KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt televíziókészülékek előtt ülő Miniszter Urak! (Derültség. — Taps a bal oldalon.) Azt ugyanis nem tudom elhinni, hogy az Antall-kormány remélhetőleg utolsó költségvetése a kormány tagjait egyébként nem érdekli. (Közbeszólás jobbról: Hahaha!)
Maga a költségvetés természetesen nem önmagában áll, mert a következménye mindannak, ami az elmúlt években a gazdaságpolitikában történt, hű tükre mindannak, amit a Kormány ezen a területen produkált.
Erről a gazdaságpolitikáról elöljáróban annyit érdemes elmondani, hogy ahogy egyre inkább beérik annak a gyümölcse, az úgy lesz egyre savanyúbb.
Érdemes röviden áttekintenünk az eddigi költségvetések készítésének körülményeit, hátha lehetőségünk adódik bizonyos következtetések levonására a jövő évi költségvetést illetően.
(11.30)
Néhány általános megállapítást tehetünk. Ezek a következők.
Évről évre mind nagyobb az eltérés mind a gazdasági növekedést, mind a külső mérlegpozíciót illetően a programoktól. A máig érvényesnek tekintett Kupa-program szerint 1994-ben már száguldania kellene a gazdaságnak, kiugró külkereskedelmi aktivum, egyensúlyban lévő fizetési mérleg és egy számjegyű infláció mellett. Minden költségvetés növekedésből indult ki, és reálértékben is bővülést eredményező többletelosztási lehetőséggel számolt. Erre egyébként a kormányzati apparátus duzzadásával megterhelt költségvetésnek nagy szüksége lett volna. Minden terv az ipar bővülésére számított. A tervkészítők a gazdaság tényleges állapotát rendre figyelmen kívül hagyták. Erre a költségvetési viták során folyamatosan felhívtuk az előterjesztők figyelmét, ez azonban süket fülekre talált. A programok az aktuális politikai ízlésnek megfelelően íróasztal mellett születtek, teljesen figyelmen kívül hagyva a jövedelemtulajdonosok tényleges reakcióit.
Az embernek az a benyomása támad, hogy előbb készült a költségvetés és utána készült az a prognózis, amely utólag megalapozta azt. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a várakozások nem teljesültek, a gazdasági év mindig máshogy alakult, mint ahogy azt feltételezték. A legtöbb esetben a tervekben még az előjelet sem sikerült eltalálni. Ez vonatkozik a növekedési és az egyensúlyt jelző mutatókra egyaránt.
A jövőt terhelő legnagyobb tévedés az idei költségvetési deficit és fizetési mérlegegyenleg előterjesztésénél következett be. Nem kalkulált, de átmenetileg kedvező fordulatként említendő meg a korábbi exportdinamika és a lakossági megtakarítások gyors növekedése. Mára már kirajzolódott azonban, hogy ezek a többletek az általános gazdasági helyzet ellenére jöttek létre, a vállalkozók és a fogyasztók egyfajta védekezési reflexeként, nem pedig tudatos gazdaságpolitika eredményei.
Melyek azok az okok, amelyek következtében a költségvetési tervek nem teljesültek?
Először: a tervek túlambicionáltak voltak a realitásokhoz képest. Ezeket a kormányzati ambíciókat soha nem követte pozitív, a prognózisok megvalósítását elősegítő kormányzati cselekvés. A bejelentett intézkedések időnként egy évet, vagy még ennél is hosszabb időt késtek. Ennek egyébként akkor volt eredménye, ha egy-egy rossz döntés is késedelmet szenvedett.
További problémát jelentett, hogy a tervkészítők a bázisadatok megítélésénél is mindig a reálisnál kedvezőbb bázisadatokból indultak ki.
Áttekintve tehát a Kormány előző hároméves költségvetését, összefoglalóan az állapítható meg, hogy téves bázisadatok alapján, illúziókat kergető prognózisok segítségével, konkrét cselekvési programok hiányában nem volt olyan év, melynél az előirányzatok teljesültek volna. A Kormánynak eddig nem volt érvényes találata.
Felmerül a kérdés: lesz-e '94-ben? Nos — tisztelt képviselőtársaim —, nem lesz. '94-ben ugyanis már a céltábla sem ott lesz, amerre a Kormány az előterjesztés szerint céloz.
Nézzük először a bázisadatokat. Vajon megalapozottak-e az 1993. évi előrejelzések? Nem megalapozottak. Az 1993-as esztendő jóval kedvezőtlenebbül alakul, mint azt akár a pótköltségvetés, akár az 1994. évi költségvetés készítésekor prognosztizálták. Az 1994. évi költségvetés számos olyan rejtett újraelosztást tartalmaz, ami a ténylegesnél jóval magasabb 1993. évi bázisadaton nyugszik. Az 1994. évi költségvetés bevételi terve emiatt megalapozatlan.
Az anyag a folyó fizetési mérleg hiányát 1,5 milliárd dollárra teszi és azt feltételezi, hogy ezt a beáramló működő tőke ellensúlyozza. Mértékadó becslések ugyanakkor 2,5-3 milliárd dollárra teszik a mérleg hiányát. Ezt a működő tőke beáramlása természetesen már nem ellensúlyozza, ezt hitelből kell finan- szírozni.
Hazánk konvertibilis bruttó adósságállománya 2 milliárd dollárral megnőtt az idén. A tendenciák egyértelműen mutatják, hogy a költségvetés fogyasztási jellegű túlköltekezése az 1990 előtt megszokott módon az ország további külső eladósodását vonja maga után anélkül, hogy ennek bármilyen gazdaságélénkítő hatása lenne. Ez olyan minőségi fordulat, ami önmagában meggátolhatja a gazdasági növekedés kialakulását.
Az export visszaesése nem átmeneti jelenség, hanem olyan fordulat, amellyel a következő években is számolnunk kell. A Kormány az export emelkedésével kalkulál.
A program csökkenő kamatlábakkal számol, ezzel szemben a kamatok emelkedése következett be, és a tendencia további folytatódása várható. Ez az idén 5-10 milliárd forint többletkiadást jelent, 1994-ben pedig 40-80 milliárd forint többletkamat-kiadással számolhatunk. Ez a tétel önmagában is mutatja, hogy a költségvetés kiadási oldala sem megalapozott.
Az agrárszférában nem mutatkoznak annak a termelésbiztonságnak a jelei, amivel az előterjesztők számolnak. Az 1993. évi hiány nem a pótköltségvetésben jóváhagyott 215 milliárd forint lesz, hanem 250 milliárd forint körül fog alakulni. Ez párosul azzal, hogy a belföldi megtakarítások elmaradnak a várttól, már nem finanszírozzák a költségvetés hiányát.
Az infláció mértéke a programban szereplő 20-22%-kal szemben 22-25% körül várható. Az év második felében sűrűsödő leértékelések a feltételezettnél nagyobb arányban gördülnek át jövőre, s akkor még nem számoltunk az idén tervezett és egyébként ma reggel bejelentett villamosenergia-áremeléssel.
Az anyag nem foglalkozik azzal az inflációs nyomással, ami jövőre a kárpótlási jegyek tömeges felhasználásából adódik. Az 1991-ben kibocsátott kárpótlási jegyek esetében ugyanis jövőre megszűnik a kamatozás, ez pedig váratlanul nagy kínálat-keresleti mozgást idézhet elő a pénz- és tőkepiacon.
Talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy az 1994. évi költségvetést megalapozó bázisadatok nem valósak.
Nézzük, milyen feltételezésekre épül a továbbiakban a költségvetés. A költségvetés azon a feltételezésen alapul, hogy a magyar gazdaságot növekedési pályára lehet állítani anélkül, hogy az államháztartás, a nagy elosztási rendszerek reformját megvalósítanák. Nálunk azonban a korábban bekövetkezett hitelkamat-csökkenés ellenére sem indultak meg a beruházások, mert a növekedés egyéb feltételei nem voltak meg. Most pedig, amikor a kamatlábak ismét növekedésnek indultak, a természetes növekedési pályára állásnak még a formai faktora is megszűnt.
Nincs realitása a bruttó hazai termék 1—3%-os növekedésének, a beruházásoktól elvárt 5—10%-os növekedés pedig végképp illúzió, hacsak az állami értékpapír-vásárlást nem minősítjük át beruházásnak a statisztikában. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) Papírból viszont egyetlen beruházást tudok elképzelni, ez a kártyavár, erre viszont nem érdemes költségvetést alapozni. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.)
A tervezett deficit a korábban elmondottak miatt nem tartható. Mértéke meg fogja haladni a 300 milliárd forintot. Erről a pénzügyminiszter úr beszélt. Ez erősíteni fogja az inflációt, ami felfelé hajtja a kamatlábakat, felfalja a belföldi megtakarításokat.
Nem várható az export erőteljes bővülése sem. Az ország exportképessége ugyanis olyan strukturális kérdés, amelynek megoldásához optimális esetben is több év szükséges, másrészt a hagyományos exportpiacaink bővülése nem várható.
Tisztelt képviselőtársaim! Az 1994. évi költségvetés bázisadatai már nem tükrözik az 1993. évi gazdasági folyamatokat. Az 1994. évi prognózisok megalapozatlanok. A tervezett bevételi előirányzatok nem teljesíthetőek, a tervezett kiadásokat túl fogják lépni.
(11.40)
A tervezett hiány mértéke nem tartható, az Érdekegyeztető Tanácson született megállapodás következményei nincsenek keresztülvezetve a költségvetésen. Az államháztartás mérlege hiányzik, hiszen a társadalombiztosítás költségvetése még be sincs nyújtva a Parlamenthez. Hiányzik a hosszú távú kötelezettségvállalások évenkénti kimutatása.
Az 1994. évi költségvetés minden részében megalapozatlan, hiányos, nem tükrözi a gazdaság valós állapotát, nem mutat kiutat a válságból. Erről a költségvetésről vitatkozni sem érdemes, ezt újra kell írni.
Az igazi kérdés, amire választ kell adni, az az, hogy miként teremthetőek meg a gazdasági növekedés feltételei?
A járulékfizetési könnyítések ma már nem elégségesek ahhoz, hogy a vállalkozásokat serkentsék. A profitkilátások javítása sokkal inkább remélhető a bank- és adóskonszolidációtól. Ez azonban annak mérlegelését igényli, hogy vajon mennyire lehet a jövőt úgy megterhelni, hogy a jelenben rendezett viszonyok alapján javuló jövedelemtermelő képesség egykoron majd az államadósság-törlesztés fedezetét szolgáltatja, amellett, hogy többletforrások felhasználását is lehetővé teszi. Másrészt szükséges a kiadási szerkezet újragondolása. Ekkor az adósságszolgálati kötelezettségek könnyebben beleférnek a kiadásokba, a fejlesztési pénzforrások olcsóbbakká válnak. A reálhitel-kamatláb így kerülhet összhangba a profitrátával, ami a gazdasági növekedés, a beruházások kiindulásának feltétele. A reálkamatláb csökkentésének feltétele pedig a költségvetési deficit jelentős mérséklődése, ami viszont az államháztartás reformja nélkül elképzelhetetlen.
A sorrend nem cserélhető fel, a növekedés feltételeinek megléte előtt csak mesterséges, ám rövid távon kifulladó élénkülés képzelhető el.
Az államháztartási reform az adós- és bankkonszolidációval együtt alapozhatja meg a növekedést. Az előttünk fekvő törvényjavaslat minderről fordítva gondolkodik.
Az export erőteljes növekedése a gazdaság termelő- és piacképességének helyreállításán múlik, amihez rendezett tulajdonú vállalkozói feltételek tartoznak. Mindennek a jelei alig tűnnek fel a gazdaságban. A beruházások megindulásának olyan feltételei hiányoznak az anyagból, mint a működő tőke beáramlásának kedvezményezése, elősegítése, a túlbürokratizált privatizáció intézményeinek átalakítása.
Az utánam szóló képviselőtársaim részletesen fogják elemezni a költségvetés főszámait, az egyes fejezeteket. Javaslatokat fognak tenni a közalkalmazotti bértáblázat bevezetésével kapcsolatos problémák megoldására, arra, hogy a közalkalmazottak bértáblájának bevezetését vegyük ki a Kormány és az önkormányzatok közötti vitakörből.
Olyan átcsoportosításokra teszünk javaslatokat, amelyek bizonyos területeken kedvezőbb helyzetbe hozzák a vállalkozásokat, javaslatokat teszünk a foglalkoztatási alap megalapozására, javaslatokat teszünk befektetési kedvezményekre annak érdekében, hogy a megtakarítások egy része a gazdaság felé mozduljon, az önkormányzatok finanszírozási arányainak megváltoztatására, annak érdekében, hogy az intézmények működőképessége biztosítható legyen.
Tisztelt képviselőtársaim! A korábbi évek gyakorlatával ellentétben ebből a költségvetésből hiányzik egy kitekintés a következő, az 1994 utáni évekre vonatkozóan. Szemben a korábbi gyakorlattal, amikor ilyenek készültek.
Az emberben felmerül a kérdés, hogy talán a Kormánynak nincs jövőképe? (Derültség.) Ez lehetséges. Vagy talán a Kormánynak nincs jövője? Ez szinte biztos. (Derültség a bal oldalon.) Az országnak azonban van, de milyen lesz az a jövő egy ilyen költségvetés alapján? Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a bal oldalon.)
