KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Nagyon röviden. Csak néhány dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Ebben a tárgyban éppen most tartunk az idén a 4. határidő-módosításnál. Az eredeti határidőt még a 69/1992. számú országgyűlési határozat határozta meg 1992. december 31-ében. Ezután következett a 17/93-as országgyűlési határozat, amely ugyanennek a cselekvési programnak és a pénzügyi tervnek a benyújtását április 10-ére javasolta a Kormánynak. Ezután következett egy újabb határozat, amely július 6-án született meg, és az írta elő, hogy a kihirdetésétől számított 30 napon belül terjessze döntésre az Országgyűlés elé a Duna egyoldalú elterelése következtében szükséges beavatkozásokra vonatkozó cselekvési programot és pénzügyi tervet. Tehát ez volt a harmadik. És most itt a negyedik határidő, egyetlenegy éven belül, amikor a Duna elterelése közel egy évvel ezelőtt, 1992 októberében megtörtént. Ez alatt az egy év alatt négy határidő-módosítás történt.
Mit jelent ez összességében? Alapvetően jelentheti azt, vagy talán jelenti is azt, hogy a Kormány nem biztos abban, hogy szükség van ilyen cselekvési programra. Nem gondolja azt, hogy ebben a kérdésben minél előbb intézkedni kellene, vagy intézkedésre lett volna szükség. Azok a határidők, amik itt szerepeltek, általában a Kormány javaslatára kerültek elfogadásra, és konkrétan az utolsó határidő esetében az volt a válasz, hogy különböző alternatívákat kidolgoztak, ezeknek az alternatíváknak a benyújtása pedig nem igényel hoszszabb időt. Ez a 30 napos határidő is megfelelő lehet ebben az esetben. Ez azt jelenti, hogy már többször 30 nap eltelt, és újabb határidőt, de most már 30 napnál hoszszabb határidőt kívánunk megszabni, vagyis semmilyen elképzelése, halvány fogalma sem volt a Kormánynak arról, hogy milyen cselekvési programot és esetleg pénzügyi tervet kellene az Országgyűlés elé benyújtani.
Azt hiszem, másik oldalról pedig az sem fogadható el ebben a dologban, hogy akkor, amikor az Országgyűlés megállapít egy határidőt, ezt a határidőt kényünkre-kedvünkre bármikor módosíthatjuk, hiszen ez teljes egészében komolytalanná teszi az Országgyűlés tevékenységét, az országgyűlési határozatokat, vagyis erre a jelenlegi határozatra sincs tulajdonképpen semmi szükség, mert az előírt határidőt már jelentősen, több mint kétszeresével túlléptük annak, amelyet az előző határozat meghatározott.
Azt gondolom, hogy ez a Kormány tehetetlenségét és tulajdonképpen szerencsétlenkedését fejezi ki ebben a kérdésben is, hiszen az egyik — és máig is meglévő — olyan dologról van szó, amely, azt hiszem, a választások után és a választások óta is bizonyos mértékig, kisebb-nagyobb eltérésekkel, azért konszenzus alapján született döntéseket foglalt magában.
Ez vonatkozik a környezetvédelemnek a vízlépcsőn túl egy másik részére. Nevezetesen a környezetvédelmi törvényre, amit, azt hiszem, nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy abban az esetben is, ha a Kormány úgy látta, hogy a három leggyorsabban meghozandó törvény között kell szerepelnie a környezetvédelmi törvénynek. Azt hiszem, valamennyien tudjuk, valamenynyien tudják tisztelt képviselőtársaim, hogy a környezetvédelmi törvény a mai napig nem került benyújtásra. És valamennyi képviselőtársam tudja azt, hogy még 47-es számmal, amikor ma már 13000-es számnál tartunk, benyújtásra került egy határozati javaslat a dunai vízlépcsőről, amelynek, illetve ahhoz képest módosított és új változatának több mint egy évre volt szükség az elfogadásához.
Én azt gondolom, hogy jelen határidő módosításával a Kormánynak egyetlenegy célja van, hogy a választásokig ebben a kérdésben kihúzza az időt, és nem kíván az elkövetkezendőkben már semmit sem tenni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
