HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék alkotmányos és törvényi kötelezettségének eleget téve, a Magyar Köztársaság '94. évi állami költségvetési törvényjavaslatáról készített véleményét benyújtotta az Országgyűlésnek.
A Kormány a korábbi évektől eltérően, az 1994. évi költségvetést előbb nyújtotta be az Országgyűlésnek, mint a zárszámadást. Emiatt az Állami Számvevőszék arra a megoldásra kényszerült, hogy véleményét két ütemben küldje meg az Országgyűlésnek.
Véleményünk első része, amelyet a tisztelt képviselők már megkaptak, a benyújtott törvényjavaslat dokumentumainak ellenőrzése alapján készült. A költségvetés megalapozottságának, helyszíni ellenőrzésének tapasztalatait a későbbiek során, lehetőség szerint az általános vita lezárása előtt bocsátjuk az Országgyűlés rendelkezésére, hogy megállapításait még hasznosítani lehessen.
A költségvetési törvényjavaslatot elsősorban az államháztartási törvény rendelkezéseivel való összhang érvényesülése szempontjából ellenőriztük. A költségvetés számszaki vizsgálata a dokumentumok öszszefüggésére és az előirányzatok alátámasztottságára irányult. A gazdaságpolitika minősítését most is mellőztük, mivel ez nem tartozik az Állami Számvevőszék feladatkörébe.
A Kormány, amint azt már említettem, korábban készítette el és nyújtotta be az 1994. évi költségvetési törvényjavaslatot. Ezáltal ennek tanulmányozására lényegesen több idő jut, mint a korábbi években. Ugyanakkor azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Kormány így sem tartotta be az államháztartási törvény előírásait a költségvetési törvényjavaslat készítésének eljárási rendjére vonatkozólag, nem tájékoztatta az Országgyűlést az előírt határidőig az 1994. évi gazdaságpolitikai programjáról.
Önökön múlik természetesen, hogy Szabó Iván pénzügyminiszter jelenlegi expozéját elfogadják-e, mint olyan gazdaságpolitikai koncepciót, amely a '94-es költségvetést alátámasztja.
Továbbá: a költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg nem nyújtotta be a Kormány a Vagyonpolitikai Irányelveket és az 1992. évi zárszámadást. Mindezek a mulasztások korlátozták a költségvetés megalapozottságának vizsgálatát.
Tudok róla persze, hogy most már bizottságok tárgyalják ezeket a törvényjavaslatokat, és gondolom, hogy a képviselő hölgyek és urak még időben megkapják.
A költségvetés, amint azt tapasztalták, nagy tömegű információt tartalmaz, a különböző mellékletek, mérlegek számszakilag szoros összefüggésben vannak egymással, ennek elkészítése igen komoly munkát követel a Kormánytól. De ennek ellenőrzése sem kis feladat, hiszen több ezer adatot kellett a számítógépben rögzíteni, majd megfelelően csoportosítani ahhoz, hogy a számszaki egyezőségekről megalapozott véleményt mondhassunk.
A számítások ellenőrzése alapján megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat 1. és 2. számú melléklete és a központi költségvetési mérleg számszakilag egyeznek, vagyis számítási hibát nem tartalmaznak.
A költségvetési törvényjavaslat összhangját az államháztartási törvénnyel és más törvényekkel az ellenőrzésünk során kiemelt szempontként kezeltük. Alapvetőnek tartjuk, hogy az Országgyűlés ne hagyjon jóvá olyan törvényeket, amelyek előírásai ellentétesek más törvényekkel, ezáltal a törvény betartása is bizonytalanná válhat.
Felhívjuk a törvényalkotók figyelmét az ellenőrzésünk során tapasztalt összhang hiányára, ellentmondásokra abból a célból, hogy a módosítások során ezek a hiányosságok megszüntethetők legyenek és a törvény végrehajtása egyértelműen ellenőrizhető legyen.
Az összhang hiánya állapítható meg például a következő esetekben: a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény és a költségvetési törvényjavaslat eltérően rendelkezik a költségvetésnek nyújtott hitelek és kötvények MNB-nél lévő állományváltozásának maximális mértékéről. Vagy: a központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok 1994. évi törvényjavaslatainak egyidejű benyújtása és tárgyalása megelőzhette volna olyan problémák kialakulását, mint például azt, hogy a költségvetési törvényjavaslat az egészségbiztosítási alappal kapcsolatban semmiféle központi költségvetési garanciával nem számol, ugyanakkor a társadalombiztosításra vonatkozó költségvetési törvény egységes kötelezettséget ír elő mindkét társadalombiztosítási alapra.
(10.30)
E garanciába tartozik a tervezett költségvetési hiány államkötvény formájában történő finanszírozása és az állami forgóalap igénybevételének lehetősége.
Az államháztartási törvény számos előírásával is ellentétben áll a költségvetési törvényjavaslat. Így például előírja, hogy a Kormány a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor tájékoztatást ad a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek későbbi évekre vonatkozó hatásairól. Ezt az előírást a költségvetési törvényjavaslat nem teljesíti.
Vagy: a Kormánynak az államháztartási törvény szerint a költségvetés benyújtásáig ki kellett volna alakítani azokat a mérlegeket, amelyeket a költségvetés tárgyalásakor tájékoztatásul be kell mutatni az Országgyűlésnek. Sajnos, ez sem készült el.
Ilyen és hasonló hibák kijavítása, megszüntetése kétségtelenül javítaná a költségvetés végrehajtásának körülményeit, az ellenőrzési lehetőségeket.
Örömünkre szolgál, hogy javaslatainkat elfogadva a Kormány máris intézkedett a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatos törvények felülvizsgálatára, miközben persze nem hiszem azt, hogy csak a mi javaslatainkra tették ezt.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék tudatosan törekszik arra, hogy az ellenőrzés ne csupán a szabálytalanságok megállapítására vonatkozzék, hanem a közpénzek minél hatékonyabb felhasználására, a károk megelőzésére késztessen. Az Állami Számvevőszék a bevételek és a kiadások megalapozottságát, amint azt már említettem, a helyszíni vizsgálatok keretében értékeli, ennek tapasztalatait csak a későbbiek során, véleményünk második részében bocsátjuk az Országgyűlés rendelkezésére.
Néhány összefüggésre, ellentmondásra azonban már most is felhívjuk a figyelmet, hogy segítséget adjunk a tisztelt Országgyűlésnek a költségvetés előirányzatainak megítéléséhez. A költségvetés megalapozottságának megítéléséhez szeretném figyelmükbe ajánlani Mariska Vilmos, az államgazdaságtan kiváló tudósának nyolc évtizeddel ezelőtt megfogalmazott gondolatait: "Minél nagyobb és gyakoribb változásoknak van a nemzeti jövedelem alávetve, annál nehezebb a bevételeknek a valóságot megközelítő előirányzása. Ebből következően — írja tovább — a körültekintő óvatosság azt tanácsolja, hogy a pénzügyminiszter a bizonytalan nagyságú bevételek előirányzásakor a remélhető eredmény minimumát vegye föl."
Azt gondolom, hogy ez a megállapítás napjainkra is igaz, és az előirányzatok kialakításakor célszerű figyelembe venni. A bevételek közül véleményünk szerint különösen a privatizációból származó bevételek tervezésénél nem árt a kötelező óvatosság. Ugyanis ezek összege az elmúlt években — és jelenleg is — csökkenést mutat, várható, hogy 1994-re is hasonló tendenciára lehet számítani.
A kiadásokra vonatkozó részletes véleményünket szóbeli kiegészítésemben nem kívánom megismételni. Néhány általunk legfontosabbnak ítélt problémára azonban felhívnám a tisztelt Országgyűlés figyelmét.
A törvényjavaslat a hiány finanszírozására, illetve egyéb jogcímekre közel 400 milliárd forint értékpapír kibocsátására ad felhatalmazást. Ezzel tovább nő az államháztartás adósságállománya, ezen keresztül a folyó költségvetésből finanszírozott adósságszolgálat, kamat, törlesztés összege.
A törvényjavaslat mellékletei, kiegészítő táblái véleményünk szerint nem tartalmaznak elegendő információt a kamatterhek jövőbeni megítélésére. Ez nem elhanyagolható szempont, amit az is mutat, hogy a kamatterhek az elmúlt években 2,4-szeresére emelkedtek s az 1994. évi költségvetés pozícióját jelentősen befolyásolják. Az Állami Számvevőszék azt tartaná célszerűnek, ha az Országgyűlés fokozná ellenőrzései szerepét a kamatok tervezésénél, tényleges alakulásánál. Lényegében az Országgyűlés ellenőrzési tevékenységét segítené az is, ha a törvényjavaslat a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek későbbi évekre vonatkozó hatásáról is tájékoztatást adna, ezáltal megfelelne az államháztartási törvény előírásainak.
Felhívom a tisztelt képviselők figyelmét Willi Brandt emlékiratának egy mondatára: "Jó ideje a következő nemzedékek terhére élünk" — írta, miután már nem volt kancellár. Német kollégáim elmondták, hogy amikor kancellár volt, akkor ő is a hitelek terhére élt, de később írta meg azt, hogy jó ideje a jövő nemzedék terhére élünk.
No, ez is annak fontosságát hangsúlyozza, hogy célszerű a következő évek terheit is feltüntetni, különösen akkor, ha ezt az Áht. elő is írja.
Még valamit hadd tegyek hozzá. Én nem hiszem persze azt, hogy minden hitel, amit az állam felhasznál, kizárólag terhet jelent a jövőre, de terhet is jelent. Tehát nem véletlen az, hogy az államháztartási törvény is megfogalmazza azt a követelményt, hogy a jövőre vonatkozó terheket is fel kell tüntetni.
Amit itt Szabó Iván pénzügyminiszter úrtól halottam, hogy a nagy elosztási rendszerek reformja mennyiben kezdődik meg az 1994. évvel, ennek megítélését a tisztelt képviselők figyelmébe ajánlom, mert ez olyan gazdaságpolitikai kérdés, amelyről az ÁSZ nem nyilváníthat véleményt. Viszont valóban fontos lenne, hogy elinduljon a nagy elosztási rendszerek reformja.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1994. évi költségvetésre vonatkozó javaslatainkat úgy állítottuk össze, hogy segítséget nyújtsunk az Országgyűlésnek döntései megalapozásához, a költségtakarékosság következetes érvényesítéséhez. Kérem, hogy ezeket tanulmányozzák, s esetleg hasznosítsák a törvényjavaslat vitája során.
Még egyszer jelentkezünk — ezt nem fenyegetésnek szánom —, amikor a helyszíni ellenőrzéseink alapján kívánjuk megítélni a törvényjavaslat megalapozottságát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
