JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében megerősítésre ajánlok három kétoldalú szerződést. Ezek a Magyar Köztársaság és az Észt Köztársaság, a Litván Köztársaság, valamint a Lett Köztársaság közötti baráti kapcsolatok és együttműködés alapjairól 1992. augusztus 7-én és 8-án aláírt szerződések.
Az 1989-ben megindult közép- és kelet-európai változások meghatározó részeként a Szovjetunió területén, annak felbomlása után új független országok nyerték el, illetve állították vissza államiságukat, lehetőséget adva ezáltal a világ és egyben Magyarország számára is, hogy új alapokon és új szempontok alapján alakítsa kapcsolatait velük. A nemzetközi politika új alanyai között jól megkülönböztethető a balti államok hármas csoportja, amelyeket földrajzi összetartozásuk, történelmük kapcsolódási pontjainak sokasága fűz egybe. Ha csak a 20. század eseményeit idézzük föl, már akkor is szembetűnik sorsközösségük, amely egyszerre adta meg számukra az önálló állami lét elnyerésének boldogságát az első világháború befejeződése után, nem sokkal későbben pedig egyazon szerződéssel, az úgynevezett Molotov—Ribbentrop-, vagy másképp Hitler—Sztálin-paktum titkos záradékával megfosztotta ezeket az államokat önállóságuktól, és lakosságukat a sztálini rendszer törvénytelenségeinek és önkényének kiszolgáltatta.
Érthető, hogy 1991 augusztusában e három ország elsőként szakadt ki a puccskísérlet miatt megrázkódott Szovjetunióból, és lépett föl államiságuk újbóli nemzetközi elismerésének jogos igényével.
Magyarországnak a balti régióval fenntartott kapcsolatai hagyományosan jók. Legősibb történelmünk közös emlékei és nyelvi rokonságunk fűzi össze a magyar és az észt népet. A balti népek története nem kevés hasonlóságot mutat a mi térségünkével. A malomkövek közötti fennmaradás kérdése végigkíséri az ő sorsukat is.
(16.30)
A lívek finnugor népéről Livóniának, Livlandnak nevezett terület megpróbáltatásokkal teli múltjára épp e lív nép eltűnése utal. A német kardtestvérek hódításait a svéd—orosz háborúk követték, egészen XII. Károly poltavai vereségéig, ami viszont az orosz cárok fennhatóságát és önkényuralmát terjesztette ki az egész balti térségre.
A Lengyelországgal egyesült litván nagyfejedelemséghez, egykor Európa legnagyobb államához ugyancsak szoros történelmi szálak fűznek bennünket. A litván Jagelló-ház a magyar királyságnak három uralkodót is adott; Báthory István erdélyi fejedelmet pedig mind a lengyelek, mind a litvánok történelmük legkiemelkedőbb uralkodói között tartják számon.
Függetlenségük elnyerése után ezzel a három állammal, röviddel azután, hogy a Népszövetség 1921-ben elismerte őket, Magyarország is felvette a kapcsolatot, hozzájárulva ezzel a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésükhöz és új államközi kapcsolataik kiépítéséhez. Magyar képviseletek, elsősorban konzulátusok működtek a Baltikumban egészen az 1940-es tragédiáig. 1991 augusztusában a Magyar Köztársaság az elsők között újította fel a függetlenségüket visszanyert balti államokkal a diplomáciai kapcsolatot. Erre 1991. szeptember 2-án Budapesten a három külügyminiszter jelenlétében egyezmény aláírásával került sor. Magyarország finnországi nagykövetét akkreditálta mindhárom balti országba. A nagykövet, illetve munkatársai rendszeresen felkeresik e három országot, és biztosítják a napi kapcsolattartást és információáramlást. Egyúttal ez a legtakarékosabb megoldás, miközben kifejezi azt is, hogy a balti térség szorosan kapcsolódik a skandináv térséghez.
1992 nyarán, augusztus 7-e és 9-e között a balti országokban tett körutam során mindhárom köztársaság fővárosában, mindhárom érintett országgal aláírtam az önöknek most benyújtott szerződést, és egyúttal vízummentességi egyezményt írtam alá. A balti államokkal kötött szerződések meghatározó szerepet játszanak hazánknak a balti térséggel folytatott politikai, társadalmi és gazdasági együttműködésében, az érintett országokkal fennálló kapcsolataink megszilárdulásában és továbbfejlesztésében. E szerződések megerősítik, hogy az érintett államok kapcsolataikban alapelvül az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveit, a Helsinki Záróokmány, a Párizsi Charta az Új Európáért, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet egyéb dokumentumaiban foglalt célokat és elveket tekintik. Hitet tesznek az egyetemes emberi értékek és jogok érvényesítése, a szabadság és a demokrácia mellett. Kiemelik az érintett népek történelmi múltjában gyökerező és a századok során ápolt kapcsolatokat mint kapcsolataink alapkövét.
E szerződések elsődleges feladatuknak tekintik az érintett országok együttműködését az oktatás és a művelődés valamennyi területén. Az újjászülető demokráciák igényével azonos külpolitikai célként fogalmazzák meg az európai integrációt, és ennek elérésében egymás politikájának kölcsönös támogatását irányozzák elő.
(16.40)
A balti régió egyik államával való kapcsolatrendszerünkben sem áll fenn azt rontó tényező, a magyar és az érintett országok állampolgárait érintő ügyekben az elfogadott nemzetközi normák érvényesek. E kapcsolatok természetesen nem irányulnak egyetlenegy ország ellen sem.
Szeretnék még rámutatni arra, hogy a magyar—észt kapcsolat meghatározó szerepet játszik a finnugor együttműködés kialakításában is. Magyarország feladatának tekinti, hogy lehetőségeihez mérten segítse a kis finnugor népek kultúrájának, nyelvének megőrzését, amivel egyaránt hozzájárul az emberiség egyetemes értékeinek megmentéséhez, valamint e népek saját nemzettudatának megőrzéséhez.
A finnugor együttműködés koncepciójának kormányszinten történő kidolgozása jelenleg folyamatban van. E finnugor kis népekkel fenntartott kapcsolataink az orosz föderációval fenntartott kapcsolataink keretén belül érvényesülnek.
A balti országok közül a jelen alapszerződést a litván parlament 1992. október 7-én, a lett parlament pedig 1992. december 16-án ratifikálta.
Az elhangzottak alapján kérem, hogy a tisztelt Ház erősítse meg a magyar—észt, a magyar—lett és a magyar—litván alapszerződéseket. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
