FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elnök úr által említett számon benyújtott önálló képviselői indítványunkat közösen Juhász Pállal és Pelcsinszki Boleszlávval tettük meg.
Ha visszatekintünk az elmúlt négy évre, akkor megállapíthatjuk, hogy a Házban ülő pártok legtöbbje támogatta azt, hogy az önkormányzatok, a községek, a települések földterülethez jussanak. Csak utalni szeretnék arra, hogy a Parlamentben ülő pártok szerepeltették választási programjukban az önkormányzatok tulajdonhoz jutását, amelybe beletartozik a földtulajdon is. Erre a mai napig nem került sor, és úgy látszik, a késedelem miatt nem is fog minderre sor kerülni.
Az 1990. évi kétharmados önkormányzati törvény 11. fejezetének 107. §-a (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezett, hogy — idézem — "az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába kerül annak közigazgatási területén levő ingatlan, erdő, víz törvényben meghatározott köre". Ekkor még úgy tűnt, az önkormányzati vagyon részét fogja képezni bizonyos mennyiségű termőföld is.
A kárpótlási törvény és az önkormányzati vagyonról szóló törvény azonban mégsem juttatott külterületi földet a településeknek. 1991. július 12-én Boross Péter belügyminiszter az egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala előtt ezt a következőkkel indokolta: "Nagyon sok indulatos mondat hangzott el a külterületi földekkel kapcsolatban, jóllehet e törvénynek hangsúlyozottan ebben a körben nem volt szabályozási szándéka — ismert okokból —, a szövetkezeti és a földtörvény hivatott a kérdés rendezésére."
Földtörvény a mai napig nincs. A szövetkezeti átmeneti törvény pedig kimondja, hogy a föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül a szövetkezet használatában levő állami tulajdonú termőföld, amelyet a kárpótlás során nem értékesítettek. Mint tudjuk, az árverések határidejét a Kormány el kívánja halasztani, így az önkormányzatok addig semmiképp nem jutnak földterületekhez. Azt is tudjuk, hogy az országban jelentősen megnőtt a föld iránti kereslet. A települések egy részén már minden kárpótlásra kijelölt föld elfogyott. Hiába születik 1994-ben földtörvény, egy elszalasztott lehetőséget nem lehet már visszahozni. Földhöz az önkormányzatok ily módon már nem jutnak.
Hiába ígérte tehát a belügyminiszter úr, hogy e két törvény rendezi az ügyet, nem lesz mit rendezni, ha e célra nem lesz már föld. Ezért azt kívánjuk képviselőtársaimmal lehetővé tenni, hogy amíg lehet, élhessenek az önkormányzatok és az általuk alapított közcélú egyesületek is a licit lehetőségével a települések közigazgatási határain belül, amennyiben rendelkeznek olyan kárpótlási jeggyel, amellyel egyébként is mód nyílna az árverésen való részvételre az adott helyen.
Javaslatunk nem tartalmaz egyéb korlátozó elemet, de nyitottak vagyunk pártok, érdek-képviseleti szervek felé, hogy megvitassuk azokat az indítványokat, amelyek csupán egyes művelési ágakra kívánják korlátozni, vagy felső határt szeretnének szabni az önkormányzatok tulajdonszerzésének.
Miért tartanánk szükségesnek, hogy a Parlament elfogadja javaslatainkat?
Először is, a településeken súlyos gondokat fog okozni, ha magántulajdonba kerül minden közlegelő, egyrészt, mert az állattartók nem mindegyike rendelkezik kárpótlási jeggyel, és ezáltal megnehezül számukra az állattartás lehetősége, másrészt a legeltetést nem lehet gazdaságosan megoldani a felaprózott földrészeken. Az egységes legelőgazdálkodásnak egyébként is történelmi hagyományai vannak.
Másodszor: a település költségvetését is bevételhez juttatná a földtulajdon, hiszen haszonbérbe adhatná a területét az önkormányzat.
Harmadszor: a szociális gondoskodást is elősegítené a javaslat, főleg a kistelepüléseken, ahol magas a tartós munkanélküliség és az ezzel kapcsolatos kiadások. Az önkormányzatok így arra kényszerülnek, hogy megnyirbálják a szociális célra fordítható kiadások körét. A legrászorultabbak számára juttatott földdel, háztáji lehetőséggel már eddig is néhány önkormányzat eredményeket ért el.
Negyedszer: távlati rendezési tervekhez is szükséges földalap, így jutna ipartelepnek hely, zöldmezős beruházáshoz, vagy pedig területigényes infrastruktúra fejlesztéséhez.
(15.40)
Az az aggály, hogy nagy mennyiségű kárpótlási jeggyel emelik a licitet, nem valós, mert egyrészt a javaslatunkban csak olyan jeggyel lehetne licitálni — mint említettem —, amellyel egyébként is lehet földet vásárolni, másrészt főként azok adnák át a kárpótlási jegyüket az önkormányzatoknak, akik szociális ellátást kérnek cserébe.
Tudjuk, hogy sok javaslat érkezett a tisztelt Házhoz az önkormányzatok földhöz juttatása érdekében már eddig is. Hadd utaljunk itt csak néhány indítványra, akár Kis Zoltánéra, Eke Károlyéra, Zsebők Lajoséra, Vastagh Páléra, Remport Katalinéra, Markó Istvánéra, Pásztor Gyuláéra vagy Deme Zoltánéra, vagy akár Kádár Péterére, akik ennek érdekében tettek módosító indítványokat. Most csak néhány nevet szeretnék felsorolni a túloldalról, akik az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott úgynevezett földhöz juttatási javaslatot igen szavazatukkal támogatták. A túloldalról Grezsa Ferenc, Jávor Károly, Roszík Gábor, vagy a különböző kisgazdáktól Dragon Pál, Faddi József, Győriványi Sándor, Iván Géza, Ómolnár Miklós, Oláh Sándor, Zsiros Géza stb., stb., idő hiányában nem említek több nevet. De két miniszter, Gyurkó János és Szabó János is támogatta akkori javaslatunkat.
Annak idején, képviselőtársaim, csak néhány szavazaton múlott az, hogy a törvény erejénél fogva földhöz jussanak az önkormányzatok; most a napirendre tűzéssel adjuk meg a lehetőséget arra, hogy legalább megtárgyalhassuk javaslatunkat, hogy az önkormányzatok licitálhassanak maguknak földet. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
