ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Az említett határidő elhalasztásától, az újabb nemzetközi bizottság ténykedésétől, sajnos, nem várható semmi. Még annyi sem, ami csupán részletkérdés volt, hogy a háromtagú dán—holland—német bizottság dán tagjának, Refsgaard úr részvétele ellen — elfogultsága miatt — mindhiába tiltakoztunk.
Mindenféle tárgyalás gyakorlatilag a mai napra holtpontra jutott. Sorrendben:
A szlovákok nem fogadták el a londoni megállapodást, nem fogadják el az Európai Közösségek ajánlotta kétharmad-egyharmad arányú vízmegosztást, pedig számunkra ez már az ökológiai minimum, amely csak néhány évre halasztaná el a visszafordíthatatlan károk bekövetkezését.
Minden erre vonatkozó eddigi tárgyalás, nemzetközi, parlamenti, kormány- és szakértői szintű, kudarccal végződött. A szlovák fél olyan keresztgát-építéses műszaki megoldást akar végérvényesen ránk erőszakolni, ami sohasem állítja helyre a korábbi természetes állapotot, nem biztosít állandó talajvízszintet és az ivóvíz minőségi romlásához vezethet.
A szigetközi mellékágba kerülő többletvíz csaknem fele valószínűleg elszivárog, nem képes átvenni a Duna funkcióját és folyamatosan megtartani a talajvízszint korábbi állapotát. Valószínűleg, mondom, mert az elszivárgást vizsgáló kísérletek még nem fejeződtek be teljes egészében, így nem tudni, mennyi többletvíz marad a hullámtéri ágrendszer végén a kritikus utolsó egyharmadon.
Az eredeti teljes vízhozam visszaadására a hágai döntés előtt nem kerülhet sor, és egyáltalán nem biztos, hogy évek múlva egy számunkra kedvező döntést a szlovák fél gyorsan végre is hajt.
Időközben nem valószínű, hogy a két perben álló fél bármelyike is kötelezően elfogadná egy olyan bizottság ajánlását, egy olyan újabb bizottsági ajánlást, amely perbeli pozícióját gyengítené. A szlovák fél, ismerve Binder, Kocinger és Liska urak érveit és módszereit, egyébként sem a múltban, sem a közeli múltban nem adta jelét annak, hogy a kompromisszumos megoldás híve lenne.
A Szigetköz már nem a hosszú távú, a minimális kárnál tart, hanem a rövid távon még elviselhető kárnál. És mert nemcsak ökológiai, hanem szocioökonómiai válságtérség, sokkal rövidebb határidőkkel, egész konkrétan október 31-ével számol, központi pénzeszközöket kérve a károk mérséklésére és a vízpótlást a főmederből, még ha ideiglenes jelleggel is.
Sokan eljutottak oda, mindegy, hogy miként, csak valahogy biztosítsanak számukra vizet. Ez az álláspont részben érthető, másrészt ez az álláspont nem számol a várható hatásokkal és ennyiben nem a legfelelősségteljesebb magatartást tükrözi.
A fenékgátakkal ugyanis nem biztosítható — sohasem biztosítható — a természetes vízszint és nem garantálhatók a természetes hatások, mindenekelőtt a talajvízszintre gyakorolt hatások, amelyek a legsúlyosabb következményekkel járhatnak az édesvízkészlet mennyiségére és még inkább a minőségére.
Mi az, amihez nem kellett volna és amihez nem kell fenékküszöb? Az egyik megoldást már ajánlottam — tisztelt Országgyűlés — itt, a Parlamentben, és a szlovák parlamenti delegációnak is júniusban a Pozsony környéki tárgyalásokon.
Kompromisszum esetén — ha ez a szándék előkerülne, nem jellemző módon — átmeneti megoldásként a szivárgócsatorna hozamának növelésével elkerülhető lenne bármilyen fenékgátépítés bármelyik kilométerkőnél, folyamkilométernél. A dunacsúnyi húszkapus árapasztó egyetlen kapuján átvezetett másodpercenkénti 30 köbméter vízhozam plusz a Mosoni-Duna vízkivételi műtárgyán kapott másodpercenkénti 20 köbméter vízhozam már lehetővé tenné az ideiglenes hullámtéri vízpótlást a tapasztalt elszivárgás ellenére is.
Ha meglenne a segíteni akarás, akkor beruházásmentesen ez már megtörténhetett volna. Ezért is a kétkedésem minden időhúzó, figyelemelterelő újabb bizottságosdival szemben, amely visszavezet ahhoz a klasszikus tételhez, hogyha valahol, valakik nem tudnak vagy nem akarnak eldönteni egy kérdést, akkor bizottságot alakítanak, aztán a bizottságnak több albizottsága alakul, anyagok készülnek, anyagokat adnak viszsza, az anyagok körbejárnak, míg az idő el nem múlik a végtelenségig.
Az előző megoldással rokon az a részleges szivattyúzásos vízpótlási megoldás, melynek terveit júniusban dolgozta ki Molnár István és Hábel György mérnök úr. Megvalósításuk esetén még a vegetációs időszakban víz kerülhetett volna a mellékágrendszer alsó egyharmadába, figyelemmel az elszivárgásra és az eltömődésre is.
Tisztelt Országgyűlés! Az ökológiai előny a kész tények elé állítás következtében minden kétséget kizáróan a szlovák félnél van, nemcsak a vízgazdálkodásban, hanem az energiatermelésben és a hajózásban is. És ez még nem a dolgok vége, mint Liska profeszszor mondta nemrég Brüsszelben, tervük csak akkor éri el igazi célját, ha az erőmű felépül, akkor és az lesz majd az optimális működés.
És mint a ma reggeli újságok közölték, a szlovák kormány elszánt a C variáns megvalósításában, válaszul legutóbbi lépéseinkre is.
Szlovákia egyfelől abban bízik, hogy a nemzetközi színtéren bizonyítani tudja majd igazát, másfelől igyekszik kihasználni a magyar belpolitikai erők jelenlegi megosztottságát, a Parlament és a Kormány bizonyos értelmű szembenállását.
Míg a szigetközi emberek élni akarása a legmeszszebbmenőkig méltányolandó, némely körben kialakított álláspont nehezen elfogadható. Egyes régi tervezők s régi vízügyi építők jobban szeretnék felépülve látni az erőművet, ezért őket nem zavarja az újabb szlovák előnyomulás műszaki és propaganda síkon egyaránt.
A szigetközieknek ugyanakkor égnek áll a haja, ha azt hallják, hogy a majdani hágai pereskedés jogi előkészületeire csak az idei évben 40 millió forintot költünk.
Tisztelt Országgyűlés! A határidő-módosítást ilyen kételyekkel fogom megszavazni, nem adva fel azt a reményt, hogy a még elviselhető kár enyhítése érdekében, a még megköthető kompromisszum gyorsan realizálható lépéseit — az eddigi tanulságokat megszívlelve — a magyar Kormány sürgősen megteszi. Köszönöm szíves türelmüket. (Szórványos taps.)
