KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor 1991. december 3-án sor került a végső szavazásra, én az expo mellett szavaztam, mert reménykedtem, hogy valami a legtávolabbi országrészekre is kisugárzik, és valamelyes mértékben Szatmár is, és Bereg is részesül a rendezvény áldásaiból. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy reményeim az eddigiek szerint teljesen légből kapottak, megalapozatlanok voltak. Ahhoz ugyanis, hogy a külföldinek kedve támadjon ellátogatni Szatmár és Bereg festői tájaira, minden más előtt a közlekedést kellene radikálisan fejleszteni. Kényes igényeknek is megfelelő expresszvonatoknak kellene száguldaniuk Mátészalkáig, Fehérgyarmatig, és onnan le egészen a határig, Zajtáig.
Ugyane körbe tartoznék, hogy Fehérgyarmaton megépüljön a repülőtér, és légi közlekedés kösse öszsze a fővárossal. A turisták ellátására pedig szállodákról gondoskodni kellene, összekötve a kellemest a hasznossal, egy-két műemlék kastély felújításával.
Mindennek — mint mondtam — semmi nyoma. A közlekedési viszonyok is, ha lehet, csak romlottak. Budapestről eddig gyorsan lehetett Zajtáig utazni. A tavasz óta megváltozott a helyzet, a vonat most csak Debrecenig gyors, onnan Mátészalkáig csak sebes, Mátészalkától személy.
Ezzel még nem mondottunk el mindent. Nem ejtettünk szót az utazás minőségéről, az elavult, koszos kocsikról, az utasellátás alacsony színvonaláról. Mindennek tetejébe arról is leckét kaptam, hogy az expo kapcsán a vidéki, közöttük a szatmári és szabolcsi vállalkozóknak se sok babér terem. Megyémbeli vállalkozót — aki be akart kapcsolódni az expo építkezéseibe — üres kézzel azzal bocsátottak el a Világkiállítási Irodáról, hogy nincs módjuk jelentkezését támogatni, és se őt, se mást beajánlani. Ha tehát az expónál mindössze csak arról van szó, hogy tovább növeljük a vidék és a főváros közötti távolságot, és újfent csak arra nyílik lehetőség, hogy néhány fővárosi vállalkozó tömhesse degeszre amúgy sem lapos pénztárcáját, akkor egyáltalán nem mennek jól a dolgok, és ne csodálkozzunk, ha a vidéki Magyarország undorral és megvetéssel fordul el az ügytől.
Kérem miniszter urat, szíveskedjék nyilatkozni, mit óhajt a Kormány az elmondottak feloldására tenni. Kérem, ne tessék ebben a vonatkozásban a pályázati lehetőségekre hivatkozni. Mérhetetlen naivitás ugyanis azt hinni, hogy mindent az állampolgárnak kell kitalálnia. Az államnak is meg kell, hogy legyen a maga alaposan kimunkált, az állampolgárok érdekeit figyelembe vevő terve. A Dunától keletre fekvő országrész közlekedésének nem kellő támogatása pedig a legteljesebben népellenes, lévén, hogy a lakosság döntő többsége ebben az országrészben lakik. Kérem tehát, válaszoljon, mit akar az állam az expo keretében Szatmárnak és Beregnek adni.
