SZABÓ LAJOS, DR. (Kisgazda)
SZABÓ LAJOS, DR. (Kisgazda)
SZABÓ LAJOS, DR. (Kisgazda) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásomban egy olyan témát szeretnék ismét a Ház elé vinni, aminek nemcsak mi, Kisgazda-képviselők, de az Országgyűlés többi képviselőcsoportja is már hangot adott, azonban a növénytermesztési hitelekhez nyújtott kedvezményekben még idáig a termelők számára érezhetően nem történt semmi. Ezt a 40/1992. III. hó 4-én kelt kormányrendeletet már többször módosították ugyan, de a végrehajtás még mindig nagyon sánta.
Mindenekelőtt a Földművelésügyi Minisztérium sajtóban megjelent elemzésére hivatkozom. Ebből kiderül, hogy a mezőgazdasági termelők pénzügyi helyzete, az összes betakarított termények értékesítése ellenére, a tavalyihoz képest is kedvezőtlenebb az aszály következményei miatt.
A 14000 forint/hektár 70%-os államigarancia-vállalással és 10%-os kamatkedvezmény mellett nyújtott hitel folyósításánál a bankok enyhén szólva nagyon óvatos magatartást tanúsítanak. A hitelt általában a szövetkezetek tudják igénybe venni. A kistermelőknek a hitelköltségek magasak, és a fedezet előteremtése is szinte áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik.
A Földművelésügyi Minisztérium közlését a választóim körében szerzett tapasztalataim messzemenően megerősítik. Önmagában már az is nehézség, hogy meglehetősen későn, október elején látott napvilágot a 14000 forint/hektár kedvezményes hitel lehetősége, amit tetéz a pénzintézetek jelenlegi magatartása. A gazdálkodókat leginkább azzal utasítják el, hogyha már elvégezte a talajmunkát, az alaptrágyázást és a vetést, tehát a mag a földben van, akkor nem kaphat hitelt. Hiába mondja a termelő, hogy amikor szántani, vetni kellett, nem ért rá bankba járni, hanem ezeket a költségeket eddig rokoni, baráti kölcsönökből fedezte. De a fordított közlés is gyakori, miszerint ha nem szántott, trágyázott és vetett, akkor mivel bizonyítja a hiteligény valódiságát.
Nem sorolom a témát érintő visszásságokat, hanem a megoldási lehetőségekre térek rá.
1. A hitelfelvétel december 10-ei határidejét javaslom meghosszabbítani, amit az egyébként is rövidre szabott két hónap mellett az őszi munkákat akadályozó korai nagy havazás és fagy is indokol, hiszen még a cukorrépának jó része is a földekben van.
2. A döntően állami tulajdonú pénzintézetek ne akadályozzák, hanem segítsék a Kormány mezőgazdaságot támogató lépéseit, hiszen hosszabb távú üzletpolitikai érdekeik is azt kívánják, hogy ne becsüljék le a napjainkban nehéz helyzetben lévő gazdálkodókat, a jövő megbízható ügyfeleit.
3. Jó lenne, ha a pénzintézetek kisebb összegű hiteleknél megelégednének két kezessel, és nem kérnének a hitel 30%-ára fedezetként nyugati autót, nyaralót, lakatlan lakást, amivel a földművelők, a gazdálkodók általában nem rendelkeznek.
4. Garanciát jelenthetne az is, ha a hitelek fejében a kereskedelmi cégek kézijelzálogot jegyeznének be a termésre.
5. A nyár végén, ősszel gondosan elvégzett talajmunka és trágyázás alapja a csapadék megőrzésének és az ismétlődő aszály elleni eredményes küzdelemnek. Ezért a tavasziakra is ki kellene már most terjeszteni a hitelezési rendszert, nem áprilisban vagy májusban. Most!
6. Az állattenyésztés folyamatosan romló állapota is indokolja a kedvezményezett hitelek kiterjesztését, de ehhez talán a 10 milliárd forintos támogatási forrást tovább kellene bővíteni.
(15.10)
7. A jövő szakértelmének megalapozását szolgáló tangazdaságokat is szükséges lenne kedvezményes hitelben részesíteni. Ők egyelőre kimaradtak ebből a kedvezményből.
Emlékeztetésként felidézem, hogy többek között Pintér István képviselőtársam egy hónappal ezelőtt ugyanebben a témában szólalt fel. Kapott ugyan egy biztató hangvételű és minden ígérettől mentes levelet Botos Katalintól, a Bankfelügyelet elnöknőjétől, azonban, amint az az előbbiekből kiderül, érdemben nem történt semmi.
Tisztelt Országgyűlés! Ha a Teremtő ilyen aranyosan adja a búzára az időt, mint most, jövő Péter-Pálig, akkor számíthatunk rá, hogy a keservesen elvetett magból jó termés lesz, amire ennek az országnak hihetetlenül nagy szüksége van. De addig még sokat kell rá költeni, óvni, gondozni, hogy reményeink valóra váljanak.
Kérdezem, akarja-e a Kormány, hogy az elvetett mag és a paraszt verejtéke termést hozzon. Ha igen, kérem, járjon el a rendes gazda gondosságával, bankjait úgy irányítsa s felügyelje, hogy a tőlük elvárható módon segítsék a földművelőt.
Ha megadjuk a földnek és a magnak, amit kér és ami neki jár, bizonyosan nem csalatkozunk, de azt senki ne felejtse el, a természetet becsapni nem lehet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
