SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy rámutassak az elhangzott kérdésnek egy sajátos vonatkozására, a kezdetére. Itt a képviselő úr nem átallott elismerő szavakat használni bizonyos arzénmentesítő programok jelenlegi állásával kapcsolatban. Bárha ilyen objektív megszólalás gyakrabban történne a Ház mindkét oldalán! Ezt megköszönve, megpróbálok objektíven válaszolni a tényleges kérdésekre is.
Az amerikai adatokban említett 35 mikrogrammos érték a fél évnél kisebb csecsemőkre vonatkozik. Itt a vízfogyasztás mennyisége is jelentősen kisebb, ilyen értelemben lehet ezzel számolni. Egyébként kívánatosnak is mondják szakértők — éppen az Egyesült Államokban — a 300 mikrogramm/napos bevitelt. A tolerálható maximális napi összes bevitel az Egészségügyi Világszervezet legújabb állásfoglalása szerint 1 milligramm/napban, másképpen kifejezve 17 mikrogramm/ testsúlykilogramm/napban határozza meg. Itt tulajdonképpen az az érdekes, hogy a WHO egy kívánatos napi jódbevitelről beszél, ez 80 usque 150 mikrogramm.
Nagyon lényeges az is, hogy a WHO rendkívül óvatos. Állásfoglalása szerint nem áll elegendő adat rendelkezésére ahhoz, hogy akár irányértéket, akár határértéket adjanak az ivóvízben megengedhető jodidkoncentrációra vonatkozóan. A határérték megállapítása ugyanis nemcsak az egészségkárosító hatás, hanem egyéb szempontok alapján is történhet, mint az úgynevezett organoleptikus tulajdonság dolgában.
Az interpellációban, helyesebben az ön kérdésében, az említett 100 mikrogramm/liter érték nem határérték, hanem kívánatos érték.
A konkrét kérdésekre hadd mondjam a következőket. Az első kérdés, hogy milyen eredményekről tudunk beszámolni a közegészségügyi vizsgálatokat illetően. Az ivóvíz jodidtartalmának fölmérése az egész országban megtörtént. Ez alapján állítható, hogy az ország lakosságának 80%-a mindössze 25 mikrogramm/ liter jódtartalom alatti vizet fogyaszt. A jódürítéssel végzett vizsgálatok is rámutatnak arra, hogy ez kevés, ezért 1949 óta jódtartalmú konyhasó van forgalomban Magyarországon.
Az ANTSZ Békés Megyei Intézete és az Országos Közegészségügyi Intézet adatai szerint a megye lakosságának 10%-a 100—1500 mikrogramm/liter körüli vagy — ahogy azt hallottuk — azt meghaladó jódtartalmú ivóvizet fogyaszt. Ez különösen a víz klóros fertőtlenítése esetén jelenthet bizonyos problémákat. Nincs adatunk arra nézve, hogy a víz és egyéb szennyezőanyagai a jóddal együttesen okoznak-e valamilyen speciális — mondjuk — magyar vagy Békés megyei veszélyeztetettséget.
E felmérés során néhány településről jeleztek olyan megbetegedést, amely esetleg ennek a jódnak betudható, de hitelesen elfogadható, bizonyítható adataink nincsenek.
Tájékoztatni tudom képviselő urat a második kérdéssel kapcsolatban, hogy az előbb említett szervek a kérdés fontosságára való tekintettel felmérést kezdtek az ivóvízben előforduló nagy mennyiségű jodid, illetve jodid és arzén együttes károsító hatásának konkrét megvizsgálására. Az epidemiológiai vizsgálatok adatfelvétele nagyrészt megtörtént, jelenleg a feldolgozás folyik, a tudományos értékelés '94 első negyedévének végére, második negyedévére várható. Ekkor lehet hiteles állásfoglalást tenni az ügyben.
A jódnak az ivóvízszabvány előírásai közé történő felvételével kapcsolatban azt tudom mondani, hogy az ivóvízszabványban az általam megszerzett tájékoztatások szerint a jódra vonatkozó határérték sehol a világon nem jelent meg. Az USA-ban tejre adtak ki egy ilyen adatot, ami egyébként 1000 mikrogramm/ literes értéket jelent. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idő múlását.) Japánban a napi jódbevitel 200-tól 7000 mikrogrammig változik.
