SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elérkeztünk a jövedelemadó-törvények 1994. évi módosításáról lassan két hónapja tartó kemény szakmai vita lezárásához.
Amikor önök a törvényjavallatokhoz érkezett módosító indítványok sorsáról szavaznak, akkor egy rendkívül feszített, sok esetben éles kritikával övezett, de egy kölcsönösen eredményes párbeszéd tanulságait is hasznosító együttműködés eredményéről döntenek.
A társasági adó módosításáról szóló törvényjavaslat két irányú lényegi módosítást tartalmaz a technikai jellegű kiigazításon kívül. A vállalkozások egy részének adóteher-könnyítést, más részének adóalap-bővítést jelentenek a javaslatok, amelyek közül az adómérséklés — különböző hangsúllyal ugyan, de — támogatásra talált, míg a szigorító javaslatokat éles vagy kevésbé éles kritika fogadta. A plenáris üléseken és a bizottságokban elhangzott vélemények közül a fontosabbakra szeretnék összefoglalóan kitérni és véleményemet elmondani.
A társasági adótörvény 1991. évi megalkotásakor az adókedvezmények fokozatos megszüntetése volt a cél, és egyben megfogalmazódott az adómérték későbbi csökkentésének lehetősége is. Evvel a lehetőséggel a jövő évi törvénymódosítási javaslatban élt is a Kormány, amikor az adókulcs 4 százalékpontos, 10%-os csökkentésére tett javaslatot.
A bizottságokban és egyes felszólalásokban ez a 4 százalékpontos csökkentés eléggé elbagatellizálódó véleményekkel találkozott. Őszintén szeretném kipróbálni — nyilvánvalóan nem lehetséges —, hogyha egy evvel együtt ülésező másik, ugyanilyen összetételű Parlamentben a felsőház termében egy 4 százalékpontos adóemelést jelentettem volna be, ez a bagatellizálás ugyanilyen mértékű lett volna-e?
Nem osztom azt a véleményt, hogy ez bagatell kérdés, hiszen pozitív hatása lesz: önmagában 8 milliárd forinttal csökkenti azokat a terheket, amelyek a vállalkozásokra hárulnak. Ezeknek beruházásra fordítása segítheti a szerkezetátalakulást, a munkahelyteremtést. A magam részéről őszintén remélem: csökkenti azt a hajlandóságot, amely az adóeltitkolás miatt az adómorál romlásához is vezethet.
Az előző években erről elég sokat hallottunk a Parlamentben, hogy a magas adók azok az adómorál ellen is hatnak, íme, alkalmat adunk az adómorál javításához is a társasági adó csökkentésével.
Ehhez társul a törvényjavaslatnak a beruházások ösztönzését segítő rendelkezése, mely a nagy külföldi befektetők mellett a tőkeerős belföldi tulajdonú vállalkozásokat érintően is lehetőséget ad a beruházási szándékok megvalósítására. Ezt szolgálják a kilátásba helyezett adókedvezmények a befektetésekre, illetőleg az olyan jelentős beruházások esetén, amelyek következtében nőhet az export, mert a termék minden piacon eladható, továbbá munkahelyek teremtésére mód nyílik.
Tisztelt képviselőtársak! Tisztelt elnök úr! A társasági adót illetően két, az adóbevétel "elolvadását" mérséklő javaslat váltotta ki a legnagyobb vitát. Az egyik az úgynevezett minimumadó, a másik az adományok, alapítványok adómentességének összegszerű korlátozása.
A minimumadót illetően két szempontra hívom fel a figyelmet. A megoldást valóban az motiválta, hogy a jövedelem megállapításához szükséges költségelszámolást a tevékenységek sokszínűsége, összetettsége miatt normatív törvényi rendelkezéssel részleteiben nem lehet szabályozni, így számos, törvényes lehetőség adódik ezek révén az adók elkerülésére. Piacgazdaságokban, jól működő, begyakorlott piacgaz- daságokban ezt úgy oldják meg, hogy az adózó és az adóhatóság szoros együttműködésben, esetenként alkuval oldják fel a nehézségeket. Magyarországon azonban — úgy ítéljük meg — ma még nincsenek meg a feltételei annak, és nem olyan az adózási kedv sem, hogy az adófizetők és az adóhatóságok alkujától függhessen az adófizetés.
Amikor elvben arról beszélünk, hogy a feketegazdaság tekintetében lépéseket kell tenni és fel kell számolni az adóeltitkolásokat, akkor nagy egyetértés mutatkozik. Ám, amikor egy konkrét lépésre kerül sor, amely a legálisan eltüntethető nyereségek egy nagyon kis hányadának az utólérésére vonatkozik és a konkrétumban is megjelenik a feketegazdaság egy részének utolérése, akkor rögtön kiderül, hogy nem így kellene, nem ennyit kellene, nem ezen a területen kellene és így tovább. Nagy tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy ennek a külföldön is sok helyen gyakorolt adónemnek a bevezetését szíveskedjenek támogatni.
A másik, amit szükségesnek tartok a témához tartozóan elmondani, hogy egy-egy nagyvállalkozás szintjén a minimumadó olyan jelentéktelen összeg, amely miatt likviditási problémák, csődhelyzet nem állhat elő annak ellenére, hogy a költségvetés ezen a címen 6 milliárd forint körüli bevétellel számol. Ha ilyen helyzet bekövetkeznék, akkor erre a következő, nagyon egyszerű és átlátható példát szeretném mondani: 1000 forint árbevétel esetén a minimumadó 7 forint 20 fillér. Adókedvezmények esetén pedig még ennél is kevesebb, mert minden adókedvezmény érvényesíthető a minimumadóval szemben is. Emellett megvan a mód arra, hogy kezdő vállalkozások, a mezőgazdaság területén az elengedés eszközeivel éljünk.
(16.40)
Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy az Érdekegyeztető Tanács szeptemberben megtartott ülése során a munkaadói oldal számára is vitát váltott ki a minimumadó kérdése. A munkavállalói oldal és a Kormány türelmesen várta a munkaadói oldal állásfoglalását, amely összegszerűségében közel azonos két adódifferenciát kellett hogy egybevessen: szállítsuk-e le 36%-ra 40-ről a társasági adót, a minimumadó 2%-os bevezetése mellett, vagy ne szállítsuk le, és ne legyen minimumadó. Egy közel háromórás belső vita után a munkaadói oldal — saját érdekeit is mérlegelve — a 36%-os társasági adó és a 2%-os minimumadó-alap mellett döntött.
Az adományok adómentességének korlátozására tett javaslat mellett egyetlen érvet említek: a bizottságokban lefolytatott viták után egyetértés alakult ki az ilyen alapítványi adományoknak az adó 50%-ában való korlátozásáról, tehát tízszeresére növeltük az eredeti kormány-előterjesztésben foglaltat. Úgy gondolom, nem lehet kétséges — és a realitása sem kérdőjelezhető meg —, hogy adakozzék, aki már adót fizetett, és az adomány ne terjedjen a teljes jövedelemig, azaz ne tüntessék el így a vállalkozások adókötelezettségeiket. Ha ugyanis azt teszik, akkor fejlődésüket, megélhetésüket teszik kockára, vagy az adományozás valójában csak az adó elkerülésének célját szolgálja.
Tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslat benyújtását követően fogadta el a tisztelt Országgyűlés a Polgári Törvénykönyv módosítását, amelyben új szervezeti formaként lehetőségeket teremtett közhasznú társaság alapítására. A Parlament munkájának eredményességét, rugalmasságát bizonyítja, hogy ennek az új szervezeti formának az adózására irányuló szabályok módosító indítványok révén már megjelenhettek és beépíthetővé váltak a társasági adótörvénybe. Ez az, amit a köznyelven nagyon sokan a nonprofit szervezetek adózási szabályaiként ismernek és fogadnak el.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy e néhány gondolattal segítettem önöknek abban, hogy döntésüket meghozzák, és ennek jegyében ajánlom a társasági adó módosításáról szóló törvényjavaslatot, az elfogadásra ajánlott módosító indítványokkal együtt megszavazni, hogy ezzel a jövőben a gazdaság növekedésének a célja érdekében olyan adócsökkentéssel és ösztönzéssel mehessünk a gazdaság irányába, amit tőlünk joggal elvár az egész társadalom és a gazdálkodó szereplők. (Taps a jobb oldalon.)
Határozathozatal
