RÉTI MIKLÓS, DR. (MIÉP)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MIÉP)
RÉTI MIKLÓS, DR. (MIÉP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetési zárszámadásának és az Állami Számvevőszék 1992. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló vitában a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója nevében a következőket kívánom elmondani:
Előttem nagyon sok mindent elmondottak. Békesi képviselő úr beszélt a makrogazdasági folyamatok alakulásáról, ahol a kedvezőtlen tendenciák megvoltak már a '92-es költségvetési év során, és ahol tulajdonképpen még az előzetes prognózisnál is jóval rosszabb dolgok következtek be, hiszen a munkanélküliség az előre jósoltnál lényegesen nagyobb mértékben növekedett, és a költségvetési hiány pedig már március hónapban elérte az egész évre előirányzott vagy előre megjósolt mértéket. Ennek megfelelően nyilvánvalóan pótköltségvetés beterjesztésére került sor. A módosítás és a korrekció önmagában még nem hordoz nagy bajt, ha nincsenek nagy eltérések az eredeti tervezethez képest. Sajnos, a pótköltségvetés során már az eredetileg tervezett fő irányszámok jelentős mértékű módosítására kényszerült a kormányzat.
A költségvetés bevétele a tervezet fő irányszámai szerint 984014,2 millió forint, a kiadás 1053414,2 millió forint, várható hiány 69400 millió forint. Hiánypótlásra 30000 millió forint tízéves lejáratú értékpapír-kibocsátás, aminek kamata a jegybanki alapkamattal egyezik, az MNB vásárolja meg, és 30000 millió forint, egy évnél hosszabb lejáratú, új államkötvény-kibocsátás vagy egyéves lejáratú kincstárjegyek, más állami értékpapírok — rövid lejáratú értékpapírok — 9400 millió forinttal növelhető — ez volt a tervezet a deficitre. Ezzel szemben mind a bevétel, mind a kiadás úgy módosult, hogy a várható költségvetési hiány 197140,3 millió forintra növekedett a 69400 millió forintról.
Ezek a nagy eltérések magukban hordozzák a tervezés hiányosságait, és a korrekció, a pótköltségvetés fő számai a zárszámadásnak megfelelnek, a pótköltségvetésben megjelenítettek; de ahogy itt az előttem szólók elmondták, a zárszámadás módosított előirányzatain részleteiben a pótköltségvetés előirányzatait nem vezették keresztül — ez az Állami Számvevőszék jelentéséből is kiderül —, így nem állapítható meg közvetlenül, hogy az egyes előirányzatok teljesítéséből mekkora hányadot képvisel a már korábban, a pótköltségvetésben tudomásul vett módosítás, és mekkora az a rész, amire a zárszámadási törvényben a Kormány felmentést kért.
A költségvetési hiány nagyon jelentős fokozódása, azt hiszem, a kétkulcsos áfa során, amikor tárgyalta a tisztelt Ház, akkor már érezhető volt, s emiatt akkor én a felszólalásomban elmondtam, hogy a kétkulcsos áfa igaz, hogy európai, de a magyar viszonyok között, amilyen nehéz, szorító eljárások tapasztalhatók most a gazdaságban, talán elkerülhető lett volna, ha az adó- és pénzügyi ellenőrző hatóság hatékony működéséhez megteremtettük volna a lehetőségeket mind anyagi, mind jogi, mind a feltételrendszer vonatkozásában. Sajnos, ez mindmáig nem történt meg, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal máig nehézségekkel küszködik a végrehajtás terén mindezen feltételek szempontjából, pénzügyi, tárgyi, jogi szempontokból, és azt hiszem, ez továbbra is oda vezet, hogy továbbra is nagymértékű az úgynevezett feketegazdaság adózatlan jövedelme, amelyet még a pénzügyminiszter úr is egy rádiónyilatkozatban 300000 millió forintra becsült mint nem adózott feketejövedelmet. És gondolom, ezek után egyértelmű volt, hogy a pótköltségvetést és az újabb áfa-kulcs bevezetését már nem tudtam megszavazni.
Az 1992-es költségvetés zárszámadása során nagyon nagy gondot kell fordítani arra, hogy hogyan lehetne ebből a nehéz helyzetből — amire képviselőtársaim az előző felszólalásokban utaltak, ugye, a gazdasági környezet, recesszió a világban, a jugoszláv válság, a magyar belső államadósság folytonos növekedése, a GDP-nek, a nemzeti összterméknek a csökkenése, az ipar, a mezőgazdaság leszállóága, állandóan csökkenő termelése — kijönni, tehát hogyan lenne lehetséges a gazdaság növekvő pályára való állítása, egy ilyen szorongatott helyzetből mi lehetne a kitörési pont?
Az egyik kitörési pont lenne, azt hiszem, ha a költségvetés zárszámadása nagyon pontos lenne, nagyon takarékos lenne, és nem mutatna olyan lehetőségeket, ahol ebben a nehéz helyzetben is olyan dolgokat lehet olvasni az Állami Számvevőszék jelentésében, amely arra utal, hogy elég sok a lazaság, és elég sok anyagi forrás, illetőleg pénz ment ki olyan helyekre, amit nem lehet ellenőrizni, amit nem tudunk megtalálni, amely hiányzik a büdzséből.
Már a finanszírozás sem a törvényi előírások szerint ment, hiszen a pótköltségvetés 4. §-a értelmében tulajdonképpen elő volt írva, hogy milyen, 160000 millió forint, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír-kibocsátás engedhető meg. Ezzel szemben a rövid lejáratú kincstárjegyek állománya nőtt, 157300 millió forintra, szemben a 12779,6 millió forintos, egyéves lejáratú kincstárjegy és állami értékpapír kibocsátására feljogosító pótköltségvetéssel. Ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr kamat-, illetve likviditási magyarázatot már adott erre az átcsoportosításra vagy erre a hiánypótlásra.
A Munkaügyi, illetve a Népjóléti Minisztérium — amire képviselőtársaim már utaltak — fejezetei között is törvény rendelkezett, például az 1992. évi XLIII. törvény, ahol a 800,7 millió forint nem a törvény által előírt 5. cím, hanem a 8. cím, a munkaügyi központok fejezetébe került besorolásra.
Jelentős kiesés a pénzintézeteknél következett be, ahol az előirányzott 63 milliárd forinttal szemben csak 1,7 milliárd forint képződött. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint az intézmények saját folyó bevétele viszont 80%-kal, 39,7 milliárd forinttal emelkedtek. A viszonylag megközelítőleg jól tervezhető bevételek alultervezésében az Állami Számvevőszék véleménye szerint döntő szerepet játszik, hogy érdekeltek az intézmények az alultervezésben, hogy több központi támogatást kapjanak, és a saját bevételek túlteljesítésével többletforráshoz jussanak, így többletkiadást is tudnak finanszírozni. Éppen ezért azt mutatják ezek a számok, hogy az ilyen irányú törekvések jelentősen rontják a költségvetés pozícióját. Lazaság tapasztalható — ahogy Varga Mihály képviselőtársam elmondta az Állami Számvevőszék jelentése alapján — az önálló gazdálkodást folytató költségvetési intézményeknél, hiszen az 542 önálló gazdálkodást folytató költségvetési intézmény közül — az Állami Számvevőszék jelentése szerint — 280 intézménynél, év végéig 27 intézménynél, összesen 57%-nál végezték el a felülvizsgálatot.
(18.30)
Az intézmények 44%-a végez vállalkozást, felülvizsgálatuk egyharmaduknál nem történt meg. Itt is felmerül a gyanú, hogy költségvetési intézmények vállalkozási alapon akár egyéni vagyonszerzésre is lehetőséget találjanak. Ezeket a kapukat le kell zárni, hiszen eléggé szomorú körülmények között van a nemzetgazdaság.
Ezek mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy már március közepén a deficit meghaladta az egész évre tervezettet. Az állampapírok kibocsátásával a forgóalap túlfinanszírozása is a költségvetés központi intézményének a csökkenését eredményezte, hiszen március—október hónapban az Állami Számvevőszék adatai szerint a túlfinanszírozása az állami forgóalapnak meghaladta a 60 milliárd forintot. Ez a költségvetés számára azért fontos, mert felesleges kamatköltség-növekedést okoz, hiszen a forgóalapra befizetett kamat az MNB-kamat 8,8%-a, míg a többletfinanszírozást eredményező hosszú lejáratú értékpapír kamata 25%, illetve 15% volt.
A Kormány — erről beszéltek — nem számolt be a Vagyonpolitikai Irányelvek végrehajtásáról. Az ÁVÜ tevékenységéről most kaptuk kézhez a jelentést. Az ÁVÜ kiadásainak mértékéről, felhasználásáról is szóltak előttem. Az Országgyűlés döntött a Vagyonpolitikai Irányelvekben, ahol tételesen meghatározta a privatizációs bevételek felhasználását, és itt — ahogy Varga Mihály mondta — országgyűlési felhatalmazás nélkül 37 milliárd forintról döntöttek, amely a teljes privatizációs bevétel 44%-ának felel meg.
Az értékesítés és vagyonkezelés költségei nem takarékosak. Szó volt a tanácsadási díjak két és félszeres emelkedéséről, amely túlhaladja a privatizációs bevételek emelkedését; és nem véletlenül idézem az Állami Számvevőszék jelentését; nem szintetizálható az ÁVÜ-nél a vállalatok társasági átalakulás előtti könyv szerinti értéke, a vagyonértékelés szerinti és az átalakulás szerinti értékek, valamint az értékesítési árösszefüggések.
Nem tekinthető át a zárt és a nyílt pályázatok száma, a munkavállalói tulajdonlás, a kivásárlás névértéke és összetétele. A kincstári szervek — erről is szó volt — 1,9 milliárd forint bevételt értek el ingatlanvagyon-értékesítésből. Az 1992. évi költségvetési törvény 30. §-a szerint az ingatlanvagyon értékesítéséből származó befizetési kötelezettség 50%-át a központi költségvetésbe kell befizetni. A befizetési kötelezettségnek a vizsgált fejezetek közül négy fejezet intézményei tettek maradéktalanul eleget. A befizetési kötelezettség alól teljes felmentést a Kormány a költségvetési törvény 68. § (2) bekezdése alapján három fejezet intézményeinél engedélyezett, míg a többiek esetében a befizetési kötelezettségek elmaradásának okáról nem rendelkezünk információval. Ezért nem kell csodálkozni, hogy a befizetés teljesülése esetén a költségvetés ingatlanértékesítésből származó bevétele 1992-ben: 362,9 millió forint helyett csak 51,7 millió forint befizetés teljesült.
Az elkülönített alapokra vonatkozó vizsgálatokról: szintén rámutattak, hogy az alapok mérlegei mögött nincs vagyonleltár, az eszközgazdálkodásról dokumentációt csak egyes nagyobb alapoknál — például a műszaki fejlesztési alap — készítenek. Kötelezettségeiket nem tartják folyamatosan nyilván. Nincs kettős könyvelésük, nyilvántartásaik nem a számviteli előírások szerint készülnek. Ez teszi lehetővé, hogy az alapokon összevont közpénzek jelentős hányadának útja, felhasználása alig követhető, és a működés jelenlegi formái között a pénz felhasználása kötetlenebb, ellenőrizhetetlenebb. Egy példa: kisvállalkozói garancia, 2 milliárd forint privatizációs bevételből részesült, egyéb bevétele nem volt, 1992-es működése során 1,9 milliárd forint értékpapír-vásárlást hajtott végre; az indoklás szerint: mert az alap érdemi működtetése csak 1993-ban kezdődik. Ugyanakkor az alap 9 millió forintot utalt át 1992 szeptemberétől működési költségeinek fedezésére. Kérdezem: ha 1993-ban működik, akkor miért kell 9 millió forint működési költség 1992-re?
A világkiállítási alapról Varga Mihály képviselőtársam szólt.
Az önkormányzatok 1992. évi állami támogatása szintén növekvő tendenciát mutatott, és itt is fölmerül annak a lehetősége, hogy egyes önkormányzatok a céltámogatások elnyerése után, hivatkozván arra — az Állami Számvevőszék jelentéséből ez is kiderült —, hogy forrásalappal nem rendelkeznek, kisegítő támogatásokra jelentkeztek, amit meg is kaptak, és ugyanakkor kimutatható, hogy hitelre lekötött pénzeik vannak bankokban elhelyezve. Nem irigylem az önkormányzatoktól a pénzt, de azért áttekinthetővé kell tenni, vagy igenis, be kell kérni, hogy akinek van bankban jelentős összege betétre, akkor azt még azért ne támogassuk külön kisegítő támogatással, hogy a céltámogatást megvalósítsa. 1009 millió forint túlteljesítés van a cél- és címzett támogatásoknál. Ugyanakkor az önkormányzatok nem költöttek el — és maradvány keletkezett a címzett és céltámogatásokra utalt összegekből — 3532,4 millió forintot.
Én úgy gondolom, hogy itt is jelentősebben és komolyabban érdemes megnézni, hogy kik érdemesek többletkifizetésre, kik érdemesek támogatásra, amikor céltámogatások során is feltártak olyan lehetőségeket, hogy: 3 kilométerre lévő szociális otthon, amelyik bővítés alatt áll, és egy közeli településen szintén ugyanilyenre kértek és kaptak céltámogatást.
A céltámogatások lemondása miatt a 15,7 millió forint a visszafizetési kötelezettsége az önkormányzatoknak.
A letéti számláról előttem szóló képviselőtársaim szóltak, hogy nem része az állami forgóalapnak a központi letéti számla. E számla nem a központi költségvetést megillető bevételek, illetőleg ezek terhére teljesítendő kiadásokra szolgál. Éppen ezért kérdezem: akkor miért vezette jogellenesen a Kormány a vasutas szakszervezettel történt egyezség értelmében az 5,7 milliárd forintot a költségvetés XVII. fejezet Pénzügyminisztériumához, a MÁV egyedi támogatás előirányzatához letéti számlára? Ugyanígy a Magyar Televízióból az 1 milliárd zárolásból visszatartott 110 millió forint letéti számlán való elhelyezése is szabálytalan.
Az adó-, pénzügyi ellenőrző hatóság: szintén a vállakozások adózás előtti eredménye 47 milliárd forinttal maradt el. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságánál — ahol már látható volt az 1992. évben, hogy problémák vannak a vám körül — történt is intézkedés. Ennek megfelelően itt kedvezőbben alakultak aztán a bevételek — parancsnokleváltás, egyéb történt. Ugyanakkor viszont a vámeljárások nehézkesek, és kicsit lassan folynak, ami szintén hátráltatja azt, hogy gyorsan és olajozottan menjen, hiszen a kódszám: 582 darab, ami alapján a vámeljárások folytatódnak Magyarországon, míg az Európai Közösségben mintegy 60-70-es kódszám alapján folynak ugyanezek az eljárások.
A kincstári vagyonkezelő szervezet előirányzata 1200 millió forint volt, amelyből 531,6 millió forint teljesült, ami szintén csak 32%-a a tervezettnek. Itt is: szabályozatlanság, a költségvetést illető bevételek számlák közötti keveredése, késői utalások, a végeleszámolások elhúzódása, a magas vevői kintlévőségek az okok az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint.
(Boros Lászlót dr. Kóródi Mária váltja fel a jegyzői székben.)
(18.40)
Nem kívánom tovább sorolni azokat a tényeket, amelyeket már előttem is elmondtak, és az Állami Számvevőszék jelentéséből is világossá válnak, de úgy gondolom, a költségvetési törvény végrehajtása során sokkal nagyobb szervezettségre, figyelemre, erélyre lenne szükség. Az itt felsorolt lazaságok és áttekinthetetlen elszámolások következtében milliárdos nagyságrendek nem realizálódnak a központi költségvetés bevételi oldalán, és ugyanakkor a kiadások a takarékossági intézkedések ellenére is jelentősen nőttek.
Az ország nehéz helyzetében nem engedhetők meg ezek a lazaságok. Úgy gondolom, tanulnunk kell ebből a költségvetési zárszámadásból, hiszen ez az egyik legnagyobb tanulsága az itt elmondottaknak. Úgy gondolom, a kormányzatnak meg kell akadályoznia, hogy ezek miatt az úgynevezett lazaságok miatt nem befolyt, illetőleg különféle kiskapuk folytán a saját gazdálkodásuk szerinti központi költségvetési intézmények alultervezéssel, központi támogatáshoz jutással, a vállalkozások során mintegy saját haszonra dolgozással működhessenek; ezeket a kapukat le kell zárni, mind meg kell szüntetni; sürgősen intézkedni kell az önkormányzatok irányába történt túlfizetések visszafizetésére a központi költségvetés büdzséjébe, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalnak a megerősítésére úgy anyagi, mint tárgyi, személyi és jogi vonatkozásban. Azt hiszem, ez mutat egy olyan lehetőséget, aminek folytán az elkövetkező időkben lényegesen könnyebb és vidámabb formában tudjuk megtárgyalni ezt a költségvetési zárszámadást. Jóval későbbi időkben! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
