GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül röviden kívánom összefoglalni a FIDESZ álláspontját az előttünk fekvő törvényjavaslatról.
A FIDESZ nem támogatja a benyújtott törvényjavaslatot a következő indokok miatt: A benyújtott törvényjavaslat azáltal, hogy a jelenlegihez képest további kárpótlási igényekre ad lehetőséget, mindenképpen azzal a következménnyel fog járni, hogy az ez idáig is nagymértékű kárt okozó földárverések el fognak húzódni.
A földárverések azáltal okozták a kárt, hogy a szövetkezetek tulajdonjogi helyzete — legalábbis ami a földjeiket illeti — bizonytalan volt. A szövetkezeteknek és egyébként a kárpótlásra jogosultaknak is elsőrendű érdeke az, hogy a kárpótlási földárverések mielőbb záruljanak le. Amennyiben ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, szembe kell nézni azzal, hogy a kárpótlás végrehajtása a jelenlegi helyzethez képest mindenképpen több időt fog igényelni.
A korábban igényeket benyújtottak szempontjait is sérti ez a törvényjavaslat, akik egyébként éltek a korábban meghozott, törvényadta lehetőségekkel, mint ahogy azt nem tették meg azok, akiket ez a törvény kedvezményez, hiszen a törvényjavaslat nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy először azoknak az igényeit kell elbírálni, akik már korábban nyújtottak be igényt.
Könnyen elképzelhető, hogy akik most e törvény alapján fognak igényeket benyújtani, azok valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mégiscsak előbb jutnak majd a kárpótlási jegyeikhez és így jobb lehetőségekhez, semmint azok, akik már másfél éve várnak erre.
Ugyanakkor a törvényjavaslat egy olyan törvényt kíván kiegészíteni, amelyik az Alkotmánybíróság korábban meghozott döntése értelmében alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a kárpótlási törvény 24. §-a több ponton is sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányát, és ezért érthetetlen is ez a törvényjavaslat most. Hiszen egy olyan törvény alapján adna újabb lehetőségeket, amelyik jelen pillanatban alkotmányosan nem működtethető.
Hiszen képzeljük el, hogy mi történik akkor, hogyha ezen törvény alapján valaki kárpótlási igényt nyújt be, és a jelenleg hatályban lévő 24. § alapján majd a földárverések tekintetében, illetve a földárverésen való részvétel céljából még utalványokat is fog igényelni. Akkor itt most tulajdonképpen az történik, hogy többletlehetőségeket adunk olyan tulajdonszerzésre, amely a mostani alkotmánybírósági döntés szerint alkotmányellenes.
Ugyanakkor pedig még nem tudjuk azt sem megmondani, hogy vajon a 24. § alkotmányellenessége milyen összeggel, milyen kárpótlásijegy-kibocsátással lesz majd feloldható. Vannak olyan vélekedések, és például az egyik kormánypártból is érkezett be olyan módosító javaslat, amely szerint a kárpótlási törvény 24. §-ának alkotmányellenessége csak olyan módon oldható fel, hogyha a teljes kárpótlást egymillió forintig lehetővé tesszük. A jelenlegi törvény szerint azok, akiknél a kár mértéke meghaladja a 200000 forintot, érvényesül a degresszió, ezen módosító javaslat szerint pedig 1 millió forintig nem érvényesülne a degresszió, és ennek a költségei — kárpótlási jegyben kifejezve — a különböző becslések szerint 40—80 milliárd közé tehetők.
Ennek a törvénynek pedig nyilvánvalóan lesznek költségei, méghozzá jelentős költségei, miközben már a bizottsági jelentésben is elhangzott, hogy ma nem lehet megmondani azt, hogy az eddig kibocsátott kárpótlási jegyekkel szemben vajon áll-e megfelelő mennyiségű állami tulajdon kínálatként. Amíg tehát ezek a kérdések nem tisztázódnak, addig én a további kárpótlásijegy-kibocsátásokat nem tudom helyeselni, sem ezen törvény alapján, sem pedig más törvényjavaslatok alapján.
S végezetül: van egy kedvezőtlen tapasztalatunk. Bizonyos sajtótermékekben lehetett olvasni arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak csupán csekély összegű kárpótlásijegy-kibocsátás lesz az eredménye, és ott, abban a sajtótermékben 4 milliárd forintról lehetett olvasni. Ugyanakkor a kedvezőtlen tapasztalatunkat ajánljuk figyelmükbe, hiszen amikor a kárpótlási törvényjavaslatot benyújtotta a Kormány, akkor annak teljes költségét mintegy 70 milliárd forintnyi kárpótlásijegy-kibocsátásban jelölte meg a Kormány. Ugyanakkor ma már mindenki számára világos, hogy az összes kibocsátott kárpótlási jegy mennyisége — az eddig elfogadott törvények alapján — el fogja érni körülbelül a 220 milliárd forintot.
Tehát az eredeti elképzelésekhez képest mintegy háromszoros mennyiségű kárpótlási jegy került kibocsátásra. Ha tehát a kormányzat ugyanilyen mértékben tévedne, aminek igen jelentős esélye van az eddigi tapasztalataink alapján, akkor bizony azt kell, hogy mondjam, hogy e törvény alapján kibocsátandó kárpótlási jegyek mennyisége egyáltalán nem elhanyagolható. Nem azért mondom ezt természetesen, mintha úgy gondolnám, hogy a 4 milliárd forint olyan csekély összeg, amit nyugodtan ki lehetne adni a költségvetés jelenlegi, kedvezőtlen helyzetében.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a törvényjavaslatot bár egészében nem tudjuk támogatni, feltéve, hogyha ebben a formában kerül elfogadásra, azonban van két olyan eleme, amit szükségesnek tartok.
Ezek a kárpótlási törvény hibás voltán kívánnak javítani, ezek két tekintetben javító szándékúak: egyrészt én is szükségesnek tartom, hogy a kibocsátott kárpótlási jegyek kamatozásának utolsó határnapját — tehát utolsó napját, ameddig kamatozik a kárpótlási jegy — egységesen kell szabályozni. Ez az eredeti törvényben hibásan volt meghatározva, valamint mi már a kárpótlási törvény szavazásánál is azt a módosító javaslatot támogattuk — mert volt ilyen —, amelyik most ebben a törvényjavaslatban visszaköszön. Ennek pedig az volt a célja, hogy a különböző sorozatú kárpótlási jegyeket egységesen, egyszerre lehessen felfüggeszteni, tehát a kormányzat ne tehesse meg azt, hogy egyes kárpótlásijegy-sorozatok forgalmazását, beválthatóságát felfüggeszti, míg mások esetében az állami vagyonra való beváltás lehetőségét nyitva hagyja.
Tehát egyetértünk azzal a módosítással, amelyik az egységes felfüggesztés lehetőségét kívánja megteremteni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
