KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Úgy látszik, nincs olyan téma, ahol ne lehetne elővenni a félretájékoztatás és az ellenzéki írott és elektronikus sajtó aknamunkáját. (Derültség.)
Tavaly, amikor a szövetkezeti törvény módosítása körül volt egy kis vita, ugyanez szinte szó szerint megjelent: "kérem szépen, ismételten hozzá kell nyúlni a szövetkezeti törvényhez, hisz nagyon sokan nem tudták, hogy milyen jogaik vannak, hogy élhetnek ezzel, mert ellenzéki körök és a velük szövetséges, gonosz sajtó mindent elkövetett annak érdekében, hogy a tudásvágyuk csak azon kereten belül érvényesüljön, amely a törvény megvalósulását, érvényesülését egy egész szűk körre korlátozza".
Én megmondom a valódi okot: a valódi ok egyetlenegy dolog, hogy '94-ben választások lesznek. A választások előtt nem akármilyen dolog előjönni egy olyan ötlettel, hogy aki még nem bújt, az most bújhat, körülbelül 50000 ember, lehet, hogy 100000, mert ezt senki nem tudja megmondani, hogy mennyi a költségkihatása, azt sem tudja megmondani. Hiába vannak feltételezések, hogy 2 milliárd, 3 milliárd, 4 milliárd, ha én azt mondom, hogy 6, akkor pontosan anynyira van igazam, mint annak, aki azt mondja, hogy 2.
A mezőgazdasági bizottság ülésén a Kárpótlási Hivatal tisztelt képviselőjét felkértük arra, lenne szíves bemutatni, hogy körülbelül usque 100 millió forintos eltéréssel mennyi az az igény, ami már bent van, amelyet nyilvántartásba vettek, amelyet ismernek, de elbírálni — jogszabályi felhatalmazottság híján — nem volt módjuk.
(19.20)
Ilyen kimutatást — számítógépes nyilvántartás ide, számítógépes nyilvántartás oda — nem tudtak produkálni. Sem számszakilag, sem pedig a létszámot illetően. Ezek után hozzunk mi mint bizottsági tagok, országgyűlési képviselők egy valóban megalapozott és minden szempontból védhető döntést. Nehezen megy, kérem. Nagyon nehezen megy, főleg akkor, amikor még egy kis szépségtapasszal is ennek a törvénynek a gyöngyszemeit és így a módosításét is érzékeltethetjük, mondván, kérem szépen, igaz, új jogcím nem kerül be a kárpótlási eljárások újra megnyitásába, de egy gyakorlatot szentesíteni kell. Nevezetesen a Kárpótlási Hivatal, jóllehet a törvény semmit nem mondott e vonatkozásban, elismerte az 1949 és 1953 között kisipari tevékenységüktől megfosztott és így vagyontárgyaikat értékesíteni kénytelen emberek igényeit.
Hogyan tehette ezt? — kérdeztem. Hát… úgy, hogy… Szóval, úgy intéztük, hogy ez is beleférjen. Ezért most utólag idehozunk egy gyakorlatilag új jogcímet, mert ez, kérem, új jogcím. Az eredeti törvényekben ez így nem szerepelt.
Nem tudom, hogy ezt utólagos szentesítéssel mennyire tehetjük meg vagy mennyire nem. A meglátásom szerint egyáltalán nincs ehhez jogunk és módunk. De ha a többségi elv alapján, érzékelve még az összetartozás erejét, akkor valóban sok jóra nem számíthatunk. Hiszen ez a törvény valószínűleg elfogadásra kerül.
Glattfelder képviselőtársam említette az ominózus 24. §-t, amelynek kivédése az alkotmánybíróság döntése alapján nagy feladata lesz ennek a Háznak. Arra is helyesen utalt, hogy Dragon Pál képviselőtársunk módosító indítványa teljesen alkotmányos, abban hibát találni nem lehet. 1 millió forintig vagy megszüntetjük a degressziót, vagy a korábban kiadott kárpótlásijegy-utalványokat visszavonjuk, illetve ha erre nincs mód, akkor az így többletként kiadott földet a termelőszövetkezeteknek is, legalább 1000 forinttal aranykoronánként, kártalanítás mellett kompenzáljuk. Ugyanis az alkotmánybíróság erre is tartalmaz előírásokat. Ha ezt számszakilag nézzük, akkor bizony az a 40-60 milliárd forintnyi előrejelzés várható lesz. Még akkor is, ha egy huszárvágással Horváth Béla képviselőtársunk módosító indítványát fogadjuk el, amely vállalkozásokra terjeszti ki az 1 millió forintos értékhatárt a degresszió igénybevétele nélkül. Azt sem ússzuk meg 20 milliárd alatt.
A jelenlegi prognosztizált 4 milliárd forint, valamint az a kör, amely nem élt ezen jogával ilyen vagy olyan ok miatt, elképzelhető, hogy feledékenységből, de elképzelhető, hogy elvi okokból. Például az én családom elvi okokból nem élt ezzel a joggal. De feltételezem, van annyi eszük, ha ezt el fogja fogadni a Parlament, élni fognak ezzel a jogukkal a jövő évben. Ami, nem tudom, összegszerűségében az ország lakosságát figyelembe véve, mit jelent.
Ennek az ódiumát azonban már nem ez a Kormány viseli, hiszen a választások után egy új összetételű koalíció fog felállni. Egyet ígérhetek: ha az Országgyűlés ezt elfogadja, leghatározottabb tiltakozásunk ellenére, és az SZDSZ kormányzati pozícióba kerül, akkor bármilyen nehéz és fájdalmas is, végre fogja hajtani. Mert végre kell hajtani. Tehát itt becsapni az embereket, itt blöffből ilyen törvényeket meghozni nem szabad. De ennek olyan ára lesz, amely részben az inflációban, részben pedig a kárpótlási jegyek leértékelésében jelentkezik. Ezt már érzékelte egyébként a kormányzat, amikor a sorozatok felfüggesztését megszüntette, és egységesen rendelkezik ebben a javaslatban arról, hogy évente hat hónapra valamennyi kárpótlási jegy beváltását felfüggeszthetik. Hisz nem tudjuk, milyen kínálat lesz a piacon állami vagyonból, amellyel az új kárpótlásra jogosultak valóban azt érezhetik, hogy némiképpen tulajdonossá is válnak, és nem lesznek kénytelenek esetleg 30—50%-os árfolyamon értékesíteni jegyeiket. Ez a veszély is benne van.
Nagyon örülnék, ha ezeket el tudnánk kerülni. De akkor — és ezt méltán elvárhatta volna valamennyi, a 386 képviselő, ha ehhez az előterjesztéshez — igenis kellett volna egy modellezési rendszert lerakni, amely nem így, az indokolásban két sor erejéig prognosztizál milliárdokat, hanem a Kárpótlási Hivatal jelentésének mellékletével olyan helyzetbe hoz bennünket, amikor is tudjuk a döntésünk felelősségét vállalni, és nem hagyjuk a következő kormányra, illetve az 1994-es évben újévi ajándékként ennek a társadalomnak azokat a terheket, amelyeket szerintem jelen pillanatban feleslegesen fog viselni. Köszönöm szépen. (Taps.)
