TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Igen, Elnök Úr, de miután a múlt feltárását jelenlegi hamisításokkal kísérlik meg ellehetetleníteni, nem lehetséges a kettőnek egymástól való elvonatkoztatása. De szíveskedjék megengedni, hogy továbbmenjek az előterjesztésemben.
Én úgy gondolom, a törvényjavaslatnak nemcsak az átvilágítandók körét kellene bővíteni, hanem ezen túlmenően elő kellene írnia egy bizonyos szintig a nyílt átvilágítás kötelezettségét — a köztársasági elnöktől és a miniszterelnöktől kezdve az országgyűlési képviselőkig bezárólag —, hogy a választópolgárok maguk is meggyőződhessenek arról, hogy az érintett országgyűlési képviselő személye milyennek minősül. Én úgy gondolom, ez egy igen hasznos és konstruktív előterjesztés, ha a tisztelt Ház elfogadja.
A következő kör, amivel foglalkozni kívánok, az a törvényjavaslatból kimaradt, olyan rész, amely nyilvánvalóan összefüggésben kell, hogy álljon a törvényjavaslattal. Nem biztos, hogy ebben a törvényben kell rendezni az ügyet, de mindenképpen belátható időn belül ezt a hiányt pótolni kell, nevezetesen azon személyeknek a körére vonatkozó speciális büntetőjogi szabályokat kell hozni, akik az ügynöklista tisztázását megkísérelték megakadályozni, vagy megkísérelik jelenleg is. Én úgy gondolom, hogy ezekre kivételesen súlyos büntetési tételeket kellene hozni, éppen azért, hogy ne fordulhasson elő, hogy a '94-es országgyűlési választásoknál is megtévesztve járuljanak majd az urnák elé a választópolgárok.
Végül még egy dolog, ami Roszík képviselőtársunk felvetése kapcsán merült fel bennem, nevezetesen a képviselő úr — az én megítélésem szerint teljesen hibásan és tévesen — az egyes fontos állami tisztségeket betöltő személyek átvilágításával kapcsolatban nem az átvilágítandó személyekkel foglalkozott elsősorban, nem is azokkal, akik ezt az egész helyzetet előidézték, hanem felszólalását az egyház elleni gyalázkodásra használta fel.
Legyen szabad igen határozottan kijelentenem, hogy a kommunizmus legfőbb áldozatai, azok, akik a legtöbb üldöztetést elszenvedték, a különböző egyházak voltak. Sőt, mint a Kisgazdapárt elnökének, legyen szabad elmondanom: amikor '44 március 19-én a nácik megszállták hazánkat, akkor bekötötték lovaikat a templomainkba, betiltották a Független Kisgazdapártot — és ugyanez következett be a kommunizmus időszaka alatt is.
Hadd mondjam el: az evangélikus egyházra vonatkozó, Roszík Gábor-i képviselői nézetekkel szemben nekem egészen más az álláspontom az egyházakat illetően. És legyen szabad rögtön — mint görög katolikus papcsalád gyermekének… (Derültség.) … — kifejtenem, hogy például a görög katolikus papok körében egyetlenegy ilyen árulás nem történt, sőt, erre egy igen komoly bizonyítékot szeretnék mondani: Kárpátaljáról a görög katolikus papokat a szovjet csapatok, nyomban a kárpátaljai bevonulások után, intézményesen elvitték — kit a Gulág-szigetekre, kit Szibériába, kit a Szovjetunió egyéb részeibe. Az én közvetlen rokonságomból is a keresztapám ott vesztette életét, szörnyű szenvedések között, a Gulág-szigeteken, a másik pedig nagyon-nagyon sok évi ottani szörnyű körülmények után került haza. Ezek a papok mind tiszták tudtak maradni. És bocsásson meg nekem Roszík képviselő úr, de bár az általa említett névvel kapcsolatban én semmilyen adattal nem rendelkezem, tudnék olyan nevet mondani — a személyiségi jog miatt nem mondom, de adott esetben készséggel feltárom, megpróbálom a rokonok hozzájárulását beszerezni —, aki azóta elhalálozott, de a legkonkrétabban bizonyítani tudom, hogy őt például az ávós pribékek úgy hallgatták ki, hogy több körmét leszakították, olyan módon megkínozták, hogy három napig sokkos állapotban feküdt a cellapadlón. Én nem tudom: lehet, hogy Roszík Gábor sokkal bátrabban viselkedett volna, ha az ő körmeit szakítják le, de én nem tudom, hogy feltétlenül az egyházakkal kell-e nekünk foglalkoznunk…
Kérem, nekem van olyan konkrét tudomásom is — erre is bizonyítékaim vannak —, hogy ávós pribéknők a szódásszifon belsejét próbálták bevinni egy papnak a péniszébe, így megkínozni őt. Elmondták a cellatársak, hogy utána hónapokon keresztül éjt nappallá téve ordított az a szerencsétlen, akit így megkínoztak, minden alkalommal, amikor vizelési inger jött rá, ilyen szörnyű szenvedéseket kellett elviselnie.
Hát akkor én kifejezetten kikérem a papság nevében! Én sem vagyok feljogosítva arra — mint Roszík Gábor képviselő úr is mondta —, hogy a papság nevében nyilatkozzam, de ahhoz épp annyi jogom van, mint Roszík képviselő úrnak, hogy ha ő szidta a papságot, én pedig azt mondjam, hogy a papság nem vonható a világi személyekkel azonos elbírálás alá.
Én úgy gondolom, hogy ezért az előterjesztés, amely bizonyos fajta megkülönböztetést tesz ebben az esetben, természetes, hiszen egy zárt közösségről van szó, amely nem ítélhető meg úgy, mint a kívülállók.
Köszönöm a türelmüket, és ennek megfelelően kérem a módosítást, tehát a beterjesztettekre figyelemmel. (Taps középről.)
(10.40)
