TARNÓCZKY ATTILA (MDF)
TARNÓCZKY ATTILA (MDF)
TARNÓCZKY ATTILA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésünk szerint január 1-jével életbe lép a közalkalmazotti bértáblázat; január 1-jével tehát körülbelül 900000 közalkalmazottnak a bére többé-kevésbé, de nem jelentéktelenül emelkedni fog. De gondolhatjuk-e ezek után, hogy ebben az országban január 1-jétől lesz legalább 900000 többé-kevésbé elégedett ember? Ugye önök is azt mondják, hogy nem. Csak azt mondhatják, hogyha önöket is megkeresték az érintettek és önök elé tárták azokat az elképesztő besorolási eseteket, amelyek megtörténtek az elmúlt háromnegyed évben. Igazuk van a háborgóknak, ugyanis olyan törvényt fogadott el a Parlament, hadd helyesbítsek: a Parlament kormánypárti többsége — ezt a tisztelt ellenzék egy kormánypárti gesztusnak is tekintheti —, amely nagyon általánosan fogalmaz, olyan általánosan fogalmaz, anélkül, hogy a miniszterre bízná a részletes szabályozás feladatát, hogy ezek az esetek valóban megtörténhettek; ezek tehát törvényesek.
Megtörtént természetesen a részletes szabályozás is a munkahelyeken. Ennek megfelelően elképesztő tarkaság uralkodik ebben az ügyben, ami a kisebb baj; a nagyobb baj az igazságtalanság rendkívül sok esete.
Kedves képviselőtársaim! Ahhoz, hogy felsoroljam a konkrét problémákat, kevés az időm, ahhoz legalább egy vezérszónok részére adott időkeret lenne szükséges. Egyébként is bevallom, hogy elnöki pohárkocogtatás után én már legfeljebb pohárköszöntőt mernék mondani (Derültség.) de talán erre nincs is szükség, hiszen a kérdés, amelyben most döntenünk kell, hogy akarjuk-e a korrekt kapcsolatot az érdem és a jobb fizetésre érdemesség között. Ugyanis jelenleg ez, sajnos, nagyon sok esetben hiányzik.
Január 1-jéig vagy december 31-éig hátravan a Parlamentnek 12 munkahete. Hogy ez hány tárgyalási nap, azt legfeljebb a házbizottság tudná megmondani, de ez idő alatt módosítani kellene a törvényt, meg kellene hagyni az időt a minisztériumoknak a szükséges minisztériumi rendeletek megalkotásához, és időt kellene hagyni a munkahelyeken a szükséges új besorolások elkészítésére. Ezt különösen ajánlanám az érintett bizottságok elnök urainak figyelmébe. Az a véleményünk tehát, hogy teketóriára valóban nincsen időnk ebben az esetben.
Előfordulhat természetesen — bár nem hiszem igazából —, hogy a parlamenti többség úgy fog dönteni, hogy a beterjesztésünk nem a létező legjobb az elképzelhető beterjesztések közül. Nem fogunk vérig sértődni. Az elégtétel akkor is a miénk lesz, hogy legalább megpróbáltuk. De valakinek tenni kell. És ha így történne, akkor azért azt elvárnánk, hogy a jövő héten akárkik tegyék le az asztalra az ellenjavaslatukat, s két igenlő szavazatra — Rudics Róbert barátoméra és az enyémre — számíthatnak ebben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
