KOCSENDA ANTAL (Kisgazda)
KOCSENDA ANTAL (Kisgazda)
KOCSENDA ANTAL (Kisgazda) Igen. Tisztelt Igazságügy-miniszter Úr! Interpellációnkra azért került sor, mert másfél évi türelmes utánajárással sem sikerült Harta, Solt, Dunavecse, Tas térségében ezernél több állampolgárnak törvényben biztosított kárpótlási igényét rendezni.
A jelzett térségben levő, 12 000 hektár nagyságú és 181000 aranykorona-értékű Állampusztai Célgazdaságot az úgynevezett független Kecskeméti Megyei Bíróság felmentette a kárpótlási törvény végrehajtási kötelezettsége alól. Ezzel szemben ugyanazon a jogalapon és tényállásból kiindulva a Fejér Megyei Bíróság ugyanazon törvényeket úgy értelmezte, hogy a Büntetés-végrehajtási Intézet Annamajori Célgazdasága is köteles a kárpótlási törvény értelmében kárpótlási földalapok kijelölésére.
A két ítélet az igazságügy-miniszter úr megfogalmazásában is idézem: "Nem vitásan egymásnak ellentmondó." Az igazságügy-miniszter úr Kósa András képviselő úrnak e tárgyban feltett kérdésére adott válaszában azt állította, idézem: "…mi magunk egyébként a kérdésben foglaltakkal ellentétben nem rendelkezünk a büntetés-végrehajtás vállalatszerűen működő intézményeivel kapcsolatban semmiféle kötelezően alkalmazandó állásponttal." Eddig az idézet.
Ezt az állítást azonban cáfolja az Igazságügyi Minisztérium Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalnak címzett levele, melyben a minisztérium felhívja a Kárpótlási Hivatalt, tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a kárpótlási hivatalok a büntetés-végrehajtási vállalatokkal szembeni eljárást haladéktalanul szüntessék meg. Azaz a kárpótlási hivatalok ne kötelezzék kárpótlási földalap kijelölésére a büntetés-végrehajtási intézet által működtetett célgazdaságokat.
A Kalocsa környéki Állampusztai Célgazdaságnak 1945-ben 400 hektár földterülete volt. Ezt a nagyságrendű fölterületet e térségben élő, jelentős részben szovjet gulágokra kitelepített német ajkú lakosoktól elvett földekkel közel 12000 hektárra növelték. Ez a területnövekedés az eredetinek több mint 50-szerese (sic!) Ezzel szemben az ott őrzött rabok száma ugyanezen idő alatt három-négyszeresére nőtt, ugyanis 1945-ben a rabok látszáma 300-400 fő, az átlagos létszám 1200 fő.
A célgazdaság időközben felszámolta a munkaigényes termékek termesztését, és egyes termelési ágazatokban polgári alkalmazottakat foglalkoztat erőgépeken, szállító járműveken, javítóműhelyekben, és jelentős mezőgazdasági munkát saját polgári alkalmazottaival végeztet el, és ennek nagysága az 1000 hektárt is meghaladja. Ugyancsak alkalmaz civil munkaerőket az állattenyésztésben is. Mindezek ellenére 1992 decemberében szőlőterületein a szőlő egy részét nem szedték le. Erről a helyszínen személyesen győződtünk meg.
Az előzőkből következik, hogy a rabgazdaság területét nem is tudja megfelelően kihasználni, és feltehetően hatásköri vagy más, előttünk nem eléggé ismert okok húzódnak a kárpótlási törvény végrehajtásának megakadályozására irányuló kísérletek mögött. Esetleg egy célzott intézkedéssel állunk szemben, amellyel az állam a tulajdonában levő földeket minél nagyobb arányban ki akarja vonni a kárpótlási kötelezettség alól, és ehhez jogcímeket keres. A kárpótlási törvény előkészítésén fáradozó szakértői bizottság ülésén ezek szerint nem véletlenül mondta egy szakértő felvetésére az Igazságügyi Minisztérium szakképviselője, hogy természetesen a célgazdaságok is az állami gazdaság körébe tartoznak, és rájuk is vonatkozik a földkijelölési kötelezettség, hiszen az állami gazdaság a kárpótlási törvényben nem egy cégformát jelent, hanem az állam összes gazdaságára, gazdálkodójára vonatkozik.
Az igazságügy-miniszter úr hivatkozik az 1977. évi VI. törvényre és az azt kiegészítő 1984-es kormányrendeletre, melyekkel megerősítettnek látja a Kecskeméti Megyei Bíróság ítéletét, melyben felmenti a célgazdaságot a kárpótlási törvény végrehajtási kötelezettsége alól. Az idézett törvény és rendelet azonban nem utal az állami célgazdaságok valamilyen különleges státusára, hanem egy kategóriába tartoznak az állami gazdaságokkal, amennyiben azok közszükségletet kielégítő szolgáltatást végeznek. Az idézett törvény értelmében a célgazdaságok és az állami gazdaságok azonos joghatály alá esnek, és nem vonhatók ki a kárpótlási törvény hatálya alól, mivel a kárpótlási törvény nem mondja ki, hogy hatálya alá nem tartoznak a büntetés-végrehajtási intézetek célgazdaságai.
