SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Állami Vagyonügynökség illetékes szervei 1992. december 18-án határozatot hoztak a Somogy Megyei Sütőipari Vállalat decentralizációját illetően. A decentralizálás mélységének, racionális mértékének megállapításakor két fontos szempontot tartottak szükségesnek figyelembe venni: részint, hogy a Somogy megyei sütőipari termékellátás terén kialakult színvonal ne romoljon, ne kerüljön veszélybe a Balaton-parti és a megyei idegenforgalmi igény magas színvonalon való kielégítése; valamint azt, hogy a decentralizálás után ne maradjon vissza olyan vagyonállomány, amely csak nagy veszteséggel, vagy csak nehezen értékesíthető.
A decentralizálás majdnem teljes egészében végrehajtásra került. Jelenleg hét gyáregység van a vállalat nyilvántartásában. Információim szerint a Vagyonügynökség most, a konkrét pályázat kiírása során nem tartja elegendőnek a decentralizálás mélységét, és úgy tűnik, hogy újabb gyáregységek értékesítését kívánja elrendelni — vagy valamennyiét. Ezt az intézkedést önmagában, ha így történik is, nem kifogásolnám, hisz lehetséges elvileg, hogy valamennyi gyáregységet el kellene adni magasabb állami bevétel eléréséhez, és ezekből kellene önálló, most már magánvállalatokat létrehozni.
Ami a probléma számomra, az az, hogy mi a vezérlőelv. Minek alapján sok vagy kevés az együtt lévő kapacitás? A korábbi monopolhelyzet felszámolásra került, részint természetes folyományként a privát pékségek elterjedésével. Jelenleg 76 sütőipari egység működik a megyében, és ez a termelt mennyiségnek most már több mint 50%-át biztosítja, tehát nincsen monopolhelyzet.
A másik kérdésem, hogy mire van szüksége az államnak: a jelenlegi nagyságrend melletti 600 milliós részvénycsomag lehető legmagasabb összegben történő értékesítésére; vagy arra, hogy az egyenkénti eladásból származó bevétel erősítse a decentrumot — illetve egyáltalán marad-e decentrum, vagy minden el lesz adva, s akkor az eddigi ismeretek szerint garantáltan nem 600 millióhoz, még 300 millió forinthoz sem fog jutni az állam.
A harmadik kérdésem nem különbözik attól, amit este a Vagyonpolitikai Irányelvek tárgyában elmondtam, hogy szüksége van-e az államnak egy olyan cégre, amely ellátási felelősségén túl éves 100 millió forintos osztalékot, nyereséget tud biztosítani, és havi 50 millió forint körüli befizetéssel gazdagítja az amúgy is szegényedő állampénztárt; vagy esetleg az egyenkénti privatizálás után garantáltan többévi nulla körüli eredményt fog biztosítani.
A három kérdésre és egy alkérdésre várom miniszter úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)
