GÖMBÖS FERENC, DR. (MDF)
GÖMBÖS FERENC, DR. (MDF)
GÖMBÖS FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves itt lévő Képviselőtársaim! Örömmel veszem tudomásul, hogy a tisztelt Ház elé került az új honvédelmi törvény, amely többéves munka eredményeként készült el, és amelyet hosszú várakozás előzött meg; hiányt pótol, és olyan törvény helyébe fog lépni, amely már rég elavult, és nem felel meg a mai társadalmi, gazdasági viszonyainknak, politikai berendezkedésünknek. Új, alig pár éves, fiatal demokráciánknak egyik olyan alaptörvénye ez, amely hazánk, népünk egyik legfontosabb vágyát, életének és békés hétköznapjainak garanciáját, a hon védelmét szabályozza törvényi keretek között.
A több évig tartó törvény-előkészítő munka láthatóan szükséges volt. Az érezhetően közeli veszélyek, a nemrég kivívott függetlenségünk és szabadságunk, amely évszázadok óta most először adatott meg, ráébresztették az embereket, a felelős politikai tényezőket, hogy a honvédelem ügye mindannyiunk, egész népünk ügye. Hazánkat, mely körül sok a békétlenség és a viszály, nekünk kell megvédenünk, és ebben magunkra vagyunk utalva. Ezért az emberek gondolkozásában, az elhangzott véleményekben érzékelhetően fontossá vált a honvédelem ügye. A Magyar Honvédséget a lakosság egyre inkább a magáénak érzi, hiszen most már nem idegen, hódító célokat szolgáló, idegen akaratot végrehajtó szövetségi hadsereg, hanem valóban a haza védelmére rendeltetett.
Az új törvény, amely részletesen szabályozza az Országgyűlés, a Kormány, a különböző állami szervek feladatait, kötelezettséget ró a lakosságra, az állampolgárokra, különösen részletesen szabályozottak a hadkötelezettség alatt állók, elsősorban a katonák feladatai és kötelességei. Én erről az utóbbi, számomra legfontosabb tényezőről, a kötelességét teljesítő katonáról és tisztről szeretnék szólni.
A hon védelmében, az arra való felkészülésben a kulcsszerepet a katona játssza, aki akár önként, akár a törvény kényszere alapján, de teljesíti kötelességét, szolgál. Akár így, akár úgy, áldozatot hoz, mert le kell mondania arról a teljes szabadságról, amelyet a bevonulása előtt élvezett, amelyben civil társai élnek és dolgoznak. Szabadságának, cselekvési akaratának korlátozása mellett fokozott fizikai, pszichikai, idegi megterhelésnek van kitéve, amelyet felerősít a szülői háztól, a hozzátartozóktól, a barátoktól való távollét is. Mint ahogyan miniszter úr expozéjában is hangsúlyt kapott, az új honvédelmi törvényt áthatja a humánum, mert ez a törvény mindenekelőtt emberközpontú, az embert szolgálja. És ez így helyes, hiszen érettünk, mindannyiunkért van.
Éppen ezért én különösen fontosnak tartom a hadsereg belső viszonyainak alakulását, a katonáknak egymással, valamint parancsnokaikkal való kapcsolatát. Ezen a téren, ahogy választópolgáraimtól hallom, de a sajtó hasábjain is időnként olvasom, van bőven tennivaló. Olyan viszonyokat kell teremteni — és ehhez az új, most beterjesztett honvédelmi törvény biztosítja a törvényi feltételeket —, hogy a közeg, amelyben a katona és a tiszt él és szolgál, megfeleljen azoknak a normáknak, amelyek az új nemzeti honvédséget kell, hogy jellemezzék. A Magyar Honvédséget hazánk lakossága magáénak érzi, és ezért jogos elvárással is van vele szemben. Itt nemcsak a rendeltetéséből fakadó elvárásokra gondolok, hanem arra, hogy a fiatalok ne az esetleges kitolásoktól és durvaságoktól félve vonuljanak be, a szülőknek ne kelljen attól tartaniuk, hogy fiaikat megalázzák, vagy a szülői házban felnevelkedett gyermekeik olyan szokásokat vegyenek fel, amelyekre ők nem nevelték őket, olyan szemlélet és gondolkodás alakuljon ki bennük, amely idegen attól a családi légkörtől és szellemtől, amelyben ők becsületre, őszinteségre, munkaszeretetre nevelték fiaikat. Tudom, hogy a ma honvédsége már nem ugyanaz, mint pár évvel ezelőtt a Néphadsereg volt, sok változás történt, és látni, hogy jó irányban halad. Köszönet illeti meg ezért a Minisztérium és a Honvédség vezetőit, a parancsnokokat, a tiszteket és mindazokat, akik ebben segítettek.
Az új honvédelmi törvény tükrözi azokat a törekvéseket is, amelyeket a Kormány és a honvédelmi vezetés a hadsereg minőségi átalakulásának irányába akar tenni. Úgy gondolom, ebben minden egészségesen és felelősen gondolkodó állampolgár segítő támogatására is szükség van. Segíthetnek ebben a társadalmi szervezetek, az önkormányzatok és a civil szerveződések is.
Örömmel veszem tudomásul, hogy a magyarországi történelmi egyházak és a honvédelmi vezetés közös szándéka — a hívő emberek igényeit követve — a tábori lelkészi szolgálat újbóli létrehozása.
(19.50)
Lehetővé válik így, hogy a honvédség keretén belül is a hívő katonák gyakorolhassák vallásukat, és lelkészük segítségével hitük szerint élhessenek. Így teljesülhet az egyik alapvető emberi és alkotmányos jog.
A lelkészek jelenléte a honvédségnél a nem hívő katonákra is minden bizonnyal jótékony hatással lesz. Megjelenésükkel, magatartásukkal és már puszta jelenlétükkel kiválthatnak olyan hatásokat, amelyek visszatartják a durvaságra, rossz emberi hajlamokra és magatartásokra fogékony katonákat. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy a lelkészek valamiféle fegyelmező gyakorlatot vagy valamiféle presszionálást fejtenének ki, hanem arra, hogy segítséget tudnak nyújtani a hozzájuk fordulóknak. Az igények szerinti istentiszteletek, misék megtartásán túl végezni tudják a katonák lelki gondozását, amely iránt ma a honvédségnél fokozott igény van — és ez nemcsak a hívő katonákra jellemző. Megkeresheti őket bárki, aki úgy érzi, hogy lelki problémájában a lelkész neki segíteni tud. Nem kötelező természetesen senkinek sem a szolgálatot igénybe venni, de meglesz a lehetőség arra, amire eddig nem volt.
A hívő katonák helyzete nem volt könnyű eddig a hadseregben, mely évtizedekig vergődött egy állami ideológiai rangra emelt ateista világnézet szorításában. A hadsereg belső viszonyai sem voltak kedvezőek — és még most sem teljesen kedveznek — a vallásos emberek számára. A hívő, istenfélő katonáknak gyötrelmet jelent az istenkáromlás, a durvaság, a közömbösség. Őket az ilyen közeg riasztja, taszítja. És különösen fájó a szülők és a hozzátartozók számára, ha a fiatalt ilyen hatások érik.
A hamarosan megalakuló lelkészi szolgálat minden bizonnyal jelentős segítséget fog nyújtani az olyan általános emberi, erkölcsi értékek kialakításában, amelyek erősítik a honvédség nemzeti jellegét, és megfelel mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket hazánk lakossága a hadsereggel szemben támaszt, melyeket tükröznek azok a követelmények, amelyek az új honvédelmi törvényben megfogalmazást kaptak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
