KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A külföldiek magyarországi munkavégzésére vonatkozó szabályokat egyrészt a foglalkoztatási törvény 7. §-a, másrészt pedig a 7/91-es munkaügyi miniszteri rendelet tartalmazza.
E hivatkozott jogszabályok egyértelműen és ellentmondásmentesen rögzítik azt, hogy a külföldi magyarországi munkavégzéséhez munkavállalási engedély szükségeltetik. Márpedig a munkavállalási engedélyt a munkavégzés helye szerint illetékes megyei munkaügyi központok adják ki, mindig konkrét és egyedi esetre vonatkozó, előzetes belső munkaerő-piaci vizsgálatok után, amely vizsgálatok arra kell hogy kiterjedjenek, hogy az engedélyezni kért munkakörre van-e a térségben magyar munkanélküli, aki a feladatot el tudja látni, és emellett egyéb általános szempontokat kell vizsgálni az engedély kiadását megelőzően.
Szeretném hangsúlyozni, hogy amint kérdéséből kicseng, számomra is legalább olyan fontos a belső munkaerőpiac védelme, mint ahogy azt ön megfogalmazta. Ezt az elvet kell azonban folyamatosan egyeztetnünk azzal a másik törekvésünkkel, amely alapvetően a magyar vállalkozások exportálását kívánja támogatni, és ez nyilván elsősorban a fejlett piacgazdaságokba irányulna.
Ennek működtetéséhez viszont a partnerek mindig egyfajta viszonosságot, egyfajta közös érdekeltségi alapon való együttműködést követelnek. Úgy van ez az ön által említett osztrák példában is.
Hogy konkrétan válaszoljak a kérdésére, természetesen nyilvántartást vezetünk arról, hogy mennyi munkavállalási kérelmet kapunk, illetőleg mennyi munkavállalási engedélyt adunk ki. Jelen esetben az ön által hivatkozott osztrák cégek által kért engedélyek száma 1993. I. félévében 86 fő, ennyi osztrák munkavállaló részére adtunk ki munkavállalási engedélyt. Tehát ez a szám jelzi, hogy nem túl sok.
Persze ezenkívül sok más piacról dolgoznak külső munkaerők magyar területen.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a mi eljárásunk sem sokkal könnyebb az ő szempontjukból, hiszen nemcsak a munkavállalási engedélyt kell hogy megkapja a külföldi munkavállaló, hanem ha már birtokában van a munkavállalási engedély, akkor a munkavállalási vízumot kell megszereznie, éspedig az állandó lakóhelye szerinti magyar külképviseleten, és csak e munkavállalási vízum és e munkavállalási engedély birtokában végezhet munkát Magyarországon.
Ezen a procedúrán az sem könnyít sokkal többet, hogy ismerjük az úgynevezett csoportos előzetes keret-munkavállalási engedélyeket; amikor egy tőkebefektető, egy vállalkozó tudja, hogy vállalkozást kíván itt, Magyarországon végezni és ehhez X számú munkaerőre van szüksége, akkor ugyanilyen előzetes feltételes vizsgálódás után kap egy keretengedélyt, és utána ezt töltheti ki egyedi munkavállalási engedélyekkel.
Tehát azt látni kell, hogy sajnos mindkét oldalról elég merevek és kötöttek ezek a szabályok. Meglátásom szerint egyrészt az egységesülő európai gazdaságban, ahol a munkaerőpiacok közötti könnyebb átjárhatóság is előbb-utóbb elodázhatatlan elméleti kérdésként merül fel, valahol inkább abba az irányba kellene lépni — természetesen jól kiegyensúlyozott, köl- csönös érdekeltségi alapon —, hogy ezek a procedúrák lerövidüljenek. Mind a magyar vállalkozók exportálása, mind pedig adott esetben, nem elfeledve egy pillanatig sem a belső munkaerőpiac védelmét, de valahol a tőkebefektetést jelentő és ebből adódóan szükségszerűen magyar munkaerőt is igénybe vevő külföldi vállalkozók esetében is.
Azt hiszem, hogy e kettős elv folyamatos egyeztetése mellett, és itt nem beszélek arról a speciális problémáról, ami számunkra, magyarok számára mindig visszaköszön ezeknél a kérdéseknél — biztos vagyok abban, hogy tudja, hogy mire gondolok —, tehát ezeknek a szempontoknak a helyes arányba állítása és pontos egyensúlya mellett kívánjuk ezt működtetni. Egyébként folyamatosan felülvizsgáljuk az idevonatkozó rendeleteket, éppen a folyamatosan változó gazdasági kapcsolatrendszereink kiszolgálása érdekében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
