PÓDA JENŐ (MDF)
PÓDA JENŐ (MDF)
PÓDA JENŐ (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A honvédelmi törvénytervezet általános vitájában elhangzottak a vezérszónoklatok, az egyes frakciók véleményei. Ezekben a vezérszónokok elmondták támogató érveiket vagy éppen kritikájukat.
Ezek áttanulmányozása után több észrevételt kell tennem, amely szakmai ellentmondásokra vagy politikai sasszékra hívja fel a figyelmet. Akkor is el kell ezt mondanom, ha hat, illetve most már hétpárti konszenzus van kialakulóban a törvényjavaslat elfogadásáról.
Szándékom természetesen nem az egyetértés aláásása, éppen ellenkezőleg: a kritizáló hangok kisimítása.
A tartalmi kérdések előtt egy gondolat idekívánkozik a vita kereteiről. Módszertani oldalról erős bírálat érte az úgymond Parlamenten, illetve nyilvánosságon kívüli hatpárti egyeztetést. Horváth Lajos képviselőtársam, a MIÉP vezérszónoka ezzel kapcsolatban jelentős formai aggályát jelentette be. Nem értek egyet véleményével, miszerint az ilyen paktumok látszatvitákkal kísérve mételyévé válhatnak a demokráciának. Paktumról szó sincs!
Ezzel szemben számomra nyilvánvaló, hogy a plenáris ülés nem tud hatékonyan szövegezni. A megelőző politikai és szakmai egyeztetések jótékony hatásúak. A nyilvánosság előtt továbbra is minden korlátozás nélkül ki-ki elmondhatja véleményét, ahogy ez történik most is. A pozitív eredmény ugyanakkor a mi esetünkben is bizonyít.
A kritika érzésem szerint sokkal inkább abból a szubjektív megközelítésből származik, hogy a MIÉP nem vett részt ezen a hatpárti előkészítésen. Nem vett, nem vehetett, mert nem létezett.
A későbbi előtárgyalásokon semmi akadályát nem látom aktív jelenlétüknek, és így bizonyára a hétpártivá váló forma számukra is elfogadható lesz.
A formai keretek után a legfontosabb tartalmi kérdésekre térek. Mécs képviselő úr, az SZDSZ vezérszónoka részletesen és kimerítően szólt a tervezet elkészítésének menetrendjéről. Csak a végeredményt közölte ugyanakkor arról a pártján belüli vitáról, amely kérdésessé tette volna a tervezet elfogadását. Az általános hadkötelezettségről van szó, amely alapkérdés, enélkül nincs törvény.
Az SZDSZ prominens képviselői és politikusai, például Darvas Iván, Iványi Gábor, Derdák Tibor, Ráday Mihály, Solt Ottilia, valamint Eörsi István vagy a főideológus Konrád György 1993. május 22-én aláírták az Alba-Kör nyilatkozatát, amely többek között így szól:
"Követeljük ezért a mindenkori magyar Parlamenttől, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a hadkötelezettség megszüntetéséhez szükséges lépések megtételéhez."
Azóta több hónap telt el, és szerencsére ez az SZDSZ által is támogatott törvénytervezet nem tesz lépést ebbe az irányba. Egyelőre ne is tegyen, hiszen, sajnos, a jelen világunkban ez illúzió lenne.
Szerencsére így látja ezt Mécs Imre is, bízunk benne, hogy megalapozottan mondta frakciója véleményét, amikor így szólt, idézem: "Nem lehet eredményes biztonságpolitikát folytatni, ha nem áll mögötte hatékony, megbízható véderő, melynek léte és ereje kizárja a gyengeség látszatát és csírájában fojtja el az esetleges, sajnos, teljesen nem kizárható, agresszív elképzeléseket."
Majd később így folytatja: "Bármennyire is szimpatikus volna a teljes leszerelés, a nulla hadsereg teljes idiómája itt és most veszélyes utópiát jelentene."
Úgy van. Ha az SZDSZ kettőssége megszűnik ebben a kérdésben, akkor a legnagyobb akadály hárul el a törvénytervezet útjából. Egyébként az SZDSZ által kért garanciális elemek természetesek és elfogadhatók, mindannyiunk érdekét szolgálják.
Egyetlen apró momentumban talán téved Mécs képviselő úr, nevezetesen, amikor a fegyveres erők további részletes szabályozásáról szóló törvényt kétharmadosnak hiszi. Ezt azonban később is lehet tisztázni. Véleményem szerint itt ugyanis feles törvényről van szó.
Mostani munkánkat ez nem zavarja, nem érdemes ezzel az elfogadást kockáztatnunk.
Gál Zoltán, a Szocialista Párt vezérszónoka a szociáldemokrácia nyugat-európai fejlődésének kimerítő ismertetése és reklámozása után a lényegre térve világossá tette, hogy számára eddig sem volt az, és most sem sürgős a törvénytervezet elfogadása.
A szocialista Németh-kormány utolsó heteiben hozta létre a mai konstrukciót, amely egyfajta autonóm, lebegő hadsereget eredményezett azzal, hogy a honvédség élén egy alkotmányosan nem felelős személy áll. Szerencsére a hadsereg vezetése lojális a rendszer és a Kormány iránt, bár más vezérkari főnökkel azonban egyszer már keletkezett surlódás, éppen az elégtelenül szabályozott rendszer termelte ezt ki.
Komoly alkotmányos probéma hogy a szocialisták továbbra is fenn kívánnak tartani egy olyan hatalmi centrumot, amely függetlenségével és alkotmányos felelőtlenségével nem illeszkedik a demokratikus jogrendbe. Így egy parlamenti párt, az utódpárt MSZP szemben áll az Alkotmánybíróság határozataival és próbálja a tervezetbe visszacsempészni a jelenlegi felemás állapotot.
Bízunk abban, hogy a további viták után belátással lesznek a kérdés iránt, és hangoztatott nyitottságuknak megfelelően alkotmányos álláspontra helyezkednek.
Nem kívántak a hatpárti tárgyalásban és megegyezésben részt venni, de a végén mégis megváltoztatták véleményüket. Remélem most is utolérik a gyorsan távolodó vonatot és az utolsó pillanatban felkapaszkodnak rá.
Az MSZP bizonytalanságára egyébként jellemző vezérszónokuk, Gál Zoltán önellentmondása is. A fentiekkel kapcsolatban először ezt mondta, idézem:
"Messze nem tartjuk alkalmasnak azokat a szabályokat, amelyeket a törvénytervezet a honvédség irányítására megfogalmazott."
Majd később ezzel szemben ezt: "A mindenkori kormánynak a honvédelem gyakorlati kérdéseiben határozott felelőssége van és ehhez megfelelő eszközökkel kell rendelkeznie."
További bírálatok is vannak, amivel nehéz mit kezdeni.
(19.20)
Például Gál Zoltán képviselő elmondja, hogy a preambulumban levő megfogalmazás nem elég erős, miszerint tartózkodunk más államok függetlensége, területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától vagy az ezzel való fenyegetéstől. Számomra ez világosan megfogalmazza honvédelmünk védelmi jellegét. Ezt firtatni ahhoz hasonlatos, ahogyan Iliescu román elnök akarja a meglévő, egyértelmű békeszerződésbeli határmegállapodáson túl újra és újra leíratni ugyanazt, egyszerre gyöngítve is az eredetit.
Erre vonatkozó szövegszerű módosítást ugyan még nem adtak be a szocialisták, de lehetne például az alábbi: nincs, tényleg nincs, és isten bizony nincs támadó szándékunk. A szocialisták esetleg ide is, mint ahogy a múltkor, egy Lenin-idézetet tehetnének.
Ezzel a felvetéssel annyit bizonygatnánk jó szándékunkat, hogy már ettől lenne gyanús a dolog.
Tisztelt Ház! A FIDESZ vezérszónoka, Wachsler Tamás kimerítő alapossággal dolgozta fel a kérdést. A törvénytervezet vitájába ügyesen belecsempészte választási fogásait, és a katonák felé küldött csábító ígéreteit, valamint szimpátia-papírrepülőit is. Véleménye szerint a fegyveres erők válságban vannak, és a Kormánynak nincs koncepciója ennek kezelésére.
Alapvetően másként látom a helyzetet. A hadsereg szerintem is mutat válságjeleket. Ezt felszámoló koncepciója lenne a Kormánynak, csak pénze nincsen rá. A pénzügyi keretektől és realitásoktól elszakadó program, amilyen több elemében a FIDESZ-é is, nem koncepció, hanem vágyálom. Papírra írt vágyak gyűjteménye. Pénz hiányában alig lehet valamit kormányzati felelősséggel felvázolni, és ez esetleg keltheti a koncepció hiányának látszatát.
Az alapvető különbség ott van közöttünk, hogy én — ellentétben Wachsler Tamással — nem hiszem azt, hogy a kisebb hadsereg olcsóbb lenne, legalábbis változatlan teljesítőképesség mellett. A feladatok ugyanis adottak. A környező országok hadereje ismert, az európai kvótarendszer előírt. A biztonságot alapvetően két dolog veszélyezteti, a túlfegyverkezés és az alulfegyverkezés.
A kisebb létszámú hadsereg azonos vagy jobb teljesítményre csak akkor képes, ha lényegesen jobban képzett és sokkal-sokkal modernebben felfegyverzett. Különösen ez utóbbi kerül rengeteg pénzbe. Márpedig az elvárás oldalán — szétnézve hazánk környékén — engedményt most aligha tehetünk. A létszám további lényeges csökkentése bizonyos fegyverek rendszerből történő kivonásával járna, az pedig máshol új beruházást igényelne a védelmi képesség változatlanul tartásához.
Elvben persze egyetértek mindenkivel, aki ezt jelöli meg célként, de jelölje meg ehhez a lényegesen nagyobb anyagi erőforrásokat is. Wachsler képviselő más kérdésben is önellentmondást fogalmazott meg. Egyrészt tehát lényegesen kisebb hadsereget akar, ami szerinte olcsóbb lenne a mainál, valójában persze, sajnos, nem, és akkor maradna pénz a fejlesztésre és a béremelésre is. Másrészt viszont meg kéne tartani a nagyszámú hivatásos katonát, akik a közelmúltban távoztak, és munkájukra égető szükség lenne. Igen, de létszámot határozottan csökkenteni és egyszerre megtartani nehéz. Nekem erről egy dal jut eszembe: "Én elmentem a vásárba félpénzzel." A befejezést mindenki ismeri: "Mégis maradt félpénzem."
Az előbbi kampánykérdésekkel ellentétben a honvédelmi törvény tervezetének vitájában a FIDESZ igazán konstruktív volt. Nagy része van abban, hogy a másik két ellenzéki párt sem tud kimaradni a végére az egyetértésből.
Megközelítésük rendszerszerű, és most háttérbe szorította esetleges, pillanatnyilag más, rövid távú politikai érdekeiket. Ez a hangsúlyeltolódás három éve folyamatosan tart. És részükről egyre felelősségteljesebb a honvédelem ügyének megközelítése. Elmúltak már a kezdeti idők, amikor a FIDESZ-ből is hangzottak a hadsereg felszámolását indítványozó hangok. Vagy ma már biztosan nem merné Fodor Gábor képviselő beterjeszteni azt a bizonyos megalázó és szégyenteljes módosító indítványát, amelyben a hadigondozottak és hadiárvák fele pénzét elvette volna, és azt a homoszexuálisok támogatására fordítaná.
Mindez szerencsére a múlté. A törvénytervezet sarkalatos pontjaiban, a honvédség irányítása, a határőrség kérdése, a váratlan támadáskor a teendők stb., megnyugtató módon azonos a koalíció, azon belül az MDF, illetve a FIDESZ álláspontja, és ez továbbra is alapja a honvédelmi törvény megszületésének. A vitában Horváth képviselő a MIÉP nevében kifogásolta, hogy a katonák állampolgári jogainak korlátozását külön nem sorolja fel a tervezet. Véleménye szerint erre nincs is külön szükség, hiszen a törvénytervezet mondanivalójából mindez világosan következik.
A későbbi viták elkerülésére esetleg bevehető egy ilyen szakasz, de ehhez mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az általános észrevételen túl konkrét módosítás keretében megismerjük az elképzelést. Végleges véleményt csak akkor mondhatunk róla.
Tisztelt Ház! Hozzászólásomban, azt hiszem, érthető okokból elsősorban a kritikai észrevételekkel foglalkoztam. Sajnos nincs idő a közösen megvitatott és egyetértésben elfogadott részek ismertetésére, pedig ez a törvénytervezet legalább 90%-át jelenti. Így hozzászólásom végén további részletezés nélkül köszönöm meg a kormánypárti s egyes ellenzéki frakciók, valamint a független képviselők támogatását, valamint az alkotmánymódosítást és a honvédelmi törvénytervezetet elfogadó véleményeket.
Úgy érzem, hogy ez a nemzet számára nagyon fontos törvény elérhető közelségbe került. Szavazzuk meg a törvényt! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
