MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem vagyunk könnyű helyzetben, s ezt egyrészt az ország gazdasági helyzete indokolja, ami — mindannyian tudjuk, hogy — rendkívül aggasztó; másrészt pedig nem látjuk a beterjesztett költségvetési dokumentumok fényében azt a kormányzati gazdaságpolitikát, amely ezt a válságot megfelelően kezelni tudná. Szemléltetésképpen ez utóbbira talán csak a hiány nagyságának változásait mondhatjuk, amely nagyon jól mutatja a kormányzati elképzelések rángatózását, hiszen a nyár elején a költségvetési hiány mintegy 250 milliárd forinttal volt tervezve a hivatalos beterjesztés eredményeképpen. Majd az őszi expozé már 350 milliárdról beszélt, ezt követően október még egy kis meglepetéssel szolgált, amely szerint a hiány nagysága 358,6 milliárd. Ám november egy új hónap, és a legújabb bejelentés már a hiány nagyságára vonatkozóan 330 milliárd forinttal kalkulál. Ez a legutóbbi változtatás az elkülönített állami pénzalapok révén már valószínűleg a foglalkoztatáspolitikát is érinteni fogja, de még nem tudjuk, hogy hogyan. Hogyan lehet ilyen körülmények közepette stabilitást, az emberektől pedig bizalmat várni? Nem tudom.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Az 1994. évi költségvetéshez szóló felszólalásom alapvetően a munkanélküliség jövő évi helyzetére koncentrál, ám részben ehhez a problémakörhöz kapcsolódva kitérek az elmaradott térségek problémáira, valamint az önkormányzatok gazdálkodásának néhány aspektusára is.
Vegyük sorra a munkanélküliség idei alakulását és az abból levonható konklúziókat.
Mint emlékszünk rá — és erre több felszólalásban is felhívtuk a figyelmet —, a tavalyi évben a Munkaügyi Minisztérium tragikusan alulbecsülte a munkanélküliek várható számát. Ez a mulasztás a költségvetési gazdálkodásban — mint ahogy az Állami Számvevőszék is kimutatta — számos törvénysértést eredményezett, míg magában a központi költségvetésben mintegy 20 milliárdnyi többletkiadást okozott. Ezzel szemben az idei évben — annak ellenére, hogy a munkanélküliek száma nagyjából a kormányzati várakozásnak megfelelően alakult — várhatóan mintegy 20 milliárdos túltervezés történt. Ez annál is inkább érthetetlen jelenség, mert a Kormánynak lett volna lehetősége, ha máskor nem, akkor a pótköltségvetés benyújtásának idején, ezt az adatot korrigálni, és a fennmaradó mintegy 20 milliárd sorsáról rendelkezni.
Mire alapozom várakozásaimat, feltételezéseimet? Többek között arra a jelentésre, amely a szolidaritási alap első félévének adatait tükrözi, amelynek során kiderült, hogy az első félévi teljesítés a várható összkiadás mintegy 40%-át fogyasztotta csak el. Ez azt jelenti, mivel — első részben az őszi hónapokra — nem várható a munkanélküliek számának drasztikus megugrása; másodszor az ellátás színvonala minimum 10, maximum 15%-ot fog emelkedni; harmadsorban az ellátórendszerből kiesők nagy száma miatt csökkenni fog az ellátásból részesülők aránya a regisztrált munkanélkülieken belül; negyedsorban egyre többen lépnek be újra töredékidőként az ellátórendszerbe; ötödsorban pedig mivel a foglalkoztatási törvény szerint a forrásokat a Munkaügyi Minisztérium saját hatáskörében nem csoportosíthatja át az aktív eszközöket fedező foglalkoztatási alapba, így leszűrhető — összegzésképpen — az a tanulság, hogy az MDF vezette Kormány a valóságos helyzettel újólag nem szembesíti a Parlamentet, s ezzel eltér a törvények általi előírásoktól.
Mindezeken túlmenően pedig a jövő évi költségvetési tervezésnél ráadásul félrevezeti a parlamenti képviselőket. A regisztrált munkanélküliség stagnálása, a gazdasági válság folytatódása és az ellátórendszerből — és többnyire a regisztrálásból is — kieső munkanélküliek számának a gyarapodása azonban nem a problémák megoldását, hanem bizonyos szempontból a problémák szőnyeg alá söprését jelenti. Az események közvetlen hatása ugyanis bizonyos társadalmi rétegek és bizonyos, többnyire elmaradott térségek gettósodása, valamint az önkormányzatokra nehezedő terhek drasztikus növekedése lesz.
Már most lehet látni ugyanis, hogy a foglalkoztatáspolitikai vitanap egyik fő tanulsága, mégpedig a munkanélküliség szempontjainak beépítése és figyelembevétele az egész átfogó gazdaságpolitika kialakítása során hiábavalónak bizonyult. Bár történtek tétova lépések ebbe az irányba — adókedvezmény és a munkanélküliek mezőgazdasági vállalkozásainak állami ösztönzése tekintetében —, de mivel az egész gazdaságpolitika nem szolgálja kielégítően a gazdasági növekedés feltételeinek tudatos, összehangolt és gyors megteremtését, ezek az előbb felsorolt intézkedések elszigetelt és igen alacsony hatásfokú lépések csupán.
Sajnálatos módon az elkezdődött infrastruktúra-fejlesztések, a gázberuházások dicséretes gyarapodása mellett nem tudták az elmaradott térségeket a fejlettebb régiókhoz közelíteni. Problémákat okoz azok hiányos volta, így gondolok itt elsősorban az akadozó telefonfejlesztésekre, amikre például szülőmegyémben, Szabolcs-Szatmár-Beregben elég sok panasz volt, annál is inkább, mert ezeket célszerűbb és olcsóbb lett volna talán a gázberuházásokkal összhangban megoldani; vagy a koncessziós beruházások rendkívül késedelmes voltára is utalhatnék.
(12.50)
Ha így haladnak az események tovább, akkor például a legelmaradottabb térségeknek oly létfontosságú M3-as autópálya még 1997-ben sem fog befejeződni. Eközben — zárójelben jegyezzük meg — a világkiállítás budapesti beruházásai körül csak a viták és a problémák tornyosulnak, a megoldás és az előrelépés elég lassú ütemben látszik megvalósulni.
Nem kerülhetem meg az önkormányzatok jövő évi helyzetének legalább érintőleges vizsgálatát sem. Nemcsak érdekes, hanem rendkívül tanulságos az az adat, amely azt mondja, hogy a megyémben, Szabolcs-Szatmár-Beregben történt fejlesztések, beruházások 75%-a — nem tévedés, hölgyeim és uraim, 75%-a! — önkormányzati beruházás volt. Na már most, ha egy pillantást vetünk a költségvetés önkormányzati fejezetére — és itt nem csak a közalkalmazotti törvényre gondolok —, akkor megállapíthatjuk, hogy hiába emeli a Kormány a cél- és címzett támogatásokra fordítandó keretet 29 milliárdról mintegy 33 milliárdra — ami egyébként az inflációs növekedés mértékét sem éri el —, erre a pénzösszegre egyszerűen nem lesz vevő! Mégpedig azért nem lesz, mert nem lesz meg az a saját erő, amelylyel kiválthatják ezen önkormányzati beruházásokat. A jelenlegi gyakorlat tehát az, hogy a kormányzat először az egyik kezével elveszi, miután a másikkal adni akar…
Nyíregyházán — no nem azért, mert a megyei jogú városok között olyan előkelő helyet foglalna el ez a város a különböző infrastrukturális mutatókban, és valószínűleg nem is azért, mert eddig elherdálták a pénzeket — valószínűleg nem lesz mód a jövő évben semmilyen céltámogatási pályázat benyújtására a saját erő hiánya miatt. Sajnos, Nyíregyháza — bármenynyire is elfogult vagyok — nem lesz egyedül e tekintetben a jövő év során, hanem számos, nagyon sok megyei jogú város csak hasonlóképpen fog tudni cselekedni. Ez pedig egyrészt konzerválja az infrastrukturális elmaradottságokat, másrészt pedig a beruházások részarányán keresztül az egész ország gazdasági helyzetét rontja újólag.
A foglalkoztatáspolitika és a gazdasági növekedés egyik, talán legfontosabb kulcsa a beruházások növekedése, ilyen gazdaságpolitika mellett nem kaphat erőre, nem tudja a gazdaságot végre a kívánatos növekedési pályára állítani.
Tisztelt kormánypárti hölgyek és urak! Mindezek ismeretében, az elmúlt három év fényében biztosak önök abban, hogy újra önöknek kell kormányozniuk? Mert ha igen, akkor nem egy véleményen vagyunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
