JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék ehhez a kérdéshez hozzászólni, annál is inkább, hogy segítsem az Országgyűlést a döntéshozatalban, világossá téve a helyzetet, világossá téve azt, hogy ebben a helyzetben, ami valóban súlyos helyzet, miért indokolható a határidő módosítása.
(16.50)
Mint ismeretes mindenki előtt, a vízlépcsőkérdés, a problémák megoldása a Hágai Nemzetközi Bíróság elé került, az Európai Közösség és a két érintett ország megállapodott abban, hogy a bírósági döntésig egy átmeneti vízmegosztási rendszert kell kialakítani, ebben az érintett feleknek meg kell állapodniuk. Ez a megállapodás késik. Hogy ez minél hamarabb megszülessen, ahhoz nagyon fontos a magyar álláspont határozott és következetes képviselete, valamint az, hogy az Európai Közösség komolyan vegye a saját javaslatait; az 1992-es londoni, majd az 1993-as brüszszeli megállapodásra gondolok.
Addig azonban, amíg ez a megállapodás megszületik, valóban szükséges a vízpótlás a Szigetközben. Azonban, hogy ehhez mekkora vízmennyiségre van szükség és milyen megoldással, ahhoz valóban szükségesek voltak kísérletek. Szeretném elmondani, mert ez eddig nem hangzott el, hogy azokat a kísérleteket, amelyeket végül is a Környezetvédelmi Minisztérium idén nyár végén elkezdett, már idén tavasszal meg lehetett volna kezdeni. Ebben a kérdésben megállapodás volt a vízügyi tárca és a környezetvédelmi tárca vezetője között. A végrehajtásért felelősek azonban elmulasztották a kötelességüket teljesíteni.
Ezért több mint fél évvel később került csak sor erre a kísérletre. Teljesen érthető a szigetközi állampolgárok, önkormányzatok problémája. Ők azt látják, hogy a Szigetközből eltűnt a víz. Azonban én nem elsősorban a háromoldalú nemzetközi szakértői tárgyalásokra szeretném a figyelmet irányítani, hanem a már az előbb említett kísérlet eredményeinek értékelésére. Ebből ugyanis meg fogjuk tudni mondani, meg fogjuk tudni állapítani, hogy mekkora az a vízmennyiség, ami a szigetközi vízpótláshoz szükséges.
Szeretném leszögezni, hogy a vízpótló rendszer idén tavasszal elkészült. Érthetetlen módon tavasztól kezdve nem arra a területre irányították — a rendelkezésre álló víz kétségtelenül nagyon kevés, hallottuk, 20-22 köbméter másodpercenkénti vízhozamról volt szó, ezt a vizet, illetve ennek nagy részét —, nem oda irányították, ahol a vízhiány a legégetőbb volt, tehát a hullámtéri mellékágrendszerbe, a Dunához legközelebb álló térségekbe, hanem éppen a Dunától legmeszszebb lévő térségbe, a Mosonyi-Duna térségébe irányították a vizet.
Most ez a kísérlet bebizonyította, hogy mintegy 10 köbméter/szekundum bevezetésével a hullámtéri mellékágrendszerben 3-4 köbméter elszivárog, a másik maradék 5-6 köbméter/szekundum a végén kifolyik. Ezt a kísérletet kell értékelni, ezek után jutunk olyan eredményekhez, amelyek alapján a vízpótlás elindítható.
Szeretném még azt is elmondani, amire Zsebők Lajos képviselőtársam is utalt, hogy 1985—86-ban a vízügyi szakemberek másfél éves kemény munka, előkészítés után arra az eredményre jutottak, hogy a vízpótláshoz elegendő 35 köbméter/szekundum. Feltételezve, hogy a Dunában az eredeti terv szerinti 50 köbméter/szekundum van.
Most jól tudjuk, ennél sokkal több van az öreg Dunában. Más kérdés, hogy ez nagyon kevés. Ehhez képest viszont érdekes, hogy az eredetileg általuk megállapított értéknek többszörösét kívánják szükséges értékként beállítani, mint ami a vízpótláshoz szükséges.
Ezeket a vitákat tehát tisztába kell tenni, már csak azért is, hogy következetes magyar álláspontot tudjunk képviselni. Ez ebben az esetben véleményem szerint nem időhúzás, hanem korrekt kísérleti eredményekre való támaszkodás. Ezért én azt kérem képviselőtársaimtól, hogy az előttünk fekvő javaslatot támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
