PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásom első megközelítésre úgy tűnhet, nem kapcsolódik szorosan a honvédelmitörvény-tervezet konkrét részleteinek a megvitatásához. Részletezve nem szerepel ugyanis a törvényjavaslatban a Magyar Honvédség anyagi, technikai biztosításának a helyzete.
Az előterjesztés — a kérdéskör természetéből eredően — csak az ország védelme szempontjából igénybe vehető gazdasági és személyi erőforrásokat és elveket körvonalazza. Egy ilyen horderejű törvény tárgyalásakor azonban megítélésem szerint nem kerülhető meg, hogy ne essék szó a honvédség anyagi-technikai ellátottságát és a személyi állomány helyzetét garantáló költségvetési kérdésekről. Ugyanakkor az is világos, hogy a lehetséges ráfordítások most is, és a jövőben is az ország, a költségvetés teherbíró képességének függvényében alakíthatók ki, a hivatásos állomány anyagi elismerése pedig majd a katonák jogállásáról szóló későbbi törvényben válik konkrétan megfogalmazhatóvá. A törvény tárgyalása, elfogadása és a bevezetésre való felkészülés során azonban sem a jogalkotóknak, sem a jogalkalmazóknak nem szabad megfeledkezni a következőkről.
Magyarország történetében a honvédelem ügye mindvégig a nemzet, az ország, az állam fennmaradásának a kulcskérdése volt és az is marad még belátható ideig. Erre intenek bennünket térségünk kiszámíthatatlan veszélyeket és feszültségeket hordozó újabb politikai és katonai folyamatai. Elegendő, ha most csak a délszláv belháború vagy a Szovjetunió utódállamaiban zajló folyamatok lehetséges következményeire utalunk.
A hon biztos védelme korszerűen felszerelt, magas fokú technikai és személyi felkészültséggel rendelkező ütőképes hadsereget, illetve fegyveres erőket tételez fel a nemzetközi szerződésekben megszabott mennyiségi keretek között. Ennek biztosítása pedig elképzelhetetlen fokozott anyagi áldozatok nélkül.
A honvédség anyagi-technikai biztosítására fordítható költségvetési hányad 1991-hez viszonyítva 1993-ig névértékben 15%-kal növekedett, ugyanakkor ezen a területen az átlagosan számított árindex megközelítően 210%-ra nőtt. Ennek következménye, hogy a honvédelem technikai költségvetésének reálértéke három év alatt kevesebb, mint a felére csökkent. Ez a tendencia hosszabb távon nem tartható, sőt nyugodtan ki merem mondani: életveszélyes. Különösen akkor válik aggasztóvá a honvédség technikai fejlesztésére és a személyi állomány anyagi megbecsülésére fordítható évenkénti összeg, ha összevetjük azt a környező országok hadseregeinek színvonalával, fejlesztési mutatóival.
(19.00)
Azt is látnunk kell felelősséggel, hogy hiába alkotjuk meg most a térség legkorszerűbb és legátfogóbb honvédelmi törvényét, ha ehhez nem párosul a politikai szemléletben és döntésekben a szükséges anyagi feltételek biztosítása, az új törvény alig jelenthet többet írott malasztnál.
Ha mindezek tükrében tekintjük az 1994-es prognózist, már önmagában is aggodalomra adhat okot, mert a személyi állomány ellátásának biztosítása jövőre is csak a haditechnikai ágazatok támogatásának a rovására lesz megoldható. Ugyanis a mostani és a jövőre tervezett költségvetési arányok mellett a személyi állomány ellátását, a napi életet közvetlenül biztosító szolgálati ágaknál az igény és a biztosítás szintjét a honvédség vezetése törekszik egymáshoz közelíteni, addig a haditechnikai ágazatoknál a szükségleteknek csak 40—70%-át képesek kielégíteni. És úgy tűnik, 1994-ben is ezt a gyakorlatot kell folytatni.
Az is aggasztó, hogy a honvédelmi szükségletekben az alulbiztosítottság azzal járt, hogy a költségvetési kereteken belül rohamosan csökkent a fejlesztés aránya. Ez az 1989-ben jóváhagyott 1990. évi költségvetésnél még 21,4% volt, míg a '93-as költségvetésnél 5,77%-ra, a '94. évi javaslatnál 6,23%-ra csökkent. Még aggasztóbb, hogy a honvédség tényleges anyagi-technikai szükségleteivel semmilyen kapcsolatban nem álló, elégtelen költségvetési támogatás eredményeként negatív, egyre erősödő kedvezőtlen tendenciájú folyamatok indultak és mélyülnek napjainkban is.
Ezek fő tulajdonsága, hogy minél később történik a beavatkozás, megállításukhoz, visszafordításukhoz annál nagyobb anyagi erőre, átfutási időre és kapacitásra lesz szükség. Félő: minél tovább húzódik az elkerülhetetlen fordulat, később az ehhez szükséges hatalmas költségek fedezete vagy a kapacitások esetleg már nem lesznek előteremthetők, vagy ha mégis, a helyreállítás időigénye olyan tetemes lesz, hogy adott eszközcsoport, fegyverzet hadrendből való kivonásának reális veszélye is felmerülhet.
A Magyar Honvédség helyzetéből következően úgy ítélhető meg, hogy nincs már további idő az ország védelmének finanszírozására vonatkozó fontos, előremutató döntések halogatására. Néhány területen ugyanis már az 1994-es esztendő kritikusnak bizonyulhat, amelyet súlyosbíthat az ipari szféra leépítésének folytatódása. A döntéshozó szintek mindegyikének, de különösen az Országgyűlésnek kell a mérlegelések és a határozathozatal során tekintettel lennie az elmondottakra, hogy a Magyar Honvédség valóban az legyen, aminek lennie kell: az ország biztonságának egyik fő letéteményese. Köszönöm. (Szórványos taps.)
