SIKLÓS CSABA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SIKLÓS CSABA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SIKLÓS CSABA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közeledvén az év végéhez, ismét egy fontos, komoly döntés meghozatala előtt áll a magyar Parlament. A korábbi évek gyakorlatától eltérően a jövő évi költségvetés már hónapok óta a kezünkben van, módunk s lehetőségünk volt arra, hogy gondos elemzés alá vegyük, s megítéljük, szolgálja-e az az ország gazdálkodásának talpon maradását, sőt azon túl fejlődését.
Mondottam, komoly, megfontolt döntés előtt állunk. Az elmúlt évekhez viszonyítva rekordnagyságú hiányt tartalmazó költségvetés elfogadását, s a gazdaság ennek alapján történő finanszírozására való felhatalmazását kéri a Kormány. Amikor a Magyar Demokrata Fórum részéről ezen költségvetés megvitatását, korrekciókkal történő elfogadását javaslom, azt egyrészt a gazdaság jelenlegi helyzetének, a gazdaságpolitika mozgásterének, másrészt a kormányzat elmúlt háromévi tevékenységének és a tisztelt Ház előtt is ismert jövő évi gazdaságpolitikai elképzelések ismeretében teszem.
A jelenlegi, kétségtelenül nehéz gazdasági helyzetben joggal lehetne a múlt örökségére hivatkozni mind gazdasági, mind társadalmi vonatkozásokban. Nem teszem ezt. De hivatkozni kívánok arra, hogy 1990 óta a Kormány által elkészített, a piacgazdaság kiépítését célzó törvények és rendelkezések lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy nyugodtan kimondhatjuk: jó úton haladunk egy működőképes gazdasági rendszer intézményi kereteinek kiépítésében. Ezért is lehetséges, hogy a kormányzat 1994. évi gazdaságpolitikája joggal helyezheti a fő hangsúlyt a gazdasági növekedés feltételeinek kiterjesztésére, az egyensúlyi viszonyok javítására.
Az MDF részéről többen és többször is hangsúlyozták a gazdasági növekedés feltételeinek, az exportképesség erősítésének, a belföldi kereset fokozásának, mint a növekedés egyik gerjesztőelemének szükségességét és ezzel egyidejűleg az infláció és a munkanélküliség mérséklésének fontosságát is. A Kormány által előterjesztett költségvetési javaslat e követelményeknek igyekszik megfelelni olyan körülmények között, amikor a bevételi oldalon a centralizáció csökkentése irányába ható szabályozási javaslatok születtek, míg a kiadási oldalon számos determináció nehezíti a támogatások mérséklésének lehetőségét.
Világosan kell látnunk, hogy a törvényjavaslat a kapcsolódó különböző adó- és szociálpolitikai intézkedésekkel még ma is csak egy hosszabb gazdasági folyamat kezdeti szakaszát jelenti, s a most elvégzett munka tényleges gyümölcse a későbbi esztendőkben érik be. Elvitathatatlan azonban, hogy már e kezdeti szakaszban is jelentősen javult a gazdaság struktúrája az 1984. évi alig 15000 vállalattal szemben ma már több mint 200000 gazdasági szervezet és mintegy 600000 egyéni vállalkozás működik az országban, és többségükben sikeresen állnak helyt az éles nemzetközi és a mindinkább azzá váló hazai versenyben. Elvitathatatlan, hogy számos területen hatékonyabbá vált a termelés, csökkent a létszám, csökkentek a készletek, mérséklődött a termelés anyag- és importhányada, a fajlagos energiafelhasználás, és sorolhatnám még a pozitív példákat.
Végbement a gazdaság liberalizálása. A gazdaság szereplőinek autonóm döntéseitől függ a belföldi tőkemozgás, az árak és bérek alakulása, a külkereskedelem és nem utolsósorban említeném: a forint a gazdasági szféra számára lényegében konvertibilis lett. Teljesen átalakult a tulajdoni rendszer. Kiépült, illetve kiépül a nemzetközi normáknak is megfelelő bank- és pénzintézeti, számviteli, statisztikai, adózási, csődeljárási, államháztartási, agrárpiaci, foglalkoztatási és szociális rendszer, illetve szabályozás. Teljesen átalakultak a regionális és a kétoldalú nemzetközi gazdasági kapcsolataink. Megszűnt a KGST árpiaca, üzleti alapon kereskedünk minden partnerünkkel. Társult tagok lettünk az Európai Közösségben, társulási megállapodásunk van az EFTA-val és a visegrádi csoporttal.
Nem szabad ezekről az eredményekről elfeledkeznünk, nem szabad ezeket lekicsinyelni még akkor sem, ha a sok erőfeszítés ellenére gazdaságunk nincs még azon a növekedési pályán, amelyet célul tűztünk ki, amelyet olyan nagyon szeretnénk elérni.
Kétségkívül csalatkoznunk kellett abban, hogy a kelet-európai szocializmus felbomlása után egy-két év alatt megvalósítható a piacváltás, biztos külpiaci pozíciókra tehetünk szert, és az export folyamatos növekedése rövid idő alatt dinamizmust visz a magyar gazdaságba.
Egyértelmű tény, hogy a világpiaci konjunktúra hullámzásai közepette is stabilan piacképes termékek tömeges előállítása ténylegesen sokkal hosszabb folyamat eredménye lesz, mint ahogy azt feltételeztük. A Magyar Demokrata Fórum számára ismertek az exportvisszaesésben rejlő veszélyek, ezért is teszünk javaslatokat a költségvetés kapcsán exportösztönző lépésekre.
Szükség van az exportfinanszírozás és garanciavállalás teljes rendszerének átvizsgálására, az állam szerepvállalásának növelésére és többet kell tenni gazdasági diplomáciánknak is a nemzetközi protekcionizmus elleni küzdelemben.
Tisztelt Ház! A költségvetés elfogadható hiányának megítéléséhez tudni kell azt is, hogy az nem az állam féktelen költekezési vágya miatt alakult ki, hanem objektív közgazdasági okok következtében. Magyarországon a szocializmus időszakában egy korai jóléti állam jött létre nagymértékű szociális kiadásokkal, fogyasztásorientáltan, melyet a magyar gazdaság valós teljesítményei nem tettek lehetővé. Ezek a kiadások ma, az európai recesszió körülményei között a lakosság egy részének romló életszínvonala mellett csak részben igazíthatók a valós gazdasági teljesítményekhez, tehát a hiány növekedésének irányában hatnak.
A vállalatok költségvetési támogatásának leépítése nagy részben megtörtént. Így a kiadáscsökkentési tartalékokkal e téren nem rendelkezünk. Igencsak nehéz lenne megtakarítási lehetőségeket találni az oktatás, az egészségügy vagy akár a védelem támogatása terén. De növeli a kiadásokat az is, hogy a költségvetés — egyébként helyesen — kamatokat fizet a Nemzeti Banktól felvett hitelek után.
Mi a helyzet a bevételi oldalon? A gazdasági visszaesés, a termelés és a fogyasztás csökkenése komoly adóbevétel-kieséseket okoz. Meg szoktunk feledkezni arról, hogy milyen komoly veszteségeket könyvelhet el a költségvetés magának a piacgazdaság kiépülésével. A külkereskedelemben a dollárelszámolásra való áttéréskor megszűntek azok a pénzügyi hidak, melyekből a költségvetésnek korábban jelentős bevételei származtak. A magyar bankoknak — hogy miért, most tekintsünk el ettől — annyi rossz és kétes hitele van, hogy alig marad adóztatható eredményük. S talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy manapság nem is igazi vállalkozás az, amelyik — az egyébként európai mércével mérve is — korszerű számviteli törvény rendelkezéseit nem tudja úgy alkalmazni, hogy ne tűnjön el a teljes nyereségadó-alapja.
A példákat még sorolhatnám, de még egyszer csak azt a tényt kívánom hangsúlyozni, hogy a költségvetés bevételi és kiadási oldala közötti részt e tényezők százmilliárdos nagyságrendben tágítják, melyeknek megszűntetése nem megy egyik napról a másikra.
(11.20)
Ennek a folyamatnak fontos láncszeme azonban a kormány azon törekvése, hogy csőd- és felszámolási eljárásokkal, valamint hitelkonszolidációval segíti az életképes tevékenységet folytató vállalkozások talpraállítását, illetve a pénzintézetek működését, a pénzpiac tisztulását. De nem lehet gyakorlat, hogy a feljavított cégek rövid időn belül újból állami segítségre szoruljanak, ezért az érintett bankokkal és vállalkozásokkal szemben számon kérhető hatékonysági követelményeket kell támasztanunk.
Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy a szorítóan nehéz külső és belső környezet hatásai ellenére is az 1994. évi költségvetési javaslat a gazdaság élénkítését szolgálja. Ennek egyik kézzelfogható eleme a beruházásokra fordítható központi források jelentős növekedése. Az 1993. évinél közel 50%-kal többet, 46 milliárd forintot fordíthatunk elsősorban a termelő infrastruktúra fejlesztésére. Ezen túlmenően a különböző elkülönített alapokban és az önkormányzatok cél- és címzett támogatásaiban is hatalmas, több tízmilliárdos összeg jelenik meg e célokra.
Az előterjesztés az agrárágazat gazdasági fellendülésének elősegítését szintén prioritásként kezeli. A több mint 20%-os támogatásnövekedés hatékonyan segítheti a belföldi termelést és ellátást, a termelési szerkezet átalakítását.
Itt említeném meg, hogy ma Magyarországon — okkal, ok nélkül — igen sok az importtermék. Célszerűnek tartanánk az import körét, szerkezetét, volumenét felülvizsgálni, a hazai termékek védelmében a Nyugat-Európában is elfogadott piacvédelmi intézkedéseket megtenni. Hangsúlyozom: nemcsak az agrártermékek esetében, hanem az ipari termékeknél is.
Különösen fontosnak tartjuk, hogy a költségvetési pénzekből, az adófizető állampolgárok pénzéből gazdálkodó szervezetek, intézmények kiemelt figyelmet fordítsanak a hazai termékek fogyasztására, felhasználására, és ez a szabályozásokban is érvényesüljön.
A gazdasági fejlődés záloga — az előzőkben elmondottakon túl — a vállalkozásokat segítő intézkedések, melyek szükségességét a Magyar Demokrata Fórum is folyamatosan sürgeti. Ezek, még ha szerény mértékben is, de megjelennek a javaslatban.
Az 1994. évre javasolt intézkedések egyik legjelentősebb eleme a társasági nyereségadó 10%-os, 4 %-pontos csökkentése, melynek hatása 10-12 milliárd forintban mérhető.
Adóalap-csökkentésen keresztül ösztönzés van a munkanélküliek foglalkoztatására, hasonlóan pozitív folyamatokat indíthat el a szakmunkástanulók foglalkoztatásának az ösztönzése is.
A vállalkozások rendelkezésére álló alapok bővülését jelenti a kötelező műszaki-fejlesztési járulék megszüntetése is. De nem feledkezik meg a törvényjavaslat az adómorál további javításáról sem. Az utóbbi években az adók nemfizetése bocsánatos cselekedetnek számított, elfeledkezve arról, hogy így többletteher nehezedik azokra, akik könnyebben ellenőrizhetők vagy megfoghatók. Ezért lehet a minimumadó bevezetését is támogatni, mint olyat, mely a visszás helyzet feloldását segítheti.
A vállalkozást érintő intézkedések végeredményükben a végső fogyasztásban csapódnak le.
Ezen intézkedéseken túl a lakossági fogyasztás növekedését segítik elő a személyi jövedelemadónál javasolt intézkedések is, a nullkulcsos adósáv emelése, a munkavállalói szolidaritási járulék mérséklődése, az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék adóalap-csökkentő volta, az alacsonyabb jövedelműek terhét mérsékli és az arányos teherviselés elvéből kiindulva a magasabb jövedelműek terheit növeli.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum — mint ahogy azt mindig is hangsúlyozta — alapvető követelménynek tekinti a szociális vívmányok megőrzését. Ez azonban azt is jelenti, hogy az államháztartás konszolidációja csak fokozatosan, lépésről lépésre hajtható végre. Ezt a felfogást tükrözi vissza az előterjesztett költségvetés is, mert igaz, hogy a nemzetközi gyakorlatban több példa is van arra, hogy az adómérséklések a szociális vívmányok kárára mentek végbe, de ezt a mai Magyarországon érdemben nem engedhetjük meg. Így a szociálpolitikai rendszer egyik jelentős elemét képezi az új lakáshoz való juttatáskor alkalmazandó kedvezményrendszer is.
Pozitív eredményként könyvelhető el a halasztott kamatfizetésű lakáshitelezés, az új lakásépítők adókedvezménye mellett a szociálpolitikai támogatások kedvező változása is.
Tisztelt képviselőtársaim! Az általunk vázolt tényezők a költségvetés politikai mozgásterét behatárolják, s ez végeredményben a központi költségvetési szervek támogatásában jelenik meg. Az ország közbiztonsága, a bűnözések visszaszorítása, a kábítószer-kereskedelem elleni harc a védelmi kiadások mérséklését nem engedhetik meg, így a központi költségvetési szervek költségvetési támogatásánál kell igen szigorú alapelveket alkalmazni. De e területen a mérséklést úgy kell végrehajtani, hogy azok az alapvető feladatok ellátásában zavarokat ne hozzanak magukkal. Ez csak az állami feladatok, az intézményhálózat felülvizsgálata, korszerűsítése mellett lehetséges.
Az önkormányzatok területét érintően az állami hozzájárulások emelése szintén az alapvető gazdaságpolitikai célokkal egyező. Így 1994-ben abszolút értékben növekedhetnek a lakosság közműfejlesztési terheihez való hozzájárulások mellett a tartósan munkanélküliek jövedelempótló támogatására fordítható összegek, a gyermekneveléshez való hozzájárulás, s több, a szociálpolitikával szorosan összefüggő juttatás is.
Az önkormányzatok gazdálkodásában a helyi adók szerepe tovább nő. E növekedést a központi költségvetés korlátozott teherviselő képessége is indikálja. Természetesen azt is világosan kell látni, hogy a helyi adóknak igazán jelentős szerepe csak a gazdag településeken van. Azt viszont nem szabad engedni, hogy a szegény önkormányzatok még szegényebbek legyenek, a területi egyenlőtlenségek nőjenek.
Ebből adódóan a költségvetésen belül átcsoportosításokat is végre kell majd hajtani, döntően az elmaradott térségek felzárkóztatási programjainak a finanszírozására.
Végezetül úgy gondolom, hogy nem lehet vita tárgya: az országnak 1994-ben is szüksége van költségvetésre. A helyzet nehéz, a növekedésben, a nemzetközi konjunktúrakutatók szerint is gyors fordulat nem várható. A költségvetési hiány magas, az elviselhetőség határán van, és egyéb külső bajokkal is küszködünk. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy okos, bölcs szavakkal, higgadtan szóljunk mindarról, aminek a megoldásáért közösen tehetünk s javíthatjuk ezzel az ország népének a helyzetét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
