BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt)
BALÁS ISTVÁN, DR. (Magyar Piacpárt) Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Több mint két évvel ezelőtt alkottuk meg a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezéséről szóló törvényt, mellyel elő kívántuk segíteni, hogy egyházaink a társadalmi átalakulásunk idején ténylegesen is lehetőséget kapjanak arra, hogy — többek között — az oktatás-nevelés területén tehermentesítsék az államot, illetve az önkormányzatokat. A választások után egy évvel született ez a törvény, hosszú várakozás után, majd néhány hónap múlva csalódás követte. Az Országgyűlés ugyanis fél évvel később elfogadta a közalkalmazottak jogállásáról szóló és 1992. július 1-jén hatályba lépett törvényt, melynek hatálya az egyházi iskolák alkalmazottaira nem terjed ki.
Ennek az lett a következménye, hogy ha az önkormányzatok eleget tettek volna vagy eleget tennének az egyházi iskolák visszaadását szorgalmazó törvény rendelkezésének, akkor a visszaadott iskola tantestülete — mondjuk — keddről szerdára virradóra váratlanul elvesztette volna a közalkalmazotti minőségét, ebből következően e tantestület minden tagjának — függetlenül attól, hogy másnap tovább dolgozik és ugyanazt teszi — végkielégítés jár. Erre az önkormányzatok természetesen nincsenek felkészülve. Ez az oka annak, hogy immár másfél éve az iskolák visszaadási folyamata — e törvényhozási sajátosság folytán — áll.
A másfél éves problémát nemcsak az egyházak ismerik; ismerik azt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, ismerik a Munkaügyi Minisztériumban, de valahogy az eltelt másfél év alatti kampány-törvényhozási akciók során ezen törvényhozási akadály elhárítására nem jutott elegendő energia.
A megoldást célzó törvényjavaslatomat november 12-én terjesztettem elő. Az azóta elhangzott megnyilvánulások megerősítették azt, hogy élő, napi problémáról van szó. Három nappal később üléseztek a történelmi egyházak iskolabizottságai, és leszögezték, hogy az egyházi iskolák ténylegesen is beilleszkednek a nemzeti közoktatási rendszerbe. Ezt követően két nappal később Miskolcon a legnagyobb kormányzó párt egyik képviselőnője külön hangsúlyozta, hogy az egyházi, valamint a világi iskolák alkalmazottai esetén a jogoknak és kötelezettségeknek azonosnak kell lenniük. A legnagyobb kormányzó párt részéről elhangzottak azért tűnnek különösen fontosnak, mert arra utalnak: a kormánykoalíció annak idején nem azért hozott egy, a választási ígéreteinek megfelelő törvényt, hogy egy fél évvel később egy másik törvénnyel a végrehajthatóságát megtorpedózza.
Végül két nappal ezelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára ismételten célként fogalmazta meg: az egyházi iskolák arányát indokoltnak látja a jelenlegi mintegy 2%-ról 5-10%-ra emelni.
A törvényjavaslat előkészítése során vizsgáltuk, van-e bármilyen költségvetési kihatása annak, ha az egyházi iskolák alkalmazottait törvény közalkalmazottnak minősítené. Az elemzés kimutatta, hogy ez az előzetes, illetve feltételezett aggály téves és megalapozatlan lenne több okból is. Ma az egyházi iskolákban alkalmazottak munkabére a gyakorlatban azonos az önkormányzati intézményekben kialakult munkabérekkel. Ennek — teljesen logikusan — az az oka, hogy az egyházak a bérezés eszközeivel is igyekeztek a jobb munkaerőket megtartani. Azt a luxust nem engedhették meg maguknak, hogy ne produkálják ugyanazt a munkabért, amelyet az önkormányzati iskolák.
Az iskolák normatív állami támogatásának rendszere jelenleg azonos módon fedezi a kiadásokat, ideértve a munkabéreket is, önkormányzati, illetve egyházi iskolákban.
Végül, a közalkalmazottivá minősítést követően az esetleges végkielégítések egyébként sem az állami költségvetést, hanem a mindenkori iskolafenntartót terhelik. Ilyen előzmények után ezért az azonos munkát végzők munkajogi státusának ilyen megkülönböztetése a jövőben nem indokolható.
Ami a választott jogtechnikát illeti, három út tűnt járhatónak. Az egyik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása, valamilyen hatálykiterjesztéses megoldás. A másik az 1991. évi XXXII. törvény módosítása. És végül egy önálló, rövid törvényjavaslat.
Szakmai okok miatt csak ez utóbbi bizonyult alkalmasnak a cél elérésére. Engedjék meg a képviselők, hogy a szakmai megfontolásokkal most ne terheljem a közvéleményt, hiszen ez végül is általános vita keretében tárgyalható kérdés, illetőleg bizottság elé tartozik. Az ismertetett előzmények után született meg tehát a mindössze két szakaszból álló törvényjavaslat mint legegyszerűbb megoldás, mely a következőket tartalmazza: 1. § Az egyházi jogi személy által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazottak. A 2. § a hatálybalépésről szól.
Tisztelt képviselőtársaim! Bízom abban, hogy most szavazatukkal bizonyíthatják azt, hogy két évvel ezelőtt tényleg komolyan gondolták a volt egyházi ingatlanok rendezésének szükségességét, ezért e rövid törvényjavaslat napirendre tűzésével másfél év után, immár további késlekedés nélkül segítenek felszámolni azt az akadályt, amelyet törvényhozási úton mi gördítettünk az egyházi iskolák visszaadási folyamata elé. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(15.50)
Határozathozatal
