ORBÁN VIKTOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ORBÁN VIKTOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
ORBÁN VIKTOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Őszintén szólva zavarban vagyok most, amikor ismertetnem kell a FIDESZ álláspontját a mai vitában. Zavarban vagyok, mert mi a költségvetés bírálatára készültünk, mígnem a miniszterelnököt helyettesítő belügyminiszter úr tévéinterjújából megtudhattuk, hogy ebben a vitában talán voltaképpen másról, nevezetesen a választások időpontjáról lesz szó.
Rendben van, de a látszat kedvéért hadd mondjak azért néhány szót az előttünk fekvő törvényjavaslatról is.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! Nagy nap ez a mai! Utoljára terjesztett be költségvetési törvényjavaslatot az MDF-kormány. (Derültség a bal oldalon.) Utoljára mondhatjuk el tehát bírálatainkat és javaslatainkat, amelyek, mint rendesen, most is bizonyára visszhangtalanok maradnak majd. Sanyarú vigasz, hogy eddig rendszeresen viszontláthattuk őket a pótköltségvetésben, akkor már kormányjavaslatokként. Most azonban még ebben az örömben sem lehet részünk, mert ezt a költségvetést ugyan az Antall-kormány nyújtotta be, de a bizonyosan szükséges változtatásokat már a következő kormánynak kell elvégeznie. Így bármi legyen is a jogi helyzet, a politikai felelősséget is részben majd vállalnia kell.
Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója nem fogadja el a Kormány költségvetési törvényjavaslatát. Nem fogadjuk el, mert ez a költségvetés folytatja a jövő felélését, mert ma már az MDF-kormány által felhalmozott belső adósság akkora terhet rak a vállunkra, mint az öröklött hatalmas külső adósság kamatterhe. Nem fogadjuk el, mert ez a költségvetés változatlanul több bevételt tervez, mint ami józan ésszel kalkulálható, és kevesebb kiadást, mint amire a Kormány máris elkötelezte magát.
Nem fogadjuk el, mert ez a költségvetés az "utánam a vízözön" logikáját követi. Nem fogadjuk el, mert ez a költségvetés újabb és újabb adók kivetésével változatlanul a vállalkozókat próbálja stauba fogni, ezzel is nehezítve a gazdasági növekedés régen várt megindulását.
Ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, nem épül semmifajta gazdasági stratégiára, hacsak az nem stratégia, hogy a már beprogramozott kiadásokhoz keres bevételeket.
Tisztelt Ház! Szerintünk az országnak a mai helyzetben gyökeresen más gazdaságpolitikára és így gyökeresen más költségvetésre lenne szüksége. Itt a legfőbb ideje, hogy fordulat történjék a gazdaságpolitikában. Olyan fordulat, amelyet a mérvadó közgazdászok a tőlük elvárható óvatossággal csak félfordulatnak neveznek. Ennek az új gazdaságpolitikának abban kell különböznie az eddigitől, hogy legfontosabb célja a gazdasági növekedés megindítása, míg az infláció elleni küzdelem, valamint a költségvetési hiány lefaragása csak ezután következik.
Tisztelt Ház! A Kormány eddigi gazdaságpolitikája zsákutcába jutott. A Kormány elhibázott költségvetéseinek eredményeképpen a hiány évről évre növekedett, és mára oda jutottunk, hogy a belföldi adósság terhei elérték a külföldi adósságteher mértékét. Ez azt jelenti, hogy az Antall-kormánynak három év alatt sikerült annyi belföldi adósságot felhalmoznia, amennyi a kommunisták által 40 év alatt felhalmozott külföldi adósságteher volt. Ez a bravúr természetesen nem menti az előző rendszer gazdaságpolitikai hibáit elkövető politikusok felelősségét.
A statisztikák világosan mutatják, hogy az elsődleges, vagyis a kamatterheket nem tartalmazó költségvetési hiány mértéke alig változott. Az államháztartás hiányát évről évre elsősorban a belföldi kamatterhek látványos növekedése okozta. Eközben a nemzeti össztermék — szertefoszlatva a Kormány délibábos jóslatait — évről évre csökkent. Az így keletkezett hiányt a Kormány piaci kamatozású értékpapírokkal finanszírozta. Ez törvényszerűen vezetett oda, hogy a nemzeti össztermékhez viszonyítva a hiány nagysága felszökött, és elérte a már valóban fenyegetően hangzó 7%-ot.
1994-ben az MDF-kormány által kibocsátott állampapírok kamatterhe már 110 milliárd forint lesz, és ez együtt az örökölt külső adósság kamatterhével összesen 220 milliárd forintot fog kitenni. Hogy szemléletesebben fogalmazzak, ez nagyjából annyit tesz, mintha a lakosság egyik fele személyi jövedelemadójával az előző rendszer külföldi adósságának, míg másik fele az Antall-kormány által felhalmozott belső államadósságnak a kamatait törlesztené.
A feladat tehát nem kisebb, mint hogy egy csökkenő teljesítményű, zsugorodó gazdaságban, törvényszerűen növekvő költségvetési hiány mellett kell ennek a Kormánynak egy olyan gazdaságpolitikát követnie, amely a gazdasági válságból való kilábalás távlatát nyitja meg a polgárok előtt.
Tisztelt Ház! Nyilván nem kell részletesebben érvelnem, hogy belássák, a helyzet rendkívül súlyos. Az előttem szóló ellenzéki szónokokkal ellentétben, a megoldás kulcsát nem egyszerűen a költségvetési hiány lefaragásában látjuk. Egyetértünk a költségvetési kiadások ésszerűsítésével … (Dr. Hack Péter: Ezt senki sem mondta!) …, de nem hisszük, hogy a költségvetési hiány csökkentése kiválthatná a növekvő kamatterheket.
Tisztelt Ház! Véleményem szerint egyetlen út vezet ki ebből a csapdahelyzetből: a gazdasági növekedés megindítása. Enélkül, pusztán a rendelkezésre álló jövedelmek elosztásának változtatásával nem érhetünk el eredményt. Többé nem olyan cukrászra van szükségünk, akinek képessége arra korlátozódik, hogy egyre vékonyabb szeletekre tudja vágni a tortát, hanem olyanra, aki képes nagyobbat sütni.
Tekintettel arra, hogy a költségvetés nem a gazdasági növekedés szempontját első helyre helyező gazdaságpolitikai megfontolásokra épül, értelemszerűen nem is lehet alkalmas arra, hogy '94-ben megfelelő irányba terelje a gazdaságpolitikai folyamatokat. Ám ezen az alapvető születési hibán túlmenően ez a költségvetés szenved még néhány olyan fogyatékosságban, amelyet talán nem árt szóvá tennünk.
Kicsit kínos már számunkra, hogy az Antall-kormány fennállásának ideje alatt immáron negyedszer kell leszögeznem, hogy a Kormány a valóságos folyamatoktól elrugaszkodott előrejelzésekre építi költségvetését. Önismétlésünket csak az menti, hogy az előző három alkalommal a gazdasági folyamatok utólag mindig minket igazoltak. Saját magunk illúzióba ringatása helyett helyesebb lett volna, ha a Kormány számot vet a tényleges gazdasági helyzettel. Illúzió ugyanis azt hinnünk, amit az előterjesztett törvényjavaslat állít, hogy 1994-ben a gazdasági növekedésnek az export oldaláról nem lesz keresleti korlátja. Ezzel szemben az valószínű, hogy kereskedelmi partnereinknél 1994-ben még nem várható komoly fellendülés.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy exportunk radikális visszaesését elsősorban a magyar gazdaság szerkezeti problémái okozzák.
(12.40)
Mára végképp kiderült, hogy az 1991—92-es külgazdasági fellendülés jórészt a vállalati vagyonok felélésével járó, a tartalékokat kimerítő kényszeralkalmazkodásra vezethető vissza. Ezért nemzetközi versenyképességünkön nem lehet tartósan segíteni leértékelésekkel és csupán pénzügyi eszközökkel. A hosszú távú alkalmazkodáshoz beruházásokra lenne szükség. Ezek a beruházások azonban még meg sem indultak, nemhogy jótékony hatásukat érzékelhetnénk 1994-ben.
A most beterjesztett, és egyébként eredendően elhibázott költségvetésnek saját logikáján belül a második nagy hibája az, hogy érthetetlen okból 1994-re 5-10%-os beruházásnövekedéssel számol. Márpedig a beruházások pénzügyi feltételei nem fognak javulni, hiszen a költségvetési hiány, amelyet 230 milliárd forintra terveztek, de amely a valóságban ennél legalább 100 milliárd forinttal több lesz, ahogy a pénzügyminiszter úr ezt be is ismerte, csak növekvő piaci kamatok mellett finanszírozható.
Tisztelt kormánypárti képviselők! Önök parlamenti mandátumuk ideje alatt immáron negyedszer készülnek elfogadni egy olyan költségvetést, amely nyilvánvalóan több bevétellel számol, mint amennyit az önök Kormánya képes lesz behajtani. A Kormány ugyanis betervez például a privatizációból több mint 40 milliárd forintnyi készpénzbevételt, miközben a kárpótlási jegyekkel szemben kellene 150 milliárdot felkínálni és miközben nem tudja, hogy milyen vagyont adjon át a tb-nek.
Tisztelt Ház! A Kormány nemcsak a bevételek felültervezésében követi az elmúlt négy évben megszokott gyakorlatát, ugyanezt teszi, amikor alultervezi a kiadásokat. Ebben a költségvetésben nem jelennek meg olyan kiadások, amelyek korábbi intézkedések következményeképpen bizonyosan terhelni fogják az 1994-es költségvetést.
Ugyancsak a kiadásokat fogja növelni, hogy a Kormány olyan garanciákat vállal, amelyekről már most bizonyos, hogy tényleges kiadásokat jelentenek majd.
Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Tisztelt államtitkár úr! A költségvetésnek mindezek a hibái eltörpülnek ahhoz a gazdaságpolitikai tévedéshez képest, amelyet önök újabb adó kivetésével készülnek elkövetni. A minimumadó csak sarokba szorított pénzügyminisztériumi tisztviselők utolsó ötlete lehetett. (Derültség.)
A költségelszámolásokkal való visszaélést, amelyek kétségtelenül léteznek, a költségelszámolás szabályainak a megszigorításával célszerű megszüntetni, az adóprés további szorítása erre alkalmatlan eljárás.
Hasonlóképpen elhibázott lépés a forrásadó további fenntartása, és határozottan ellenezzük a forrásadó kiterjesztését a devizabetétekre.
Tisztelt Ház! Ezek után engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy szerintünk Magyarország mai helyzetében milyen gazdaságpolitikát kellene folytatni, s ebből következően milyen költségvetést kellene elfogadnia a Parlamentnek.
Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy most figyeljenek! (Derültség. — Közbeszólások: Figyelünk!) Ne idő előtt zajongjanak!
1. A gazdasági fordulat stratégiájának jegyében növelnünk kell a piacon hagyott, adó formájában el nem vont vállalkozói jövedelmeket. A vállalkozóknak nagyarányú nyereségadó-kedvezményt kell nyújtani ahelyett, hogy a minimumadó hagymázas ötletével fenyegetnénk őket. A vállalkozások ösztönzése van olyan fontos, hogy ezért a költségvetési hiány mintegy 30 milliárd forintnyi növekedését is vállalni lehet. Tehát a gazdasági növekedés megindítása érdekében el tudjuk fogadni a költségvetési hiány további növelését.
2. Ideológiai meggyőződésünktől függetlenül meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a magyar mezőgazdaság mai helyzetében itt és most, az állam nem vonulhat ki máról holnapra a gazdaságból, hanem a piac logikájához illeszkedő eszközökkel segítenie kell a gazdasági növekedés megindulását. Ennek első lépéseként az elkerülhetetlen és sürgető hitel- és adóskonszolidációt össze kell kapcsolni az érintett vállalatok és bankok tőkeemeléses privatizációjával.
3. Elhárítandó az etatizmus veszélyét, világosan meg kell határozni, hogy mi lehet az állam szerepe a gazdasági növekedés megindításában. Tekintettel arra, hogy csak olyan intézkedéseket szabad meghozni a gazdasági növekedés érdekében, amelyek nem vezetnek az infláció elviselhetetlen felgyorsulásához, nem jöhetnek számításba a gazdaságélénkítésnek a pénzkínálatot bővítő módszerei.
Tisztelt képviselőtársaim! Mit is kellene tennie az MDF-kormánynak?
Javasoljuk, hogy a kiadások csökkentése érdekében szüntesse meg a pazarlást. E lépést még akkor is meg kell tennünk, ha tudjuk, hogy az így nyert megtakarítások összege nem túlságosan nagy.
Egyetlen kormány sem találhat azonban erkölcsi igazolást egy olyan gazdaságpolitikához, amely a takarékosságot nem saját maga házatáján, hanem a polgárok zsebében gyakorolja. Ezért a felesleges állami hivatalokat fel kell számolni, a presztízs- és politikai célú beruházásokat vissza kell szorítani.
Javasoljuk, hogy az ország gazdasági teherbíró képességével aránytalanul nagylelkű kötelezettségeket, mint például a végkielégítést, a Kormány vizsgálja felül.
Javasoljuk, hogy vizsgálja felül a Kormány a szociális juttatások rendszerét is. A vagyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatásokat pedig — amennyire lehet — a rászorultsági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökkenteni. Nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fogyasztási cikkeket megvásárolni.
Javasoljuk, hogy a Kormány erősítse meg a vám- és pénzügyőrséget, valamint az adóigazgatást. Ha az adókból befolyó bevételeket szeretnénk növelni, akkor nem az újabb és újabb adó kivetésére kell gondolnunk, hanem sokkal inkább a meglévő adók behajtását kellene következetesebbé tenni. Ráadásul az adókedvezmények is csak akkor lesznek vonzóak a befektetők számára, ha egyébként nem könnyű kibújni az adóterhek alól.
Javasoljuk az MDF-kormánynak, hogy a magánerős lakásépítkezést állami eszközökkel is támogassa. Ezért vagy az áfa visszaigénylésének a lehetőségét állítsa vissza, vagy a lakásépítésre felvett hitelek terheit tegye leírhatóvá az adóalapból.
Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Egy ilyen gazdaságpolitikával, s az ezen nyugvó költségvetési politikával szemben ellenérvként hozható fel az, hogy a vállalkozások támogatása miatt a költségvetési hiány nőni fog, ezért meghaladja a Nemzetközi Valutaalap által jóváhagyott mértéket. Mi erre azt válaszoljuk, hogy ez igaz, de a Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalásokon szükségképpen alárendelt helyzetben van az a Kormány, amelynek nem saját stratégiája van a kilábaláshoz, hanem a Nemzetközi Valutaalaptól várja a recepteket, vagy mumusnak akarja használni a népszerűtlen intézkedések bevezetéséhez.
Mi úgy hisszük, hogy a Nemzetközi Valutaalap számára elfogadható a költségvetési hiány mértéke és ennek aránya a nemzeti össztermékhez, attól függően, hogy az illeszkedik-e valamilyen politikai stratégiába. Egy átgondolt, a költségvetési hiány mértékét rövid távon növelő, de a magánerős vállalkozásokat segítő költségvetés és gazdaságpolitika szerintünk elfogadtatható a nemzetközi pénzügyi szervekkel.
Tisztelt Ház! Politikai bátorságát ez a Kormány már 1990 októberében elveszítette, gazdaságfejlesztési stratégiája pedig soha sem volt. A gazdasági miniszterek közötti megosztottság, illetve a koncepcióhiány miatt az apparátusok harca megbénította a működését.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt sokadszor igazolja és egyben végső bizonyítékát adja annak, hogy az MDF-kormánytól az általunk itt szorgalmazott gazdasági fordulatra nem számíthatunk. Politikai fordulatra van tehát szükség. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
