SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban többször felszólítást kaptam a Ház padsoraiból és a médiákon keresztül is, hogy a költségvetéssel kapcsolatban mondjam el az időközben bekövetkezett változásokra vonatkozólag is a véleményemet, valamint a gazdaságpolitikának az iránymódosulásáról, ha van.
Ami a gazdaságpolitika irányvonalát illeti, azt tudom mondani, hogy nem változtak a prioritások, a növekedésre vonatkozó prognózisok jelenleg a 0% körüli értéket teszik a legvalószínűbbé.
Nem kívánok most a folyó vita részleteibe beavatkozni és a gazdaságpolitika részleteibe sem, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy az egyik fő kérdésnek az infláció mérséklését tartom. Ha az infláció nem mérséklődik, magasak maradnak a kamatok, magas kamatszint mellett viszont nincs beruházás, így végül gazdasági növekedés sem következhet be. Ez az utóbbi összefüggés az, ami a Magyar Nemzeti Bank által végrehajtott kamatemelés kritikus fogadtatását is jellemezte.
A gazdasági növekedésre, a jövedelmek képződésére és felhasználására vonatkozó legutóbbi prognózisok — az adósságszolgálatra vonatkozó előirányzatokon kívül — alapvetően nem kérdőjelezik meg a költségvetésre, az államháztartásra vonatkozó elgondolásokat.
Nézzük meg, mi történt az államháztartás egészét illetően, mi és hogyan változott azóta, hogy június végén — az előző évek gyakorlatától eltérően igen korán — ide terjesztettük önök elé az 1994. évi költségvetési törvényjavaslatot. Mindenekelőtt folytattuk korábban már meghirdetett tárgyalásainkat az Érdekegyeztető Tanácsban és a KIÉT-en a közalkalmazotti sztrájkbizottsággal. E tárgyalásokon születtek olyan megállapodások, amelyek következtében módosító javaslatokat kellett beadni az 1994-es költségvetési törvényjavaslathoz, illetve magukhoz az adótörvény-javaslatokhoz.
Nem kívánok ezek részletes elemzésébe belemenni — részben már megtettem —, de emlékeztetőül kiemelem a közalkalmazotti törvény január 1-jével történő életbeléptetését, a 36%-ra levitt társaságiadó-mértéket, a szolidaritási járulék munkavállalókat terhelő hányadának mérséklését, az étkezési kedvezmény adómentességének részleges fenntartását.
A köztisztviselők bérével kapcsolatban le kell szögeznem, hogy jelentős erőfeszítések árán a 80% körüli bérbeállási szintet megítélésünk szerint el lehet érni, ami éppen azt a célt szolgálja, hogy az 1995. január 1-jével esedékes teljes körű bérbeálláshoz megtegyük az előkészítő lépéseket. Ennek forrása 3 milliárd forint a költségvetés tartalékából, és 1 milliárd forint az önkormányzatok részéről kerülne biztosításra.
Nem kívánok belebocsátkozni az előttem szóló vitájába sem. Jeleznem kell azonban: tény, hogy az önkormányzatok érdek-képviseleti szerveivel nem született kormányzati megállapodás, mert egyidejűleg három követelmény, az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának és a KIÉT munkavállalói oldalának az igénykielégítése nem tudott megtörténni az önkormányzatokéval, egymást kizáró és lehetetlenné tevő követelmények voltak. Mi a munkavállalói oldalt és a munkaadói oldalt tudtuk elfogadni, a KIÉT-re ebből következően nem maradt tartalékunk az önkormányzati igények kielégítésére.
A zárszóban kívánok rá visszatérni, itt csak annyit szeretnék elöljáróban jelezni, ha egy nemzetgazdaság csökkenő bevételekkel rendelkezik, akkor teljesen világos, hogy az államháztartás alrendszereinek a bevételei is csökkennek, és nem biztos, hogy proporcionálisan. Gondoljunk egy közönséges háztartásra; a fontossági sorrendek tekintetében történik egy bevételelmaradás esetén a kiadásoknak is az újraértékelése. Ezekre majd részletesen visszatérek; most a gazdaságpolitika és a benyújtott javaslatok kormányzati oldaláról szeretnék szólni.
Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a módosító javaslatok — amikről az előbb beszéltem — önmagukban nem eredményezték a beterjesztett hiány növekedését. Forrásuk ugyanis a költségvetés általános tartaléka, amelyet a beterjesztéskor 38,3 milliárd forintban állapítottunk meg, mert tudtuk, hogy az érdekegyeztetés során elkerülhetetlen bizonyos lépések megtétele. Sajátos érdekegyeztetésnek nevezhetők azok a tárgyalások, amelyek a társadalombiztosítási alapok önkormányzatai és a Kormány között folytak, illetőleg folynak még jelenleg is az 1994. évi tb-költségvetések, a vagyonátadás, a '92-es zárszámadás és a '93-as tb-pótköltségvetés körül.
Mindezekről most azért nem szólok, hiszen rövidesen a Ház napirendjére kerülnek ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok, de két dolgot ki kell emelnem, azt a két dolgot, ami az 1994. évi költségvetéssel összefügg. Az első és talán legfontosabb, hogy a Kormány azt javasolja: a korábban sok vitát kiváltó tb-profiltisztítási lépést lényegileg egyetlen lépésben tegyük meg 1994-ben. Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetés szintjén jelennek meg bizonyos kiadások, emiatt az állami költségvetés hiánya megnő, ugyanakkor a tb-alapokban ugyanilyen mértékű csökkenés áll elő, ennek eredményeképpen az államháztartási deficit nem változik, azonban a kép tisztább, a feladatok mindenki számára világosabbak.
A másik kérdés a '92. évi és a '93. évi tb-hiányok finanszírozása. Olyan megállapodásra sikerült jutni, hogy az alapok a kötvénykibocsátók, de az adósságszolgálati terhek az állami költségvetés terhét képezik. Közismert, hogy a Kormány már 1992-ben megkezdte a bankokban felhalmozott, rossznak minősíthető hitelek konszolidálását. A folyó évben a rendszer egy komplex adós- és hitelkonszolidációs cselekvési programmá állt össze, melynek első lépései a közeli napokban már megtörténnek, és ennek 1994-re bizony adósságszolgálati következményei is vannak.
Kisebb részben ez, jelentősebb mértékben az MNB kamatemelésének eredményeképpen állt elő az a helyzet, hogy az adósságszolgálati kiadások előreláthatólag mintegy 66 milliárd forinttal nőnek 1994-ben. Ez a 66 milliárd forint összegű többletkiadás vinné fel a költségvetés hiányát közel 360 milliárd forintra. Ezt az objektív helyzetet Becker Pál és Siklós Csaba 13557-es számú módosító indítványa tárta a tisztelt Ház elé.
Ezen túlmenően indokolt a helyi önkormányzatok normatív hozzájárulása, valamint szja-előirányzatát érintő módosítás is, mert a tervezés alapjául szolgáló adatok, mutatószámok időközben módosultak.
Pontosítani kell a munkanélküli-járadékból kikerülők segélyezését szolgáló előirányzatot. Pótolni kell az elmaradott térségek támogatását, valamint a szociálpolitikai feladatokhoz kapcsolódó normatívákra vonatkozó, a törvényjavaslatban még kipontozva szereplő adatokat és rendelkezéseket.
Az ismert közgazdasági és pénzügyi finanszírozási okok miatt 1994-ben egy 360 milliárdnak megfelelő összeg mint hiány nem finanszírozható, és ez végeredményben nem engedhető meg. Azt hiszem, ezzel mindnyájan egyetérthetünk. Ugyanakkor abban is egyet kell értenünk, hogy nincs mód újraírni a költségvetést, és nincs is indok rá. Fel kell tárni azokat a bevételi forrásokat, amelyek reálisan számításba vehetők, és végre kell hajtani azokat a kiadásmérsékléseket, amelyek egy-egy területet érzékenyen érintenek ugyan, de nem teremtenek működésképtelenségi helyzetet. A Kormány által támogatott hiánycsökkentő módosító javaslatokat Siklós Csaba képviselő úr 13779-től 13884-ig terjedő számon beadott módosító indítványai jelenítik meg.
(11.30)
Néhány szót szeretnék szólni a bevételi oldalon elkövetkezendő változásokról. A Matáv Részvénytársaság privatizációs lehetőségei kedvezően alakulnak. Ez lehetőséget ad a távközlés fejlesztési programjának felgyorsítása mellett a központi költségvetés adósságszolgálattal kapcsolatos bevételeinek növelésére is. A privatizációs bevételek többlete lehetővé teszi az útalap forrásainak növelését is, és e növelésen keresztül az úthálózati infrastruktúra további fejlesztését anélkül, hogy a benzin árát az útalap javára meg kellene emelni.
A Magyar Nemzeti Bank közelmúltban végrehajtott kamatemelése a Bank 1994. évi gazdálkodását, jövedelmezőségét kedvezően befolyásolja. Ennek eredményeképpen a központi költségvetés a pénzintézeti társasági adó címén a Nemzeti Bank révén 10 milliárd forinttal nagyobb bevételhez juthat.
Az Országgyűlés az általános forgalmi adóról szóló törvény megalkotása során szociálpolitikai, idegenforgalmi és környezetvédelmi indokoktól vezérelten a gyógyszereknél a nullakulcsos bevezetéstől eltekintett; a négy- és többcsillagos szállodáknál és egyes környezetbarát termékeknél pedig a 25%-os kulcsot 10%-ra mérsékelte '94-re. A költségvetési számítás ezzel szemben az áfa-törvényjavaslatban eredetileg szereplő mértékekre épült, ami természetes is, hiszen a két előterjesztés időben elkerülte egymást. Ezt az ellentmondást fel kell oldanunk.
Hasonló a helyzet a fogyasztási adónál is, ahol a környezetbarát személygépkocsik preferálása, elterjedésük fokozása érdekében a fogyasztásiadó-mentesség felső határa 2000 köbcentiméterre módosult.
Az Állami Számvevőszék az 1992. évi zárszámadáshoz és az 1994. évi költségvetési javaslathoz készített jelentéseiben nyomatékosan fölhívta a figyelmet a központi költségvetési szervek bevételeinek alultervezettségére. 1992-ben e szervezetek jelentős többletbevételeket realizáltak, és e tendencia az előrejelzések szerint '93-ban is folytatódik. Meg kell tehát fogadnunk az Állami Számvevőszék intelmét, és ezért a központi költségvetési szervek kiadásainak változatlansága mellett egy reális mértékű bevételnövekedés javasolható, melynek eredményeként költségvetési támogatáscsökkenés következhet be.
A kiadási oldal tekintetében az elkülönített állami pénzalapok kiadási szerkezetét megvizsgálva az egyes alapok között nagyon sok átfedést lehet tapasztalni. Az Állami Számvevőszék ellenőrzései során szinte kivétel nélkül rámutatott az alapok pazarló gazdálkodására, ezért alapvető cél, hogy az alapokat a kiadási struktúrájuk felülvizsgálatára, racionálisabb gazdálkodásra ösztönözzük. Ennek érdekében — a szolidaritási alapot kivéve — azoknál az alapoknál, amelyek költségvetési támogatásban részesülnek, a kiadásaik 10%-ának megfelelő mértékű támogatáselvonásra kerül majd sor.
Az 1993. évi tapasztalatok szerint a munkanélküliség alakulása a korábban várthoz képest kedvezőbb képet mutat. E tendencia az előrejelzések szerint 1994-ben is folytatódik. A korábbi időszakokban a munkanélküliek az átképzések, az új szakmák választása helyett inkább a munkanélküli-járadékot, a segélyt választották. Ez a helyzet 1993-ban megváltozott. Ma már örvendetesen egyre többen veszik igénybe az átképzési lehetőségeket. Ez a változás egyidejűleg azt is jelenti, hogy a szolidaritási alap kiadásai a jövő évben mérséklődhetnek. Általában az elkülönített állami pénzalapok előirányzatai csökkenésének nem örül senki, de ebben az esetben másról van szó, hiszen ez egy olyan kedvező tendenciát jelez, amelyre 1990 óta várunk.
A most beterjesztett módosító javaslatok közül a bevételi oldalt érintőket a hiány mérséklésére indokolt fordítani, így a hiány összegét 329,9 milliárd forintra módosítani javasoljuk. Ez a hiány a GDP-ben mérve mintegy 1%-kal magasabb annál, amivel a Nemzetközi Valutaalappal történő tárgyalásokon számoltunk. A nemzetközi szervezetekkel való elfogadtatásra van esély, de csak akkor, ha a jövő évi költségvetés biztonságos végrehajtásának megalapozása érdekében a végleges jóváhagyandó általános tartalék előirányzatát az államháztartási törvényben meghatározott sáv felső határához közelítve nem kevesebb, mint 25 milliárd forintban fogjuk meghatározni.
Végül szólnom kell a hiány finanszírozásáról. A szándékaink szerint az egy éven túli államkötvények állományát szeretnénk növelni. Erre vonatkozik a 13784-es számú módosító indítvány is. Ez azonban a kérdésnek tulajdonképpen csak a formai oldala. Az igazi kérdés az, hogy van-e elég és lesz-e elég belső megtakarítás ekkora mértékű hiány finanszírozásához. Adott esetben nem zárható ki a külső adósság lehető legkisebb mértékűre leszorított növekedése sem.
A többletigények elhárításán keresztül tisztelettel kérem a Ház megértését és aktív segítségét, hogy az előbb felsorolt módosításokkal együttességben a megjelölt hiány és tartalék tekintetében döntsünk majd a költségvetés szavazásánál. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
