SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Őszintén meg kell mondanom, hogy egy kis szomorúság tölt el engem is, hogy ilyen gyér érdeklődés kíséri ennek a törvénynek a vitáját, annál is inkább, mert itt az alkotmányügyi bizottság elnökének tájékoztatójából az tűnt ki számomra, hogy az én módosító javaslataimat is elvetette az alkotmányügyi bizottság, én pedig most megpróbálnék érvelni mellettük, abban bízva, hogy esetleg a képviselőtársakat jobb belátásra bírom, és támogatni fogják, de hát, gondolom, majd a jegyzőkönyvből elolvassák a hozzászólásomat.
Én három módosító javaslatot nyújtottam be, illetve három módosító javaslatom mellett szeretnék érvelni valamilyen formában, méghozzá azért, mert megítélésem szerint mindhárom javaslat az emberi jogokkal függ össze, aminek kapcsán felmerül, hogy a honvédelmi törvény vajon milyen mértékben korlátozhatja az emberek alapvető jogait.
Mint ismeretes, Magyarország 1990. november 6-án írta alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét, ezzel tulajdonképpen vállaltuk azt, hogy kötelezettségeinket és jogrendszerünket összhangba hozzuk az egyezmény követelményrendszerével. Az egyezmény ratifikációjával a magyar Országgyűlés vállalta, hogy az emberi jogokat olyan tartalommal és módon biztosítja a joghatóság alatt álló jogszemélyeknek, ahogy azt az egyezmény előírja. Nagyon nagy tehát a felelősségünk, amikor egyes törvények megalkotását végezzük, így a honvédelmi törvény elfogadása alkalmával is. Törvényalkotásunk eddigi folyamatában — úgy gondolom — ilyen módon cselekedtünk, és azt hiszem, folytatnunk kell ezt a gyakorlatot. Ezért tartom fontosnak, hogy a honvédelmi törvényhez beadott módosító javaslataim elfogadása érdekében szót emeljek a tisztelt Ház előtt.
Ha a nemzetközi jogi normáktól el is tekintek, van számunkra olyan alapvető törvény, amelynek figyelembevétele meghatározó egy-egy törvény meghozatalakor, ez pedig a Magyar Köztársaság Alkotmánya. Alkotmányunk alapvető jogként biztosítja mindenki számára a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságot, kimondja, hogy az állampolgári jogokat, és ebbe — hangsúlyozom — beletartozik a vallás-, véleménynyilvánítási szabadság, az ezekkel kapcsolatos bármilyen hátrányos megkülönböztetést a törvény szigorúan bünteti. Mi most mégis olyan törvényt szándékozunk hozni véleményem szerint, amely megsérti ezt az alkotmányos jogot. Miről is van szó?
A honvédelmi törvény tervezete 12 hónapban kívánja a fegyveres, illetve fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartamát meghatározni, s ezen túlmenően tartalékosként összesen plusz 4 hónapot nem meghaladó időtartamra továbbképzés vagy átképzés céljából köteles bevonulni a hadköteles, ez tehát összesen 16 hónap. Ezzel szemben az a fiatal, aki polgári szolgálat teljesítésére kapott engedélyt, 18 hónapot köteles polgári szolgálatban eltölteni. A tapasztalatok alapján én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hadköteleseknek csupán elenyésző hányada kíván élni ezzel a lehetőséggel. Magyarországon a polgári szolgálatot kérelmezők aránya a behívásra kerülő hadkötelesek 1%-át sem éri el. Ezért tehát én feleslegesnek tartom a beterjesztő azon szándékát, hogy úgy próbálja elvenni a kedvét a lelkiismereti okból polgári szolgálatot választó fiatalnak, hogy hosszabb szolgálati időt állapít meg számára. Kérem önöket, hogy a szavazáskor a most elmondott érveim figyelembevételével szavazzanak a 13152-es szám alatt benyújtott módosító javaslatomról! Hangsúlyozom, senkivel szemben sem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni meggyőződése miatt.
Tisztelt Országgyűlés! A második módosító javaslatom, amelyhez szintén az önök igenlő szavazatát kérem, a törvénytervezetnek azt a pontját kívánja módosítani, amely talán egyedülálló a világon, amely kimondaná, hogy a magyar férfi állampolgárok 17 éves kortól válnak hadkötelessé. Nem hinném, hogy ma Magyarország olyan veszélyeztetett helyzetben volna, hogy szükséges lenne kiskorú állampolgárokra törvényileg kimondani a hadkötelezettséget. Ugyanis a Polgári Törvénykönyv 12. §-ának (2) bekezdése világosan kimondja, idézném: "Kiskorú az, aki a 18. életévét nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött."
A hatpárti tárgyaláson a törvényjavaslat előterjesztői azzal érveltek, hogy a hadkötelezettségi kor 17 éves kortól azért szükséges, hogy a bevonulás előtt tájékoztatási kötelezettséget lehessen előírni az érintett állampolgárokra. Beadott módosításom megteremti annak a lehetőségét, törvényi előírást, hogy a kívánt adatokat és a nyilvántartásba vételt meg lehet ejteni anélkül, hogy 17 éves fiatalkorúakra kiterjesztenénk a hadkötelezettséget. Ha viszont valamely más okból akarná a Kormány, hogy már a kiskorúak is hadkötelesek legyenek, akkor azt nyíltan kellene megtenni, nem pedig nyilvántartásba vétel okán kimondani rájuk a hadkötelezettséget.
Tisztelt Ház! A 17 éves fiúgyerek még kiskorú, legjobb esetben fiatal, és házasságot is csak szülői beleegyezéssel köthet. Nagyon kérem, gondolkodjanak el javaslatomon!
Képviselőtársaim! Ha valaki vette a fáradságot, és végiglapozta a honvédelmi törvényről szóló törvényjavaslatot, akkor a 78. oldalon lévő mellékletben meglepő dolgokat olvasott. A XX. század végén egy humánusnak mondott társadalomban, amely most igyekszik a nyugati demokrácia felé, törvény kötelezővé kívánja tenni, hogy az állampolgári kötelezettségeknek eleget tevő honpolgár az élete árán is megvédje a hazát. Kérem szépen, kénytelen vagyok ismét az Emberi Jogok Európai Egyezményére hivatkozni. Az egyezmény 2. cikkelye kimondja, idézem: "A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát, senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani stb." Úgy gondolom, hogy a magyar Alkotmányt nem szükséges idéznem. Ha elolvassuk és figyelmesen elemezzük a Kormány által javasolt esküszöveget, akkor azt akár egyfajta öngyilkosságra való felbujtásnak is vehetem, de nem megyek ennyire bele. Elég, ha azt mondom, hogy az emberi élet túl magas ár ahhoz, hogy az állam ezt kívánja meg bárkitől, és szeretném megjegyezni, hogy újabb törvényünk szerint a legaljasabb bűnöstől sem vehető el az élete.
(10.50)
Gondoljuk csak végig: ha valaki nem bátran, csak gyáván, de elveszti életét a haza védelmében, akkor hozzátartozója nem formálhat jogot semmire, hisz az elhunyt saját maga vállalta, hogy az életét is odaadja a hazáért, ha kell. Hát uraim, én úgy gondolom, hogy az életét mindenki csak legfeljebb feláldozhatja a haza védelmére. De még erre sem lehet kötelezni senkit.
A bevonulás már eleve az állampolgári jogok bizonyos értelmű korlátozását jelenti, nem kellene ennél továbbmenni. Ha fegyvert adok valakinek a kezébe, s megtanítom a használatára, megesketem, hogy adott esetben használni fogja, akkor az számíthat arra is, hogy őrá is lőnek. Ha valóban a korszerűség felé haladunk, akkor a katonaság is szakma lesz, amit önként vállal, aki ezt el tudja fogadni. S mert a szakma fegyver körül forog, esetleg szakmai ártalomként bele is lehet halni: s ez nem cinizmus, ezt önként vállalja, akit ezért jól megfizetnek. Az "életem árán is" túlhangsúlyozása fennkölt, pátoszos, de valójában épeszű ember részéről soha el nem fogadott szavak. Ne áldozza az életét, mert a halott katona nem ér semmit. Ezért tanítják ma Nyugaton — sok más egyéb mellett — magas szinten a túlélést. A katona ne az életét áldozza, hanem védje meg a hazát, erre esküdjön. Kérem, fogadják el az általam módosított eskü szövegét. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
