WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés kapcsán elsősorban az önkormányzatokat érintő költségvetési tételekről szeretnék beszélni, amelyeknek a megközelítése számomra — gondolom — ugyanolyan nehéz, mint minden más felszólaló számára. Miután az írásban benyújtott költségvetés és a szóban előterjesztett indoklás, illetve pénzügyminiszteri expozé mintegy 100 milliárdos eltérést jelent egymáshoz képest, és ez élénken, illetve nagymértékben érinti az önkormányzatokat is, az önkormányzati költségvetés sem tűnik olyannak, amely az írásos anyag kapcsán teljes mértékben átvilágítható lenne, szükséges ahhoz ismernünk a miniszter úr szóbeli expozéját. De nem elég, hogy a szóbeli expozét kell ismernünk, hétről hétre kapunk olyan előtejesztéseket, képviselői indítványokat — önálló indítványokat, illetve módosító javaslatokat —, amelyek a költségvetés kiegészítéseként szolgálnak. Például Becker Pál államtitkár úr javaslatát, amely a közalkalmazotti bértábla bevezetésére vonatkozik, az elmúlt hét végén kaptuk meg. Azt gondolom, hogy ezeknek a módosító indítványoknak a tárgyalását is be kell vonni az általános vitába akkor, hogyha az egész önkormányzati költségvetésről beszélünk.
Két részre bontanám a mondanivalómat, az első részben az önkormányzati bevételeket biztosító tételeket szeretném kritika alá venni, illetve felsorolni. A második részben pedig elsősorban az önkormányzati szövetségek véleménye alapján azokat a kiadástervezeteket venném sorra, amelyekkel egyetlenegy önkormányzati érdekvédelmi szövetség sem ért egyet, és így természetesen egyetlen egy olyan országos érdekvédelmi szövetség sincs Magyarországon, amely ezt a költségvetést támogatja.
Ez egy új dolog, nem fordult még elő olyan törvényjavaslat a magyar Parlamentben, amellyel szemben az önkormányzati érdekszövetségek egységes, elutasító magatartást tanúsítottak volna. Most még a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetsége — amely köztudottan nagyon közel áll a legnagyobb kormánypárthoz — is úgy nyilatkozott írásban, hogy elfogadhatatlannak tartja ezt a költségvetést, amelyet a Kormány beterjesztett.
Természetesen ehhez is hozzá kell tenni, nem tudták még, hogy az írásban beterjesztett költségvetés nem azonos a tényleges költségvetéssel, és ebből logikusan következik az is, hogy a kormányzat ismételten nem tett eleget annak a követelménynek, amely az érdekszövetségekkel való lényegi egyeztetést írja elő számára.
Az önkormányzati költségvetés mintegy 600 milliárd forintot tesz ki ebben a tervezetben, ami az elmúlt évhez képest durván 19 milliárd forintos emelést jelent. De azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy ebből a 19 milliárdból a benyújtott tervezet 5 milliárd forintot már az idén elköltött bérpolitikai intézkedésekre, tehát marad durván 15 milliárdos emelés. Ennek a 15 milliárdnak nagy részét — mintegy 3 milliárd forintot — a szociálpolitikai célok, másrészről pedig a munkanélküliek jövedelempótló támogatása visz el, ez is 2,6 milliárd forint. De hogyha ezeket a tételeket is beleszámítjuk, akkor az elmúlt évhez képest az önkormányzati költségvetés — országos szinten — mintegy 6%-os növekedéssel számol, számítható, ami tényleges növekedést mutat számszakilag. Természetesen itt hozzá szokták tenni, áremelkedés, infláció és egyéb hatások messze ezen felül vannak, és messze nem ellentételezi az intézményi működés költségeinek növekedését ez a 6%-os növekedés.
De hogyha tüzetesebben megnézzük a bevételeket, akkor azt is látjuk, hogy ez a 6% is irreális emelkedést mutat, ugyanis három lényeges bevételnövelő tételt sorol fel a költségvetés. Ezek közül az egyik reálisnak tűnik, ez a személyi jövedelemadóból befolyt öszszegeknek az emelkedése az elmúlt évhez képest. Itt a költségvetés mintegy 20%-os emelkedéssel számol, természetesen úgy, hogy '92-ben az állampolgárok ennyivel több személyi jövedelemadót fizettek be, és nem úgy, hogy a Kormány szeretne visszatérni a korábbi gyakorlathoz, mármint a személyi jövedelemadó elosztási arányainak megváltoztatásához. Továbbra is a 30%-os visszacsurgatást javasolja a költségvetés, a központi költségvetés pedig 70%-át használná föl a személyi jövedelemadónak. Ezzel a korábbi években sem tudtunk egyetérteni, természetesen most sem értünk egyet.
A másik — véleményünk szerint — irreális bevételnövelő tényező a helyi adók, a helyi bevételek növelésének a tervezete, amelyet a kormányzat az idei évhez képest 50%-kal javasol megemelni az önkormányzatok számára.
Azt gondolom — az elmúlt három évben sorra mondtuk, és állandóan elhangzott az —, hogy ilyen mérvű központi elvonás mellett irrealitás annak feltételezése, hogy az önkormányzatok helyben, helyi adót kivetve tudják a bevételeiket növelni. Azok az önkormányzatok, amelyek a helyi adókivetés lehetőségével élni kívántak, ezt megtették az elmúlt években. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy 4-5%-nál — mármint az önkormányzati bevételek 4-5%-ánál — többre nem lehet számítani. Természetesen ez országos méretekben eltérő lehet. Vannak olyan települések, ahol ez az arány eléri akár a 23%-ot is, de vannak olyan települések és nagyvárosok, ahol 1-2%-ot tesz csak ki ez az arány.
Az Állami Számvevőszék jelentéséből is kitűnik az, hogy irreális ennek a bevételi formának a növekedését várni, és még nagyobb irrealitás az, hogy ezzel és a személyi jövedelemadó növekedésének indoklásával csökkenteni kívánja a kormányzat a normatívák közül a településüzemeltetési normatívát akkor, amikor sorozatban központi intézkedések kapcsán növekednek az energiaárak, növekednek a különböző energiahordozóknak az árai, és növekednek az intézményi költségek más tekintetben is, többek között bérköltségekben, de a bértábláról külön szeretnék majd beszélni.
(Boros Lászlót dr. Kóródi Mária váltja fel a jegyzői székben.)
(11.00)
A harmadik bevételnövelő tényező a költségvetés szerint az intézményi bevételek köre, amely véleményem szerint lényegében szintén irreális. Ugyan azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy az intézmények bevétele nőni fog a következő időszakban, ez teljesen természetes; hogyha nőnek az élelmiszerárak, hogyha nő az energiaár, hogyha nőnek a bérek, akkor természetesen az intézményi szolgáltatásokat igénybe vevők térítését is növelni kell.
Hogy mindenki számára érthető legyen, hogy miről beszélek: itt elsősorban közétkeztetési intézményekről beszélek; napközikről, szociális otthonok étkeztetéséről, idősek napközijének étkeztetési hozzájárulásairól, de ezeknek az intézményi bevételeknek a növelése nem jelent önkormányzati többletforrást, illetve kényszerűen azokban az intézményekben kell felhasználni, ahol ezek képződnek, és természetesen a megnövelt intézményi bevételek sem fogják fedezni a tényleges intézményi költségvetéseket.
Tehát összességében megállapítható a bevételekről, hogy a személyi jövedelemadó növelése kivételével a másik két tétel véleményem szerint irreális, és nem segít az önkormányzatok rossz helyzetén.
Az egész önkormányzati költségvetésről általánosságban elmondható az is, hogy a korábbi évek gyakorlatától semmiképpen nem kíván elmozdulni, semmilyenfajta elosztási reformot nem tükröz, viszont ismét fellelhető az a tervezési módszer, amelyet már a korábbi években is tapasztaltunk, mármint az, hogyha kevés a pénz, akkor úgy próbálom kimutatni a költségvetés emelését az önkormányzatok számára, és úgy próbálom ezt a 6%-os növekedést kimutatni, hogy gyakorlatilag papíron felemelem a saját bevételek arányát, felemelem a saját intézményi bevételek arányát, és ezzel egy látszatnövekedést tudok produkálni a költségvetésen belül.
Azt gondolom, hogy ez igazán nem fogja segíteni az önkormányzatokat.
Az elmúlt években mindig elmondtuk, hogy az önkormányzatoknak viszonylag rossz a mozgásterük, kicsi a mozgásterük, ugyanez elmondható ebben az évben is, sőt azt gondolom, hogy a mozgásterük gyakorlatilag beszűkült, és most már nem mozgástérről lehet beszélni, hanem vergődési térről.
A számok azt mutatják, hogy 1991-ben a nemzeti össztermék arányából az önkormányzatok mintegy 30%-ban részesültek. Ez az arány '92-ben már drasztikusan csökkent, ekkor 22,9% volt az önkormányzatok központi költségvetéssel szembeni aránya a GDP arányához képest, tehát a megtermelt nemzeti jövedelem arányához képest. '93-ban ismét csökkent ez az arány, és '94-ben 21,1%-os lesz, tehát '91-hez képest mintegy 9%-kal csökken az önkormányzatok számára az állami forrás, állami támogatás, amely, azt gondolom, egyértelműen mutatja, hogy az elmúlt években hogyan csökkent az önkormányzatok tényleges mozgástere.
Említettem a bevezetőmben, hogy az önkormányzati szövetségek egyöntetűen elutasítják a beterjesztett költségvetést, mégpedig a következők miatt:
Természetesen minden egyes szövetség más szempontot tart fontosnak, attól függően, hogy milyen településkört képvisel, így a kisvárosoknak más a gondja, mint a falvaknak, és a fővárosnak megint más a gondja, mint a megyéknek. De azt gondolom, hogy ezek a kifogások tulajdonképpen összeadódnak, a legtöbb kifogás összeadódik, és minden egyes településre jellemző. A kisvárosokat elsősorban az hozza nehéz helyzetbe, hogy olyan körzeti feladatokat kell ellátniuk, amelyeket nemcsak a saját lakosságuk számára kell biztosítani, itt gimnáziumi, körzeti orvosi ellátásokat, egészségügyi intézményeket, kórházi ellátásokat kell elsősorban említeni, és ehhez többletforrásokhoz nem jutnak, viszont a lakosságszámuk olyan alacsony, és sok esetben a településeken a helyi bevétel aránya olyan alacsony, hogy nem tudnak megfelelni ezeknek a követelményeknek.
Ezért már korábban is szorgalmazták ezek a kisvárosok egy úgynevezett kisvárosi normatíva bevezetését, és az általuk a törvényjavaslathoz mellékelt kifogásban szerepel az, hogy erre ígéretet kaptak korábban a belügyminisztertől, hogy ezt támogatják. A költségvetésben nem található ilyen normatíva, tehát a költségvetés nem ismeri el normatívan azokat a többletfeladatokat, amelyek a körzeti ellátásból fakadnak kisvárosonként, illetve városonként.
A másik általános kifogás az, hogy ez a költségvetés — ugyanúgy, mint a tavalyi — nem tartalmaz dologi automatizmust, magyarul: a működési és fenntartási költségek növekedését nem próbálja meg központi szinten ellensúlyozni, sőt semennyire sem ellensúlyozza. És általánosságban megállapítható, hogy a támogatás legjobb esetben is a tavalyinak a szinten tartását jelenti, mint ahogy említettem már korábban; a településüzemeltetési normatíva csökkentését viszont kilátásba helyezi, amelyet szintén egyértelműen sérelmeznek a települések, de különösképpen a kistelepülések és különösképpen azok, amelyek egyébként is hátrányos helyzetben vannak.
Ugyanis ezek azok a települések, ahol a személyi jövedelemadó visszaáramoltatásának nincsen értelme, ugyanis vagy egyáltalán nem képződik helyben személyi jövedelemadó, vagy nagyon kevés, és ezek a települések személyijövedelemadó-kiegészítésben részesültek az elmúlt években is.
Na már most, a személyijövedelemadó-növekedést a személyi jövedelemadó kiegészítésének növekedése nem ellensúlyozza ebben a költségvetésben, ugyanis nem számol a költségvetés a kiegészítés emelkedésével. Ez magyarul azt jelenti, hogy azok a települések, ahol magas személyi jövedelemadó képződött, még nagyobb előnyre tesznek szert azokkal szemben, ahol nincsen személyi jövedelemadó, ugyanis náluk az a 20%-os emelkedés, amit a személyi jövedelemadó növelése jelentene, nem jelenik meg, a kiegészítések nem nőnek, nemhogy 20%-kal, de egy fillérrel sem a tavalyi évhez képest.
Az önkormányzatok egyértelműen sérelmezik a személyi jövedelemadó megoszlásának arányát, és a városok, a megyei jogú városok sérelmezik az illetékek megosztásának módszerét, ahol is az eddigi gyakorlat az volt, hogy az illetékbevételek 100%-ban helyben maradtak gyakorlatilag, itt a beterjesztett javaslat 50-50%-os megoszlást javasol a települések, a megyék, a főváros, illetve központi költségvetés között.
Az egyik legnagyobb probléma — és ezt minden önkormányzat és minden önkormányzati szövetség egyértelműen sérelmezi — a céltámogatás rendszere, illetve a céltámogatás rendszerének megváltoztatása. Bár a költségvetés a tavalyihoz képest több pénzt kíván céltámogatásra fordítani, viszont vannak elrémisztő paragrafusok ebben a költségvetési törvényben. Ezek közül kettőre hívnám fel a figyelmet: az egyik az, amelyik a jövőben, a jövőre pályázható célokat tartalmazza, ellentétben azzal, hogy a céltámogatási törvényben mintegy 18 fajta támogatási lehetőséget vázolt fel korábban a Parlament, a mostani költségvetési törvény három célra javasol pályázati kiírást, pályázati lehetőséget adni: ez az egészséges ivóvíz megteremtése, az egészségügyi gép- és műszerbeszerzés, valamint a harmadik tétel a rossz állapotban lévő általános iskolai tantermek létesítése.
Most ez a három cél természetesen nem kérdőjelezhető meg, bár zárójelben megjegyzem, hogy a harmadik a rossz állapotú, illetve életveszélyessé vált tantermek kérdése teljes mértékben szubjektív és szubjektíven megítélhető kérdés, mert hogy mitől életveszélyes egy tanterem, azt sokféleképpen meg lehet közelíteni. De ebbe a vitába nem mennék bele, ezt korábban a céltámogatások kapcsán már lefolytattuk.
Viszont az mindenképpen elgondolkoztató, hogy az elmúlt három év során kiemelten támogattuk az ivóvizet, és azt gondolom, hogy ebben teljes konszenzus volt Parlamenten belül. Most nagyon nagy meglepetéssel tapasztalom, hogy a következő lépés nem az lesz, hogy támogatjuk a csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kiépítését, hanem a következő lépés az, hogy nem adunk támogatást, nem adunk állami, központi támogatást az ilyen célok megvalósítására.
Különösen veszélyes ez — azt gondolom — akkor, és visszatérhetünk vagy megnézhetnénk a '60-as évek gyakorlatát, ahol annak idején Magyarországon szintén egy nagyarányú vízműépítés kezdődött, és ezzel párhuzamosan nem történt meg a szennyvízhálózat kiépítése, aminek következményét most isszuk nagyon sokan. Szó szerint isszuk az elszennyezett ivóvízkészletünkben és az elszennyezett talajvizeinkkel, és azt gondolom, hogy ez a gyakorlat folytatódik most akkor, hogyha nem támogatjuk a csatornaépítést.
(11.10)
És itt azt is meg kell említeni, hogy ennek a javaslatnak egy másik paragrafusa nemcsak azt mondja, hogy a jövőben nem lehet ilyen célokra pályázni, hanem azt is kimondja, hogy a korábban benyújtott — mármint '93-ban benyújtott, illetve '92-ben benyújtott — céltámogatási igények, amelyek már elfogadásra kerültek, többek között csatornaépítésre, szennyvíztisztításra is, ne kerüljenek kielégítésre '94. évben, hanem majd csak '95-ben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok az önkormányzatok, amelyek '93-ban, vagyis az idén elkezdték a csatorna vagy más célok megvalósítását a saját településükön, és arra számítottak, hogy '94-ben megkapják az állami hozzájárulást, amely legtöbb esetben 50% volt, vagy hiteleket vesznek fel a beruházás folytatására, vagy leállítják a beruházást, mert természetesen senki nem gondolja azt, hogy a teljes forrás rendelkezésre áll a '94. éves ütem megvalósításához. És azt gondolom, hogy az is egyértelmű, hogy ez milyen többletköltséggel, milyen ráfizetéssel jár egy önkormányzat számára, egy adott település számára. Különös tekintettel arra, hogy ezeknek a megindult beruházásoknak a nagy részét lakossági forrásokból, lakossági befizetésekből kezdték el az önkormányzatok megvalósítani. Arról a politikai következményről már nem is beszélek, hogy ebből az is következik, hogy a beígért határidőre ezek a létesítmények nem fognak megvalósulni.
Én azt gondolom, hogy ha egy törvény ígéretet tesz, törvényi garanciát ad egy települési körnek vagy egy állampolgári csoportnak egy bizonyos juttatás elnyeréséhez, akkor ezt nem lehet, egyszerűen politikailag elfogadhatatlan, hogy ezt az ígérvényt egy valamilyen ok folytán, még akkor is, hogyha ez gazdasági ok, egyszerűen negligáljuk. Akkor meg kell vizsgálni, azt hiszem, hogy milyen források állnak rendelkezésre, és milyen más, új feladatok leállítására van lehetőség ahhoz, hogy a már megkezdett beruházások folytathatók legyenek.
Ebben a körben azért hagytam a végére a közalkalmazotti bértáblát, mert országosan nagy politikai konfrontációk voltak, és talán még várhatók a következő időszakban is. A helyzet hasonló a céltámogatáshoz, bár egy kicsit érthetőbb a dolog. Itt is egy törvény — a közalkalmazotti törvény — beígérte azt a Magyarországon dolgozó közalkalmazottaknak, óvónőknek, pedagógusoknak, művelődési dolgozóknak, hogy '94. január 1-jétől egy bértábla kapcsán gyakorlatilag fizetésemelésben részesülnek. Ezt első menetben a pénzügyminiszter úr a nyári beszédében megvalósíthatatlannak tartotta. Sőt a beterjesztett törvényjavaslat sem számol a '94. évi bevezetéssel.
Időközben azonban kiderült, sőt most már megfogható is, mint említettem, egy Siklós Csaba és Becker Pál által benyújtott képviselői módosító javaslatban, hogy mégiscsak bevezetésre kerül ez a bértábla, amivel én a magam részéről teljes mértékben egyetértek, éppen azért, amit már az előbb elmondtam. Ha egy törvény megígéri a pedagógusoknak, hogy január 1-jétől béremelésben fognak részesülni, akkor nem lehet ezt eltolni. A megoldás legfeljebb az lehetett volna, hogy ezt a törvényt annak idején nem kellett volna meghozni. De ezen már túl vagyunk, és erről már sokat vitatkoztunk a korábbiakban.
Ennek a közalkalmazotti bértáblának a bevezetését az általam említett képviselői módosító javaslat elég érdekes módon fogalmazza meg. A törvényjavaslat értelmében egyértelműen állami kötelezettség, központi kötelezettség ennek a bértételnek az ellentételezése. A kormányzat, illetve a javaslatot beterjesztők úgy tűnik, hogy nem ezen az állásponton vannak. Ugyanis ők úgy fogalmaznak, hogy a központi költségvetés a szükséges pénzeszköznek, mármint a béremeléshez szükséges pénzeszköznek csak 50%-át kívánja biztosítani. De ennek csak az 50%-át — az 50%-nak az 50%-át — fogja a költségvetés tartalmazni. És arra tesznek javaslatot a beterjesztők, hogy a másik 50%-ot, magyarul az egész bevezetés költségének a 25%-át az önkormányzatok hitelből vegyék föl, és akkor majd a kormányzat ennek a hitelnek a kamatait törleszti, és valamikor, két évvel később, egy majdani költségvetésben, '95-ben, '96-ban vagy nem tudom én mikor, a költségvetés visszatéríti ezt az összeget. Tehát ez az egész bértömegnek csak 50%-át tenné ki. A másik 50%-a úgy oszlana meg, hogy 20%-ot a társadalombiztosításnak kellene vállalnia, és jön a 3. tétel, ami az önkormányzatokat egyértelműen sújtja, az, hogy az egész bértömeg 30%-át az önkormányzatoknak saját forrásból kellene kigazdálkodni, illetve kell hozzátenni akkor, hogyha bevezetésre kerül ez a bértábla.
Én azt gondolom, hogy amellett, hogy ez az egész rendszer elég bonyolult, elvileg sem támogatható, mondom még egyszer, mert ennek a bevezetését — azt gondolom — egyértelműen központi forrásokból kellene ellentételezni.
Hadd mutassak rá azonban — ha történetesen mégiscsak a Parlament elfogadja ezt a javaslatot és ezt a gyakorlatot —, hogy ez mivel jár, milyen előnyökkel, illetve milyen hátrányokkal jár vagy járhat? Én azt gondolom, a beterjesztők szándéka egyértelmű: ők szerették volna a központi költségvetési hiányt mérsékelni ezzel.
Azt gondolom, hogy ez a szándéka tulajdonképpen érthető, de az az összeg, amit megtakarítanak, nem tudom, hogy indokolttá teszi-e az ilyenfajta megoldást. Ugyanis a Pénzügyminisztérium becslései szerint — pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy mekkora pénz kell ennek a bértáblának a bevezetéséhez — összesen mintegy 30 millárd forint az, ami szükséges a bértábla bevezetéséhez. Ebből, ha a költségvetés 50%-ot vállal, az durván 15 millió forint. (Közbeszólás: Milliárd!) Ha ezt két részre osztjuk… Milliárd, köszönöm szépen. 15 milliárd forint.
Ha ezt két részre osztjuk — a javaslat azt tartalmazza —, akkor 7,4 milliárdot most beépítünk a központi költségvetésbe, amit az önkormányzatok majd lehívhatnak, és a másik 7,4 milliárdot kellene az önkormányzatoknak hitel formájában fölvenni.
A 7,4 milliárd forint önmagában nagy szám, de az állami költségvetés hiánya mintegy 350 milliárd forint. Ehhez képest már nem olyan óriási ez a szám. De hogyha tovább nézzük a költségeket, az ezzel kapcsolatos költségeket, akkor rájövünk, hogy még kevesebb pénzről van szó, illetve ez a 7,4 milliárd forint sokkal több, mint 7,4 milliárd forint. Ugyanis a '94/95-re számított kamatai ennek az összegnek mintegy 3 milliárd forintot tesznek ki. Ha ezt hozzátesszük, és hozzátesszük a kezelési költségeket, hozzátesszük azt, hogy egy apparátust kell fenntartani arra, hogy nyilvántartsa, hogy mely önkormányzat volt az, amely saját erőt tett le, és ezután a központi költségvetésből kamatot kap, mely önkormányzat az, amely hitelt vesz föl, és ezt a hitelt a központi költségvetés ellentételezni fogja, illetve ehelyett fizeti, erre nincsenek adataim. De gondolom, ez is egy komoly, több tízmilliós vagy több százmilliós összeget tesz ki. Akkor rájövünk, hogy összesen mintegy 4 milliárd forint az, amit ezzel a javaslattal a központi költségvetés megtakarít. Én nem tudom, hogy van-e ennek értelme, hogy egy ilyen bonyolult rendszert vezessünk be azért, hogy ez a 4 milliárd forint megmaradjon.
De természetesen ez nem jelenti azt, hogy a szabad demokraták ezt a javaslatot bármilyen formában is támogatják. Én ezt csak azért mondtam el, hogy fölhívjam a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy érdemes lenne ezt a dolgot még egyszer végiggondolni. Lehet, hogy egy racionálisabb, ésszerűbb megoldással ugyanazt az eredményt el tudnák érni, amit el szerettek volna érni ezzel a javaslattal.
Mi azt javasoljuk, hogy egyértelműen az állami költségvetés tartalmazza a közalkalmazotti bér bevezetését, magyarul: az állam vállalja magára azt a kötelezettséget, amit korábban már egy törvényben magára vállalt. Ezt pedig oly módon próbáljuk megoldani és fogjuk egy javaslatcsomag keretében beterjeszteni, hogy emelni fogjuk az önkormányzatok számára a visszajuttatott személyi jövedelemadó mértékét mintegy 5%-kal. És ezenkívül emelni fogjuk mindazokat a normatívákat, amelyek közalkalmazottakat is érintenek: az oktatási, az óvodai ellátást, és sorolhatnám a költségvetési törvényben azokat a helyeket, amelyekben emelést tervezünk.
Összességében a szabad demokraták — mint jeleztem — egy módosító csomagot fognak benyújtani mintegy 90 milliárd forint átcsoportosítására. Ebből a csomagból egy nagyon nagy rész jut arra, hogy az önkormányzati kötelezettségeknek eleget tegyünk, illetve az önkormányzati mozgásteret növelni fogjuk. Ezekről részletesen majd a részletes vita kapcsán, a javaslat beterjesztése után fognak képviselőtársaim — és talán magam is — még szólni.
Hölgyeim és uraim! Ennyit a költségvetés önkormányzati részéről. Természetesen nagyon sokat lehetne még beszélni kisebb jelentőségű részletkérdésekről. Összességében azt foglalnám össze még egyszer, hogy a '94-re tervezett költségvetés az önkormányzatok számára egy nehéz évet vetít elő. Különös tekintettel a fejlesztésekre, beruházásokra. És még nagyobb kérdés az, hogy az intézmények biztonságos működtetése fenntartható-e vagy sem.
(11.20)
Úgy tűnik számunkra, hogy nagyon-nagyon szoros az a költségvetés, amit a kormányzat javasol, és a szabad demokraták szeretnék ezt a mozgásteret sok módosító javaslattal kiteljesíteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
