LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! 1992. november 30-án — tehát éppen egy esztendeje — interpellációt nyújtottam be az ipari és kereskedelmi miniszterhez a még mindig tekintélyes nemzeti vagyont képviselő Csepel Művek sajnos már csak néhány működőképes vállalatának és az ezekben foglalkoztatott mintegy 5000 dolgozó munkahelyének megmentése tárgyában. Miniszter úr válaszként az ÁVÜ-vel és önnel, miniszter úr, egyeztetett széles körű koncepciót és cselekvési programot dolgoztatott ki e súlyos kérdés feltárására és rendezésére. A program több jó elképzelést és tervet tartalmazott, melyekből néhány pozitív lépés — például helyzetfeltárás, bizonyos piacvédelmi intézkedések — is született.
Ugyanakkor teljes eredménytelenséggel zárult az új gazdát kereső vagyonkezelői pályázat kiírása, amely az ÁVÜ igazgatótanácsának döntésén alapult. E döntésben foglalt meglehetősen szerencsétlen feltételek — mindenekelőtt a 2 milliárdos elemi hozomány követelménye — magukban hordozták a kudarc biztos esélyét. E kudarc, vagyis a vagyonkezelő vagy szakmai befektetők — ahogy akarjuk mondani — hiánya a végsőkig kiélezte azt a felszín alatt lappangó feszültséget, melyet a Csepeli Erőmű megújuló fizetésképtelensége okoz beszállítóival, elsősorban a MOL Rt.-vel és a Fővárosi Elektromos Művekkel szemben. A fizetésképtelenség oka viszont az, hogy az ÁVÜ többségi tulajdonában lévő csepeli társaságok — mindenekelőtt a Csőgyár — növekvő adósságot halmoztak fel a Csepeli Erőműnél. Az erőmű az utóbbi hetekben az ÁVÜ munkatársainak intenzív közbenjárása ellenére a hitelező, energiaalapanyag-szolgáltató vállalatok egyre erősebb szorításában vergődik, ami igen súlyos következményekkel járhat. Ugyanis az energiaszolgáltatás csökkentése vagy leállítása végveszélybe sodorja a Csepeli Erőmű Rt. legnagyobb partnerét és adósát, a Csepeli Csőgyárat, veszélyezteti a fizetőképes, feltörekvő csepeli közép- és kisvállalkozások működését — a fémművet, öntödét, Schwinn kerékpárgyárat —, következményként rövid időn belül további 5000-6000 csepeli munkahely felszámolását eredményezi, végül súlyosan veszélyezteti több mint 10000 távfűtéses csepeli lakás, tehát Csepel lakossága egyharmadának fűtését és melegvíz-szolgáltatását.
Ezek után kérdezem miniszter úrtól:
1. Az ÁVÜ az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal, mint az energia-alapanyagszolgáltatók tulajdonosával a sikertelen vagyonkezelői pályázat helyett milyen alternatív megoldásokat dolgozott ki a csepeli gyárak, ezen belül a Csepeli Erőmű Rt. ellehetetlenülésének és több ezer munkahely megszűnésének elkerülésére.
2. Kit terhel a felelősség, amennyiben több tízezer csepeli lakos és fizetőképes vállalkozások hő- és energiaellátását leállítják, korlátozzák, amelynek a végső lehetősége, sajnos, több intézkedés ellenére, még mindig adott.
3. Mit kíván tenni miniszter úr, mint az ÁVÜ és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság felügyeleti jogú irányítója egy esetleges súlyos veszély elhárítására, a dominóelv szerinti összeomlás elkerülésére.
Kérem miniszter úr szíves válaszát. (Taps a bal oldalon.)
