RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Rövid időn belül már a második csapást kívánják mérni a Vas megyei vasutasságra.
A Szombathelyi Vasútigazgatóság felszámolása után a MÁV átalakulási tervében a szombathelyi Vasjármű Kft. többségi tulajdonát meg kívánja szüntetni, privatizálandó keretbe utalni.
Ezzel a lépéssel az egész Dunántúlon nem maradna egyetlenegy, a MÁV többségi tulajdonát jelentő járműjavító üzem sem. Így a javításra kerülő mozdonyokat, vasúti kocsikat 300-400 km-re kellene javításra szállítani.
A szombathelyi, több mint 100 éves múltra visszatekintő járműjavító üzem jelenlegi méreteiben korszerű, piacképes a fajlagos költségfelhasználásban, a hasonló jellegű üzemek között a legjobbak egyike. Az üzem speciálisan képzett, szakmailag felkészült szakembergárdával rendelkezik, míg a más üzemekbe való átcsoportosítás esetén évekbe telne a megfelelő szakembergárda kiképzése. A vasúti igazgatósághoz hasonló módon itt is az országban az egyik legjobban szervezett és munkával ellátott egység kerülne — mondhatni — felszámolásra. Azért felszámolásra és nem privatizációra, mivel egy vasúti járműjavító vállalat képtelen saját lábán megállni, meghatározó mennyiségű rendelésállományt külföldről megszerezni, hisz a vasúttársaságok a környező országokban is saját vállalataikat részesítik előnyben, ugyanakkor a MÁV is saját, megmaradt öt üzemét dolgoztatná, még ha ezek drágábban is termelnek, mint a szombathelyi üzem.
A fentiek alapján az üzem közel 1000 dolgozója joggal tart attól, hogy hiába dolgozik olcsóbban és gazdaságosabban, a MÁV akkor is a nemzetgazdaságot és saját magát tovább terhelve a költségesebb átszervezés mellett dönt. Mindez olyan módon, hogy még meg sem történt a járműjavító vállalatok gazdasági analízise, a privatizációra történő kiválasztása. Mindez akkor, amikor néhány héttel ezelőtt született meg a vasúti törvény, és közlekedéspolitikai koncepciója nincs még elfogadva a Parlamentnek.
Kérdezem ezért tisztelt miniszter urat:
— Mitől tűnik gazdaságosnak a MÁV és a minisztérium számára, hogy csak az ország keleti felében történik a gördülőpark javítása?
— A feladatok átcsoportosítása a MÁV-nak évi 150-200 millió forint évenkénti folyamatos többletkiadást jelent. Elfogadható-e ez akkor, amikor a súlyosan deficites állami költségvetés támogatja a vasúti szállítást?
— A munkák átcsoportosításával monopol helyzetű nagyüzemek alakulhatnak ki, a belső verseny megszűnik. Megengedheti-e ezt magának a MÁV és a közlekedési tárca?
— Az ország területi integritásának sérelme vagy természeti katasztrófa, egyéb, előre nem várt krízishelyzetben milyen módon oldják meg az egész Dunántúl kocsiparkjának javítását, karbantartását?
— Végezetül: hogyan csökkenthető akkor a járműjavítók száma, amikor a gördülőállomány esedékes nagyjavításai sem történtek még meg?
Tisztelt miniszter úr! Várom a válaszát. (Taps.)
