SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója:
SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója:
SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság előadójaként én — eltérően a miniszer úrtól — nem összevontan kívánom ismertetni a gazdasági bizottságban, még pontosabban annak egyik albizottságában, az energetikai albizottságban elhangzottakat, hisz két külön, hoszszúra nyúlt, igen érdekes szakmai vitát folytattunk a két törvényjavaslattal kapcsolatban, s ezeket úgy gondolom, nem lenne érdemes egy füst alatt ismertetni. Így én most a gazdasági bizottság előadójaként először csak a gázszolgáltatásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos bizottsági, illetve albizottsági vitáról számolnék be.
A bizottsági, illetve albizottsági vitában az előterjesztő, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselőin kívül meghívtuk mind a hat magyarországi gázszolgáltató, illetve a MOL Részvénytársaság vezérigazgatóit és vezető szakértőit, vezető munkatársait, s ennek eredményeként mondható, hogy igen érdekes és hasznos vita alakult ki.
Az albizottsági vita tán legérdekesebb jellemzője az volt, hogy a legnagyobb figyelmet és a legtöbb időt igénybe vevő kérdések tulajdonképpen és szorosan véve nem kötődnek magához a törvényjavaslathoz. Hisz a törvényjavaslat közvetlenül legalábbis nem kezeli sem a gázszolgáltatás privatizációjának, sem az ellátásbiztonságnak kérdéskörét. S mégis ez a szakmai, politikai vegyes grémium, úgy tűnik, hogy leginkább ezzel a két kérdéssel foglalkozott. A résztvevők többségét jól érzékelhetően ezek a fajsúlyos témák foglalkoztatták elsősorban.
A törvényjavaslat közvetve persze annál is szorosabban kötődik mind a privatizációhoz, mind az ellátásbiztonsághoz, hisz alapvetően azért van rá szükség, azért van rá sürgős szükség — mint ahogy miniszter úr is említette —, hogy lehetővé tegye a nem öncélú, de nagyon is szükséges privatizációt, s hogy segítse eddigi ellátásbiztonságunk fenntartását a továbbiakban is, a megváltozott világgazdasági és világpolitikai körülmények között.
A vita során tudomásom szerint először körvonalazódott a gázszolgáltatók privatizálása eredményeként várhatóan kialakuló tulajdonosi struktúra szerkezete, ami az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság egyeztetett elképzelése szerint az alábbiakban valósulna meg.
Körülbelül 4-5% az a portfóliórész, amit a belterületi ingatlanok fejében az önkormányzatok már eddig is birtokba vettek. 12-15%-ra tehető az a rész, ami a fogyasztói beruházóknak az ez év nyarán meghozott — mondhatni — gázprivatizációs törvény fejében, gázkárpótlási törvény fejében birtokukba került. 10%-ot terveznek, tervez a tulajdonos kárpótlási jegy ellenében privatizálni, és 10—20% közé tehető az a rész, amit a tulajdonos elképzelése szerint dolgozói részvényvásárlás ellenében adnának ki. 25%-nyi az a rész, ami tartós állami tulajdonban maradna, s ebből következik, hogy nem több, mint 25-30%-nyi rész maradna külföldi vagy belföldi szakmai befektetőknek, akiknek egyébként kötelezettsége, de egyben lehetősége is lesz hasonló mértékű tőkeemeléssel is tulajdonhoz jutni. Természetesen ezen túlmenően lehetőségük lesz ezeknek a befektetőknek más portfóliótulajdonosoktól, magánszemélyektől, önkormányzatoktól vásárlással további részvények tulajdonába kerülni.
Kérdésként merül fel, hogy vajon mennyire reális ez az elképzelés. Nem túl kevés-e a szakmai befektetőknek fenntartott rész, amivel esetleg ők elégedetlenek lehetnek?
Az ellátásbiztonság fokozása céljából elfogadott azon alapelvet, miszerint a szakmai befektetők befektetéseik arányában pótlólagos gázforrást is kell hogy biztosítsanak, többen szép, de illuzórikus elképzelésnek tartották, s kifejezték azon meggyőződésüket, hogy véleményük szerint a magyar földgázellátás távlatokban is, a belátható jövőn belül legalábbis, leginkább a jelenlegi forrásaira lesz utalva.
Az albizottsági vita most már a törvényjavaslattal közvetlenül összefüggő főbb témaköreit, azaz az előterjesztést ért főbb kritikai észrevételeket csak vezérszavak szintjén sorolnám el, hisz nyilvánvaló, hogy a pártok vezérszónokai és hozzászólói ezekre a témakörökre részletesebben ki fognak térni.
Tehát a bizottsági és albizottsági vitán szó esett a fogyasztói érdekképviselet és érdekvédelem nem megnyugtató megoldásáról. Szó esett az árkérdés megoldatlanságáról, az árfejezet hiányáról; a hatályos gáztörvény, jelenlegi törvény által nem kezelt részeinek szabályozatlanságáról; a közműfejlesztési hozzájárulás intézményéről. Szó esett a gázértékesítő és gázszolgáltató közti különbözőségek összemosásáról, a vezetékhez történő szabad hozzájutásról, vagy közismertebb angol elnevezéssel az open accessről. Szó esett a gázforrás-biztosítási kötelezettség előírásának legalábbis látszólagos hiányáról, a létesítendő Magyar Energiahivatal mindenhatóságáról, s a parlamenti ellenőrzésének hiányáról, pontosabban annak indokoltságáról. Szó esett a vélt, vagy valós önkormányzati érdeksérelmekről, s a velük szemben látszólag lebetonozásra kerülő gázszolgáltatói monopoljogosultságokról; az Energiafelügyelet Magyar Energiahivatal felállítását követő sorsáról; a gázszolgáltatók privatizációképességéről, privatizálásra való felkészültségéről, a gázszolgáltatás minőségéről, biztonságáról, rekonstrukciós fejlesztési igényeiről; és természetesen — mint azt már említettem — szó esett arról, hogy ezt a törvényt minél előbb meg kellene hoznia a Parlamentnek.
Érdekes tapasztalatot jelentett számunkra az az alapállásbeli különbség, ami tapasztalható volt az önkormányzati tulajdonban lévő Fővárosi Gázművek és az ÁV Rt. tulajdonában lévő többi öt gázszolgáltató véleményében.
Az alapos albizottsági vitát követően került sor a gazdasági bizottsági vitára, ami az előbb ismertetettekhez képest új elemet már nem tartalmazott.
Ez úton szeretnék kitérni egy gondolat erejéig arra, hogy megköszönjem azon intézményeknek, vállalatoknak, érdek-képviseleti szervezeteknek, szakértőknek a segítségét, akik írásbeli véleményük hozzánk történő eljuttatásával igyekeztek segítségünkre lenni ennek a valóban súlyos, fajsúlyos törvénynek a meghozatalában.
Végül tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a gazdasági bizottság tagjai a törvényjavaslat általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatták. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps.)
