közrejátszottak abban, hogy a költségvetési tervezethez 14125-ös és 14126-os számon módosító indítványt nyújtottam be, amelyekben kezdeményezem, hogy a személyi jövedelemadónak az önkormányzatok számára való visszatérítésének a mértéke 30%-ról 35%-ra emelkedjen.
Ezt a 10 milliárd forintot jelentő összeget a VII. fejezet 16. és 29. címszámán szereplő kiadások csökkentéséből javaslom fedezni. Számításaim szerint az ezáltal az önkormányzati bevételek oldalán előálló 10 milliárdos növekedés még így is jóval elmarad attól a kiadási kötelezettségtől, amelyet az önkormányzatoknak a közalkalmazotti bértábla bevezetésével öszszefüggésben kell vállalniuk.
Szeretném ezért hangsúlyozni, hogy javaslatom esetleges elfogadása sem jelentené tehát a terhek kiegyenlítését, legfeljebb csak enyhítését.
Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy a költségek megosztásában — amilyen mértékben az csak lehetséges — a FIDESZ az önkormányzatok túlterhelését csökkentő, méltányos tehermegosztásra törekszik.
Ennek érdekében önkormányzatokkal összefüggő módosító javaslatainkat több indítványban adtuk be. Megadva ezáltal indítványaink külön-külön való elfogadásában rejlő lehetséges optimum elérésének jobb esélyét.
Tisztelt Ház! A már felsorolt, az önkormányzatok működését egyre inkább ellehetetlenítő körülmények miatt is elfogadhatatlan a helyi önkormányzatok településüzemeltetésére fordítható keretösszegének az idei 41,6 milliárdról 39,5 milliárdra való csökkentésének terve. Ez azért is furcsa, mivel a településüzemeltetés költsége sehol sem csökken, ellenkezőleg, több összetevő miatt is növekszik. A tényezők közül elég csak az áfa-törvény módosulása következtében előállt ellentmondásra utalni. Miközben az áfa emelésével együtt járó többletkiadások az önkormányzatokra hárulnak, addig a törvény megváltozása következtében előálló többletbevétel kizárólag a központi költségvetésben jelenik meg. De említhető itt az illetékekből származó bevétel is, amely korábban 100%-ban a helyi önkormányzatoknál maradhatott, addig az 1994-es költségvetési tervezet a bevételek 50-50%-os megosztását tervezi a központi költségvetés és az önkormányzatok között.
Nem elfogadható a településüzemeltetéshez kapcsolódó normatív hozzájárulás tervezetben szereplő csökkentésének indokolása sem, mely összefüggésbe hozza ezt a változtatást a személyi jövedelemadóból származó bevételek növekedésével. Ugyanis itt a hivatkozás makroszintű folyamatokra vonatkozik, amely — mint tudjuk — másként néz ki mikroszinten. Köztudott, hogy ez a többletbevétel inkább a városokban és a nagyobb településeken képződik, ugyanakkor a községekben és a kisebb településeken, ahol a személyi jövedelemadó növekedéséből csak igen keveset vagy semmit sem érzékelnek, ott a népességarányos településüzemeltetési normatíva csökkentése igen hátrányosan érinti az önkormányzatokat. Különösen akkor, ha a céltámogatási rendszer tervezett változásai is elsősorban ezeket a kistelepüléseket érintik kedvezőtlenül.
Ezekre a körülményekre tekintettel nyújtottam be a 14130-as számú módosító indítványomat, amelyben javasolom, hogy a helyi önkormányzatok településüzemeltetésre fordítható keretösszegét az Országgyűlés emelje meg valamivel több, mint 2 milliárd forinttal.
(21.00)
Ugyanakkor javasolom, hogy a XIII. fejezetszámú, 16. címszámú és 3. alcímű tételét, mely az Állami Vagyonügynökség szavatossági jótállás, kezességvállalás előirányzatát foglalja magában, ugyanezzel az összeggel csökkentsék.
A Vagyonügynökségnek ennek a feladatkörnek ellátására információim szerint még mindig elegendő, mintegy 13 milliárdja marad.
Tisztelt képviselőtársaim! Megközelítően másfél milliárd átcsoportosítására teszek indítványt a 14127-es és a 14128-as számú módosító javaslataimban, melyeknek a megemelt normatívákon keresztül kedvezményezettje az általános iskolai, a gimnáziumi, a szakközépiskolai, a szakmunkásképző-iskolai oktatás, a gyermek- és ifjúságvédelem, valamint a fiatalkorúak egészségügyi gyermekotthoni ellátása.
Az oktatási normatívák keretösszegének emelését célzó kezdeményezéseket az eddig lefolytatott vitákban a pénzügyi kormányzat azzal az indoklással hárította el, hogy hivatkozott az érintettek, például az általános iskolás tanulók számának csökkenésére.
Ez az érv azonban nem fogadható el, mivel az önkormányzati kiadásokat a központi normatíva egyre kisebb arányban képes fedezni.
Az általános vitában már utaltam arra, hogy a központi támogatás aránya az oktatás területén folyamatosan csökken, és ma a tényleges költségeknek mindössze 60%-át fedezi.
Tisztelt Ház! A céltámogatási rendszer változásai sok önkormányzatot hoznak nehéz helyzetbe.
A jövő évre eső központi költségvetési támogatás egy évvel való elcsúsztatása valószínűleg nem kevés esetben a már megkezdett beruházások leállítását fogja eredményezni. Ennek nemcsak az a sajnálatos következménye, hogy az adott településeken belátható időn belül nem valósul meg egy fontos beruházás, hanem az is, hogy egy ilyen visszalépési akció költségkihatásokkal is jár, melyet az önkormányzatoknak kell viselniök, még akkor is, ha vétlenek a beruházás leállításában.
A céltámogatási rendszer egy másik, önkormányzatokat hátrányosan érintő változása, hogy erősen leszűkítették a pályázható célokat. Ma nem kevés azoknak az önkormányzatoknak a száma, ahol például a szennyvíztisztításhoz és a csatornahálózat kiépítéséhez szeretnének központi támogatást szerezni. Amennyiben a költségvetés tervezetét változtatás nélkül elfogadná az Országgyűlés, akkor ugyanaz a helyzet fordulna elő, mint aminek már néhány évtizeddel ezelőtt tanúi lehettünk, vagyis a nagyszabású vízműépítéssel egyidejűleg nem kerül sor a csatornahálózat kiépítésére. Ez törvényszerűen vezetett akkor is, és fog vezetni most is ivóvízkészletünk elszennyeződéséhez.
Az említettek miatt adtam be 14129-es számú módosító indítványomat, melyben a törvénytervezet 17. szakaszának (2) bekezdésében szereplő három célt kívánom egy negyedikkel kiegészíteni, nevezetesen, hogy szerepeljen a célok között a szennyvíztisztító telep, továbbá a szennyvízcsatorna-hálózat építése és bővítése.
Tisztelt Ház! A Kormány 1990 szeptemberében közreadta a nemzeti megújhodás programját. Ebben a hároméves időszakra szóló programban az önkormányzatokkal kapcsolatosan célul tűzte ki az önkormányzatok forrásszerkezetének olyan átalakítását, melyben az önkormányzati saját bevételek, valamint az átengedett központi adók jelenítik meg a terület jövedelmi, vagyoni hátterét, amihez a kiegészítésként adott normatív központi költségvetési támogatás az egyenlőtlen adottságokból eredő differenciálódást kell, hogy tompítsa.
Tisztelt képviselőtársaim! Szomorúan tapasztalom, hogy három év elteltével minthogyha már nem volna érvényes a programnak említett és idevonatkozó része. Az átengedett központi adók esetében az átengedés mértéke egyre csökken, lásd szja-, illetékbevételek, áfa-bevételek stb., mint ahogy előfordul, hogy zátonyra fut az eltérő adottságokból eredő egyenlőtlenség tompításának szándéka is.
Mivel javaslataim ennek a nemkívánatos trendnek a megváltoztatására irányulnak, ezért kérem önöket, hogy támogassák az önkormányzatok helyzetének javítására irányuló módosító indítványaimat. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
