SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy az elnök úr említette, összevontan kívánom az egyes adótörvényeket, az illetéktörvényt és a költségvetési törvényt felvezetni a tisztelt Házban, ugyanis a bevételi oldalnak az adótörvények meghatározta keretek között determinizmusa van. Ezért elnézést kérek a tisztelt Háztól, hogy a felvezetés most hosszabb lesz, viszont a következő adótörvények tárgyalásánál ezt az időt visszakapja a tisztelt Ház, mert ott már nem fogok külön felvezetőt mondani az egyes adótörvényekhez.
Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy a költségvetés benyújtása óta is bekövetkezett gazdaságpolitikai körülményekről néhány szót szóljak, hiszen a költségvetés nemcsak szándékoknak, igényeknek a megjelenítése, hanem a konkrét gazdasági környezet realitásai szabnak határt annak, hogy mit tudunk egy költségvetési törvényben megjeleníteni a kiadások és a bevételek oldalain. Nagyon röviden, csak mert a kép teljességéhez tartozik, legyen szabad elmondanom, hogy Magyarország nem vonhatja ki magát abból a gazdasági környezetből, amelyben él, sem regionálisan, sem a világgazdaságból, hiszen nyitott gazdaságú ország. Ezért mozgásterünket nagymértékben befolyásolják a világgazdaságban végbemenő folyamatok is.
Az elmúlt alkalommal, mint erről a tisztelt Ház nyilvánvalóan értesült, a nagy nemzetközi pénzintézetek éves közgyűlésén volt szerencsém részt venni és érzékelni, hogy a világ 178 országának pénzügyminiszterei, jegybankelnökei hogyan ítélik meg a világgazdaság helyzetét, s azt kell mondanom, sajátos helyzetként az a konklúzió szűrhető le, hogy ebben az esztendőben a legfejlettebb 24 ipari országban, mindenütt a várakozásokkal szemben, mintegy 2-3%-os GDP-csökkenés következik be. Külön sajnálatos, hogy régiónkban az Európai Közösségek országai az a fejlett térsége a világnak, amelyben hosszú idő óta először negatív a GDP, tehát egész egyszerűen a gazdaság zsugorodása észlelhető a nyugat-európai országokban. Ebben a környezetben kell nekünk gazdaságpolitikai realitásokról beszélni, és megfogalmazni a magunk mozgásterét egy világgazdaság determinálta helyzetben.
Kétségtelen tény, hogy a magyar gazdaság, az összhatások eredményeképpen is, nem tért 1993-ban növekedési pályára, azonban igen markánsan megjelent a GDP csökkenésének üteme. Legyen szabad jelentenem, hogy differenciálódás jelentkezik azonban a gazdaságon belül, mert ebben az esztendőben az ipar, ezen belül elsősorban a feldolgozóipar tartós, stabil növekedésen ment keresztül; ezzel szemben az agrárágazat az, amely jelentősen alulteljesített az elvárásokhoz képest. Összességében a GDP csökkenésének lassulására jellemző, hogy amíg 1991-ben 12%, 1992-ben 4,5% volt a csökkenés mértéke, ebben az esztendőben 1 és 3% közé várjuk ugyanezt a mértéket. Az, hogy az idei csökkenés nem ment át növekedésbe, döntő mértékben az export nagyarányú csökkenésének a következménye. Ennek alapvető kiváltó oka a külgazdasági körülményeken túlmenően maga a piacgazdasági átalakulás. Kemény piaci követelmények mellett most válnak tömegesen realizálhatatlanná a gazdaságtalan exportok, és amíg ezeket fel nem váltják az új, piacképes invesztíciók eredményei, jelentős lehet — a megfelelő alkalmazkodás árának tekinthető — nemzetgazdasági szintű exportcsökkenés. Az évi exportcsökkenés mértékét súlyosbítják olyan, remélhetőleg átmenetinek tekinthető tényezők, mint a protekcionizmus megerősödése a világgazdaság recesszióval sújtott államaiban; és Magyarország esetében nem tekinthetjük lényegtelennek a Kis-Jugoszlávia elleni ENSZ-embargóval öszszefüggő veszteségeinket a kivitel és a tranzitbevételek elmaradása miatt. És nem tekinthetjük akaratunkkal és tevékenységünkkel összefüggőnek a mezőgazdaságot sújtó rendkívüli aszály mértékét sem.
A hazai kereslet, a belföldi végső felhasználás elemei közül a fogyasztás kismértékben, a felhalmozás esetleg már nem is mérséklődik — a fellendülésnek azonban erről az oldalról nincs jele. Az egyensúlyi viszonyok oldaláról megközelítve azzal is számolni kell, hogy a lakosság megtakarítása továbbra is jelentős, de az 1990—91. évihez képest alacsonyabb. Evvel párhuzamosan az államháztartás forrásigénye növekedik, és ez elindította a kamatok újbóli emelkedését, drágítva a hazai pénzpiacon a forrásszerzést, nehezítve a vállalkozók fejlesztési szándékának megvalósulását. Az előző három évvel ellentétben a hazai megtakarítások már nem nyújtanak teljes mértékben fedezetet az államháztartás hiányának finanszírozására, a folyó fizetési mérlegben ez évben várhatóan 2-2,5 milliárd dolláros passzívum keletkezik.
A termelői árak az idén lényegében az előzetesen számított mértékben növekedtek. A fogyasztói árakat ugyanakkor a számítottnál jobban növeli a nyomott élelmiszer-gazdasági árak kiegyenlítésére, az aszályok miatt is beszűkült kínálat mellett érvényesülő további törekvés. Ugyancsak jelentős áremelő hatása van az áfa-kulcsok ez évi kétszeri változtatásának. Összességében azt mondhatjuk, hogy a fogyasztói árindex a tavalyihoz hasonló, 22-23%-os mérték körül fog bekövetkezni.
Mindezeket figyelembe véve a kormányzat az 1994. évi gazdaságpolitika kialakításakor három fő célt követett: biztosítani kívánta és kívánja a külső és belső egyensúlyt; erősíteni a gazdaság alkalmazkodóképességét, a növekedés megindulása feltételeinek megteremtését; törekedni az infláció további fékezésére.
A fő célok közül a növekedés feltételeinek megteremtését tekintjük stratégiai célkitűzésnek, a konkrét helyzetben azonban ezzel egyenrangúak az egyensúllyal és az inflációval kapcsolatos megfontolások. A Kormány e fő célokra, azaz a hatékony alkalmazkodóképesség gazdasági, működési feltételeinek megteremtésére összpontosít, és törekszik a hatékony foglalkoztatás elősegítésére, a munkanélküliség terheinek enyhítésére. Ezekre még vissza fogok térni.
(9.40)
Az egyensúlyi követelmények szem elől tévesztése meggátolná a növekedés lehetőségét. Ez rövid távon az államháztartás pénzpiaci kiszorító hatása miatt, hosszú távon pedig az eladósodás újraindulása miatt következhetnék be. A külső egyensúly követelményei azonban nem azt jelentik, hogy a fizetési mérlegben nem lehet passzívum, inkább annak mértékén van a hangsúly. Megítélésünk szerint, amíg a passzívum nem haladja meg a beáramló külföldi működő tőke értékét, kifejezetten szükséges, hiszen így tudunk külső forrásokat bevonni a növekedés megindításához. Ha azonban a passzívum tartósan nagyobb lenne a bevont működő tőke értékénél, ezzel újra megindulna a nettó kamatozó államadósság emelkedése. Számottevő, tartós nettó adósságnövekedést azonban a gazdaság mai adósságviselő képessége nem tesz lehetővé. A nettó adósságállomány tehát lényegében csak akkor és annak arányában nőhet, ahogyan az export, a GDP növekedése ténylegesen megindul.
Továbblépve: látni kell, hogy a külső egyensúlyi problémát nem az okozza, hogy a hazai kereslet túlfűtött, a belföldi végső felhasználtság túlfűtött egy adott határon, hanem döntően az, hogy visszaesett az export. Ezért a Kormány megítélése szerint a feladat nem a hazai kereslet visszafogása, hanem a gazdaságos export és az ehhez szükséges hatékony beruházási tevékenység bővülésének előmozdítása. Ezt az exportfinanszírozás, garanciavállalás, hitelbiztosítás intézményeinek kiegészítésével, rendszerének javításával, a rendelkezésre álló támogatások ilyen természetű összpontosításával, a külpiaci fellépésünket határozottan alátámasztó sokirányú gazdasági, diplomáciai lépéssel kívánja a Kormány alátámasztani. Ezen a ponton azonban a kormányzati gazdaságpolitika egy váratlan akadályba ütközött. Megvalósítása során ugyanis a jelenségeknek az értékelésével kapcsolatosan a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsa más következtetésre és helyzetmegítélésre jutott. Az MNB ugyanis a folyó fizetési mérleg 1993-as nagymértékű passzívumából arra következtetett, hogy a belföldi felhasználás, a fogyasztás és a beruházás elfutása okozza az egyensúlyi gondokat. A jegybank ezért szeptember végén nagymértékben megemelte a kamatait, és ezzel megtörte a korábbi kamatmérséklési tendenciákat.
Megítélésünk szerint ez a lépés megnöveli az államháztartás kamatfizetési kötelezettségeit, a deficitet, és még nagyobb finanszírozási igénnyel való fellépésre kényszeríti a pénzpiacon a költségvetést. Az egyensúlyra való ilyenfajta törekvésben nem látjuk a gazdasági növekedés jövő évi megindulásának a lehetőségét. Ezért a kormányzat a Nemzeti Bank vezetésével a kapcsolatot felvéve igyekszik megtalálni, hogy a túlfűtött kamatemelés kiigazításának gyors és célszerű módját minél hamarabb megtalálja.
Az egyensúlyi és a növekedési célok összehangolására való egyértelmű törekvésünket példázza az is, hogy a Kormány az adott körülmények között szigorú jövő évi költségvetést terjesztett elő, azaz a deficit GDP-hez viszonyított mértékének csökkentését, az államháztartás pénzpiaci részesedésének mérséklését javasolta. Ez elősegítené a vállalkozói forrásigény jobb kielégítését. A rendelkezésre álló jövedelemből az államháztartás részesedése 1%-ponttal csökkennék a gazdálkodószféra javára.
A Kormány a jelenlegi nehéz költségvetési helyzet ellenére is javasolja a társasági adó kulcsának 36%-ra csökkentését, bizonyos körökben a befektetést ösztönző adókedvezmények nyújtását, az adómentes, gyorsított amortizáció kiterjesztését. Mindezzel egyértelmű jelzést kíván adni a gazdaságosan bővíthető, versenyképes termékeket előállító vállalkozások számára, könnyítené a kibontakozásuk, beruházásaik lehetőségeit.
A Kormány segíteni kívánja a nehézséggel küzdő, de nagyobbrészt életképes tevékenységet folytató vállalkozások talpraállítását. Ennek érdekében folytatja a jövő évben megkezdett, hitelkonszolidáció néven ismertté vált folyamatot. A pénzintézetek újratőkésítésével biztonságosabbá akarja tenni azok működését, fedezetet nyújtva egyfelől a kamatrés csökkentésére, a pénzpiaci helyzet, a beruházási klíma javítására. Másfelől az így megfelelő tartalékokkal rendelkező bankok képessé válnak arra, hogy az érintett eladósodott, de perspektivikus vállalkozások közül azoknál adósságkönnyítést alkalmazzanak, amelyek megalapozott reorganizációs, a költségek hatékony csökkentését garantáló tervekkel rendelkeznek, és ez a része ennek a folyamatnak lesz az, amit úgy hívunk, hogy adóskonszolidáció.
Természetesen közben mind a bankokkal, mind a vállalkozásokkal szemben egyértelmű és számon kérhető hatékonysági követelményeket kell támasztani, a nehézségekkel azonban szembe kell nézni azon a téren, hogy a pénzintézeti konszolidációhoz szükséges kötvények értéke a bankok mai prognózisai alapján jelentősen meghaladja a költségvetési törvényjavaslat kimunkálásakor ugyancsak a bankok által jelzett mértéket.
Szeretném azonban azt is hozzátenni, hogy a banki hitelkonszolidáció megnyitja egyébként a lehetőséget arra, hogy nagyobb menetrendet diktáljunk a bankprivatizáció útján, hiszen az újratőkésítés révén a bankoknak a tőkemegfelelési mutatóját olyan szintre szándékozunk emelni, amely már lehetővé teszi, hogy hatékony, és nem alulértékelt bankbefektetők Magyarországra jöjjenek.
A Kormány mérsékelni kívánja az indokolatlan veszteségeket, segíteni a tisztulási folyamatot a csőd- és a felszámolási eljárást szabályozó törvény módosításán túl az eljáráshoz kapcsolódó több intézkedéssel is. Ilyen például a vagyonértékesítéssel összefüggő kedvezményes pénzügyi konstrukció vagy a bérgarancia-alap bevezetése.
A Kormány kiemelten kíván foglalkozni a nagymértékű piacszűkülés és a súlyos aszálykárok által is sújtott agrárágazatokkal. Itt főleg a gazdálkodási viszonyok átalakulásához kell egyértelmű feltételeket teremteni: a földtörvénnyel, a jelzálog közgazdasági és jogi feltételeinek, a földhitelintézetnek a megteremtésével és így tovább.
Jelentős feladat még az agrárpiaci rendtartás működtetése minden feltételének megteremtése, a termelési biztonság javítását célzó eseti intézkedések gyors meghozatala is.
A korábbi, az Országgyűlésnek bemutatott prognózisainkat a vázolt kormányzati intézkedések megvalósítását feltételezve a Jegybank szeptemberi kamatemelésének keresletszűkítő következményei miatt át kell értékelnünk.
A lakossági fogyasztás a megtakarítások várható növekedése miatt valószínűleg vagy tovább csökken, vagy az idei szinten stagnálni fog. A vállalkozók egyrészt a magasabb hitelkamat, másrészt likvid eszközeik kevesebb kockázattal járó megtakarítása miatt valószínűleg mérsékelni fogják beruházásukat. Ennek következtében a belföldi kereslet ilyen alacsony szintje mellett nem számolunk jövőre a GDP növekedésével.
A folyó fizetési mérleg deficitje azonban az ideinél kevesebb lesz, másfél milliárd dollár körül fog alakulni.
Az infláció további jelentős csökkenésének lehetőségeit korlátozzák az idei magas árak áthúzódó hatásai, az élelmiszer-gazdaságot sújtó árolló mérséklése, az államilag finanszírozott szolgáltatások piacosítása.
A Kormány a versenyviszonyok fejlesztésével, a központi árintézkedések körültekintő, megfelelő ütemezésével törekszik az infláció további csökkentésére. Az infláció mérséklésének lehetőségeit ma szerényebben ítéljük meg, mint a költségvetési javaslat benyújtásakor. A termelői árak alakulásánál nem indokolt a korábbi 11—13%-os prognózisunktól eltérni, a jövő évi fogyasztói áremelkedés átlagos mértékére azonban a korábbiaknál szélesebb, 16—22%-os sávot tudunk megadni. Az alsó határt ma is reálisnak ítéljük, mivel a termelői árak oldaláról nem várható a jelzettnél nagyobb költségoldali nyomás.
Az idén megvalósított árfolyamváltoztatás ugyanis hosszabb ideig fenn fogja tartani az export kedvezőbb jövedelmezőségét.
(9.50)
Nézetünk szerint tehát az alsó határ megvalósítására szükséges törekedni a pénzpolitikában, az árfolyam-módosításoknál és a bértárgyalások során. E szempont szem előtt tartása a csökkenő inflációs rátával összhangban álló, mértéktartó bérnövekedésben való megállapodásokra kéri a Kormány az érdekegyeztetés során partnereit is.
A prognózis felső határa felé akkor tolódik el az árszínvonal, ha a világpiaci árak a számítottnál jobban nőnek, illetve ha a forintleértékelésekkel kapcsolatos várakozások beépülnének a bérek és az árak alakulásába.
Az 1994. évi költségvetési törvényjavaslat június végi benyújtása óta jelentős változások következtek be. Mindenekelőtt be kell számolnom arról, hogy a beterjesztett költségvetési törvényjavaslathoz képest most azt javaslom, hogy a közalkalmazotti törvény 1994. január 1-jén lépjen hatályba a 8000 forintos minimális illetménnyel. (Dr. Kálmán Attila tapsol.) A sztrájkbizottsággal és a KIÉT-ben folytatott viták arról győztek meg, hogy ezt a lépést nem tudjuk 1995-re halasztani azért sem, mert akkor válik esedékessé a másik nagy kört érintő köztisztviselői törvény életbeléptetése. Végül is sikerült olyan megoldást találni, amelyik minden érintett fél által elfogadható tehermegosztásra épül, azzal együtt, hogy a technikai kivitelezés részletein még dolgozni kell.
Ezenkívül több menetben egyeztettük a költségvetést és a gazdaságpolitikát és a költségvetéssel öszszefüggő adótörvényeket az Érdekegyeztető Tanácsban és a KIÉT-en. Az elért eredmények alapján sikerült megegyezést létrehoznunk. Ezeket, természetesen, a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatnak mind a normaszövegén, mind egy-két előirányzatán át kell vezetni. Erre vonatkozóan a közeli napokban a módosítások rendelkezésre fognak állni.
Azt már most jelzem, hogy ezek együttesen a 38,3 milliárd forint összegű tartalékból nettó módon számolva 16-18 milliárd forintot kötnek le. Az államháztartási törvény szerint általános tartalékként a költségvetés kiadásainak 1%-át kell előirányozni, ez 15 milliárd forint. Így a beterjesztett tartalékból 6 milliárd forint marad. Ennek fedezetül kell szolgálni a bevételi bizonytalanságok megfelelő tartalékösszegére.
Bár az előzővel is komoly problémákkal számoltunk, mégis azt kell mondanom, hogy sokkal nagyobb feszültséget jelentenek a gazdasági és elsősorban a monetáris folyamatok. Tájékoztatnom kell a tisztelt Házat arról, hogy a már korábban jelzett kamatlépések kiadásnövelő hatására, az előrehozott hitelkonszolidációt is figyelembe véve, továbbá azt a tényt, hogy a társadalombiztosítási alapokat érintő profiltisztítást idén teljeskörűen végrehajtjuk, a központi költségvetés beterjesztett hiányához, a 249 milliárd forinthoz képest a hiány kereken 100 milliárd forinttal nő. Ebből a 100 milliárd forintból a társadalombiztosítási profiltisztítás 42 milliárd forint. A társadalombiztosítás és a központi költségvetés kapcsolatában elkerülhetetlenül, előbb vagy utóbb drasztikus a változás. Az önkormányzati irányítást, az önállóságot komolyan kell vennünk. Hosszabb távra szóló programokkal kell megalapozni azt, hogy az adott bevételekből az alapok milyen ellátásokat tudnak vállalni. A központi költségvetés a profiltisztításon túl nem tud további feladatokat átvállalni, és nyilván nem képes a társadalombiztosítás mindenkori hiányát államkötvényekkel kiegyenlíteni.
Az önkormányzatokkal történt egyeztetések eredményeként jutottunk arra a megoldásra, hogy célszerűnek látszik, ha a sokat sürgetett profiltisztítást a Kormány nem fokozatosan, három évre elosztva, hanem egyszerre hajtja végre. Ez mindkét önkormányzat tiszta lappal való indulását teszi lehetővé 1994-ben. Hozzá kell tennem, hogy itt a nyugdíj-biztosítási alap és az egészségbiztosítási alap között egy bizonyos arányeltolást kell végrehajtani ahhoz, hogy mindkét alap nullaszaldóval indíthasson a következő esztendőben.
A profiltisztítás eredményeképpen a 41 milliárd forintos társadalombiztosítási hiány eltűnik, ugyanenynyivel nő a központi költségvetés hiánya. Világosan látni kell, hogy ez a lépés az államháztartás összevont hiányát nem érinti, az változatlanul marad, tehát itt technikai változtatásról van szó.
A társadalombiztosítás pénzügyeivel most nem kívánok foglalkozni, rövidesen a tisztelt Országgyűlés elé kerül a társadalombiztosítási alapok 1994. évi költségvetése. Itt a szociális területről szeretnék néhány szót felvillantani.
1993-ban a nem társadalombiztosítási forrásból finanszírozott pénzbeni és természetbeni szociális ellátásokra 377 milliárd forintot fordítunk, 1994-ben ez az előirányzat 396 milliárd forint lesz. Eközben állandó támadás éri a Kormányt, hogy a létminimumon él már a lakosság több mint egyötöde és ezzel nem foglalkozunk. Jó lenne, ha közösen belátnánk, hogy ez nem szociálpolitikai kérdés. A gazdaság növekedése nélkül megoldhatatlan az a feladat, és a vállalkozók széles tömege várja, hogy a saját fejlődésükhöz több jövedelmet hagyjon kinn a központi költségvetés. Csak részben lehetek attól különösebben elragadtatva, hogy a foglalkoztatási alapokba 1994-re nem kellett több forrást előirányozni, mint az idén.
Jó dolog, hogy a munkanélküliek számának növekedése várhatóan megáll, de sajnos, ilyen ütemben a gazdaság nem tudja felszívni a munka nélkül maradók széles tömegét. A munkanélküli-járadékból kikerülők egyre nagyobb számban veszik igénybe a szociális törvényben biztosított munkanélküli jövedelempótló támogatást. Ehhez a már benyújtott költségvetésben is 5,5 milliárd forinttal többet kellett terveznünk. A magam részéről nagyobb erőfeszítéseket várok a munkanélküliekkel foglalkozó hivataloktól és a munka nélkül maradóktól egyaránt. Tapasztalatom, hogy az egyik oldalról széles körű a feketemunka, a segély melletti munkavégzés. A másik oldalról pedig a munka után járás — úgy tűnik — sokak számára sokkal terhesebb, mint a segély elfogadása. Az összes állami bevételhez képest 10%-nyi forrást, 100 milliárd forintot áldozunk a munkanélküliek ellátására, miközben elhanyagolt játszóterekre, parkokra, útjainkra és intézményeinkre nincs forrás. Ez előtérbe hozza a közmunkákon való foglalkoztatás kérdéskörének mielőbbi szélesítését. (Taps a jobb oldalon.) Ezen kérem elgondolkozni.
Mint tegnap az 1992. évi zárszámadási expozéban is utaltam rá, az államadósság jelentősen nő, állománya '93 végére 2800 milliárd forint lesz. A dinamikus adósságnövekedés a központi költségvetés adósságszolgálati kiadásait ugrásszerűen emeli, így az egész problémakör kezelése a költségvetés-politika központi kérdésévé vált. Szeretném hozzátenni — nem a tegnapi vitát folytatva, arra majd visszatérünk — ismét és ismét, hogy a korábbi időszakban a Jegybanknak nem volt olyan kockázati alapja, mely az árfolyam-politikai változásokkal szemben a dollárban felvett külső adósságállomány belföldi megjelenítésének változását saját alapjaira el tudná számolni. A belföldi államadósság ily nagymértékű növekedése nagy részben, kereken 890 milliárd forintos összegben a forintleértékelések hatásaiként automatikusan adódik anélkül, hogy ebből egy forintot is valaki elköltött volna, hiszen a dollár adósságállománynál ez nem jelentett többletköltekezést, a belső államadósság terhei úgy nőttek meg, hogy effektíve nem történt kiadásnövekedés.
A növekményt tehát a konstrukcióból és a kamatozó adósságállomány struktúrájából kell lekövetkeztetnünk. A kamatozó adósságállomány struktúrája, illetve a hiányfinanszírozás az utóbbi időben egyre jobban a rövid lejáratú állampapírok állományát növeli. Ez azt jelenti, hogy a kamatlábak emelkedése rövid távon egyértelműen negatív hatást gyakorol a költségvetés pozíciójára.
Az adósságszolgálati kiadások 1994-re a költségvetési törvényjavaslatban szereplőhöz képest, a hitelkonszolidációs többletkamatokkal együtt, 60 milliárd forinttal emelkednek. Szeretném jelezni, hogy a kormányzat teljes erejével törekszik arra, hogy az így jelentkező többletterhek eliminálása tekintetében hatékony lépéseket tegyen.
(10.00)
Ennek érdekében megvizsgáljuk és a Kormányban rövidesen megnézzük azokat a kiadáscsökkentő lehetőségeket, amelyek egyrészt ezt csökkentik, másrészt a technikai változásokat.
Szeretném jelezni, hogy amennyiben 1994-ben a kamatkiadások tekintetében megtakarításokat fogunk tudni elérni, ezeket szeretnénk a költségvetési törvényben el nem költhető megtakarításokként rögzíteni.
A pozícióváltozással szembeállított kiadáscsökkentés úgy mehet végbe, hogy az agrárágazatot, az infrastruktúrafejlesztést a nemzetgazdaság fontosságának megfelelően 1994-ben változatlanul figyelembe kell venni.
Az agrárágazat a kiemelten fejlesztendő területek között szerepel. A törvényjavaslat által biztosított eszközök alkalmasak arra, hogy mérsékeljük, illetve megállítsuk a termelésalakulás negatív tendenciáit, ösztönözzük az agrárgazdasági exportteljesítmény csökkentésének megállítására tett intézkedéseket, a termelés, az export és a belföldi kereslet preferálása útján javítsuk az agrárágazatban foglalkoztatottak munkahely-megtartási, munkához jutási esélyeit, továbbá segítsük az agrárgazdaság jövedelmi helyzetének a normalizálását és ezzel a termelési kedvet, és ösztönözzünk a parlagföldek csökkentésére.
A célok megvalósítása érdekében az 1994. évi előirányzat az ez évihez viszonyítva 10 milliárd forinttal több támogatást biztosít az ágazat számára, és a Kormány döntött 1994-re a földadó-fizetési kötelezettség felfüggesztéséről.
Az infrastruktúra, ezen belül is a termelői infrastruktúra fejlesztése a gazdasági növekedés szempontjából jelentős helyet foglal el az 1994. évi költségvetésben. Nem szabad elfelejteni, hogy a hosszabb távú fejlődés alapja az infrastrukturális fejlődés megléte vagy meg nem léte. Természetesen negyven év elmaradását három-négy év alatt nem lehet behozni. De határozottan le szeretnénk szögezni, hogy a jövő évi költségvetés minden eddiginél többet fordít az infrastruktúra fejlesztésére. 80%-kal több ez az összeg, mint ami 1993-ban felhasználásra kerül.
A teljesség igénye nélkül szeretném felsorolni, hogy több támogatást kap a vasút, számos közlekedési projekt kerül újonnan finanszírozásra. Folytatódik az egészségügy területén meglévő kórház-rekonstrukciós program, továbbá a kormányzati informatika fejlesztésére is több pénz jut.
Igen nagy a társadalmi igény a központi költségvetési szervek tevékenysége és szolgáltatásai iránt, jogszabályok sora — melyek jó része a felgyorsult törvényalkotással függ össze — határoz meg számunkra feladatokat, ugyanakkor a költségvetési források korlátozottak. Az igények, kötelezettségek és lehetőségek konfliktusának részleges feloldását célozza a nagy elosztási rendszerek reformja, melynek megvalósítására megtesszük a kezdeti lépéseket.
Mindezek figyelembevételével 1994-ben is folytatni kell a költségvetés útján megvalósuló újraelosztás szűkítését.
A központi költségvetési szervek támogatásának az érdemi növeléséhez 1994-ben többletforrás nem áll rendelkezésre.
A költségvetési politika csupán a felsőoktatásban, a korábban emlegetett agrárágazatban, valamint a lakásépítésben és általában a beruházások támogatásánál tud — viszonylag kiemelten — fejlesztési pénzeket biztosítani.
A bér- és dologi automatizmus tervezésére — az 1993. évhez hasonlóan — nem látunk lehetőséget, és fel kell készülni arra, hogy az árszínvonal növekedése az intézményhálózatot kedvezőtlenül fogja érinteni.
Az 1994. évi költségvetési támogatási előirányzatokat közel 7,5 milliárd forinttal csökkenti az állami kötelezettségvállalások felülvizsgálatára, az intézményhálózat korszerűsítésére, az új finanszírozási konstrukciók bevezetésére irányuló program végrehajtásának a folytatása. Ennek keretében 1994-ben a következő főbb megtakarítási lehetőségekkel számolunk.
Szervezet-korszerűsítéssel, létszámcsökkentéssel, működési költségmegtakarítással összefüggően csökken a támogatás — többek között — a Kárpótlási Hivatalnál, az Állami Népegészségügyi Szolgálatnál, jövőre a földhivataloknál, a II. félévben, a Magyar Geológiai Szolgálat létrehozásával egyes szervezetek megszűnése miatt, valamint a felsőoktatási intézmények belső szervezeti korszerűsítésével.
A vízügyi és árvízvédelmi intézmények vállalkozási tevékenységének leválasztásával költségvetési támogatás váltható ki. A fejlesztési lehetőség 12,6 milliárd forint, amely az egyes ágazatok között differenciáltan oszlik meg.
Szándékaink szerint komolyabb előrelépésre a felsőoktatásban nyílik mód, ahol a támogatás 20%-kal nő. Ez a növekedés részben a nappali tagozatos hallgatólétszám jelentős többletével függ össze, de mód lesz a rekonstrukciós program folytatására is. Nőhet az emberi erőforrások világbanki program hazai hozzájárulásának az összege.
A felsőoktatási törvénnyel összhangban lehetőség lesz a képzés korszerűsítésére. A felzárkózás az európai felsőoktatáshoz alap támogatását teljes egészében a költségvetés veszi át, és ez vonatkozik az OTKA és a KMÜFA jövő évi támogatására is.
A tudományos kutatáson belül emelkedik az agrárkutatások támogatása. Bővül a fiatal kutatók támogatási kerete, a jogosultak körének a szűkítése miatt csökken viszont a tudományos kandidátusi illetménykiegészítésnek az összvolumene. A KMÜFA támogatásának a költségvetési átvállalásával nő a költség részvétele az egész kutatás-fejlesztés finanszírozásában.
A központi költségvetési szervek körében — a védelmet és egyéb fegyveres testületeket is beleértve — 1,2 milliárd forinttal nő a béralap, az átlaglétszám pedig 6781 fővel csökken az 1993. évi előirányzathoz képest.
Itt szeretnék számot adni arról, az előbb már jeleztem, hogy a közalkalmazotti törvény életbeléptetésével az 1995. január 1-jével esedékes köztisztviselői törvény előkészítése irányába is megtettük a lépéseket, és pillanatnyilag abban határoztunk meg támogatást a központi költségvetési szervek és az önkormányzatoknál működő köztisztviselők bérrendezésére, hogy ebben az esztendőben lehetőség szerint a 80%-os beállási szintet el kell érni azért, hogy az 1995. január 1-jével jelentkező hatálybalépés ne jelentsen ugrásszerű növekedést a költségvetés ez irányú kiadási körében.
Néhány szót kell szólnom a helyi önkormányzatok 1994. évi költségvetési kapcsolatairól.
Az önkormányzatok és intézményeik 1994. évi gazdálkodási feltételei az államháztartás többi alrendszeréhez hasonlóan alakulnak. Arra vállalkozhatunk, hogy a legfontosabb törvényi kötelezettségekből eredő többletfeladati kiadásokhoz hozzájáruljunk. Így lehetőséget teremtünk arra, hogy a szociális törvényből fakadó egyes feladatoknak eleget tegyenek, például fizessék a munkanélküliek jövedelempótló támogatását.
El kell végezni a költségvetési törvényjavaslat, a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló, valamint a foglalkoztatási törvény összehangolását annak érdekében, hogy az ellátottak számának jelentős bővülése mellett az előirányzott összeg elegendő legyen.
A központi költségvetés szűkös forrásai ellenére módot teremtünk arra, hogy ugyancsak — kismértékben ugyan — növekedjék a címzett és céltámogatásokra fordítható előirányzat. Ezzel lehetővé tesszük, hogy új beruházások is induljanak.
Növekszik az önkormányzatok támogatása az idei bérpolitikai intézkedések 1994. évi kihatásai következtében is. Mint már utaltam rá, ennek kapcsán 10 milliárd forint többletforráshoz jutnak az önkormányzatok.
(10.10)
Amint ez a sajtóból is nyomon követhető volt, a beterjesztett törvényjavaslathoz képest az önkormányzatok támogatási előirányzata kiegészül a közalkalmazotti törvény illetmény-előmeneteli rendszerének végrehajtására nyolc és fél milliárd forinttal.
A Kormány, a közalkalmazotti sztrájkbizottsággal együtt aláírt nyilatkozatához tartva magát, módosítja a törvényjavaslat 64. §-át annak érdekében, hogy a közalkalmazotti törvény január 1-jén teljeskörűen életbe léphessen.
A központi költségvetés felvállalja így az önkormányzatoknál jelentkező többletkiadásoknak az önkormányzatok forrásszerkezetén belül a központi támogatás arányának megfelelő terhet, amely makroszinten mintegy 50%-ot tesz ki, de ez az arány önkormányzatonként más és más. Ezt 1994-ben felerészben támogatással fedezi a központi költségvetés, míg a másik feléhez garanciavállalás kapcsolódik az önkormányzatok által megelőlegezendő összeg erejéig. Az önkormányzatoknak az általuk megelőlegezett összeget a központi költségvetés két év moratórium után három év alatt visszafizeti. A felmerülő kamatokat viszont már '94-től fizeti, ha az önkormányzat a megelőlegezést részben vagy egészben hitelfelvétellel tudja megoldani. Ám ha ezt saját alapjából teszi, saját forrásai terhére, akkor '94—95-ben kamatprémiumot kap, 5%-kal magasabb összegű kamatot térítünk számukra, mint amekkora kamatot e pénzük éven túli lekötésével kapnának.
A közalkalmazotti törvény végrehajtásához emellett az is szükséges, hogy az egészségbiztosítási alap az általa érintett körben finanszírozza a többletköltségeket, az önkormányzat pedig fedezze e többletkiadásokat olyan arányban, amilyen arányt képviselnek költségvetésükben a helyi bevételek. Azok az önkormányzatok, amelyek saját erejükből képtelenek az ehhez szükséges többletforrásokat előteremteni, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő önkormányzatok támogatási feltételeinek megfelelően részesülhetnek többletjuttatásban.
Tudatában vagyok annak, hogy a helyi önkormányzatok 1994-ben csak akkor tudnak megfelelni megnövekedett feladataiknak, ha minden erőfeszítést megtesznek a helyi erőforrások feltárására és működésük racionalizálására.
Néhány szóval engedtessék meg, hogy az adótörvények néhány speciális változására felhívjam a figyelmet.
Az általános forgalmi adónál 1994-ben az adórendszert érintő intézkedésekre nem kerül sor, ezt az ez évi pótköltségvetés augusztus 1-jén hatályba léptetett áfa-intézkedései '94-re áthúzódóan rendezték.
A fogyasztási adórendszerben sem változnak 1994-ben az adószabályok. Az indokolttá vált, elsősorban a jövedéki szabályozással összefüggő változások a jövedéki törvénnyel együtt jóváhagyásra kerültek. Az élvezeti cikkek, valamint az üzemanyag és tüzelőanyag termékkörben csak egy viszonylag mérsékelt adóemelést lehet megvalósítani. A törvényjavas- lat erre tekintettel e két termékcsoportnál átlagosan 10%-os, azon belül is differenciált, egyes termékek terhelhetőképességét mérlegelő adótétel-emeléssel, valorizálással számol.
A költségvetési törvényjavaslat további megalapozását szolgálja a költségvetés bevételeinek több mint negyedrészét jelentő jövedelemadókról szóló törvény módosítása.
Mint már a bevezető részben is említettem, ennek a társasági adótörvény vonatkozásában egy 10%-os csökkentése realizálódik, 40%-ról 36%-ra, és ezen túlmenően az osztalékot újra befektetők, vagy jelentős befektetéssel exportképes, korszerű és környezetbarát terméket előállítók, valamint a munkahelyet teremtők számára további jelentős adómérséklések következnek be. Ez a szándék a gazdálkodó, a nemzetgazdaság szempontjából fontos célnak megvalósulásában közreműködő vállalkozásoknál és vállalkozóknál, merem remélni, lényeges változást fog jelenteni.
A magánszemélyeknél általános jövedelemnövekedést feltételezve, a ma még egymillió forintos jövedelemmel rendelkezőknek is csökken az adóterhe.
1994-ben a személyi jövedelemadóval kapcsolatban két igen lényeges változás következik be.
Megszűnik ugyan az úgynevezett alkalmazotti kedvezmény, ehelyett azonban a nyugdíjjárulék az adóalapból kikerül, ezzel az adófizető állampolgároknak összességében mintegy 30 milliárd forinttal csökken az adóalapja.
Ezen túlmenően 1994-re a személyijövedelemadó-táblánál olyan változtatásokat és sávváltoztatásokat tudtunk eszközölni, amelynek révén egyrészt a nullkulcsos sáv felemelkedik a régi rendszerben — ha mai fejjel gondolkozunk — a 122000, új, a nyugdíjalap levonásával a 110000 forintos mértékig.
Ezt követően egy olyan mértékű adósávcsökkenés következik be, amelyik a 20000 forintos bruttó jövedelmet szerzőknél kereken havi 1000 forinttal növeli a jövedelmeket az adókulcsok változása révén.
Nagy félreértések voltak előzetesen, amikor meghirdettük, hogy 550000 forinttól bejön egy új adókulcs, a 44%-os. Szeretném említeni, hogy valóban innen egy sávnövekedés következik be, de az adóterhek csak kereken 1 millió forint fölött fognak ennek következtében növekedni, mert az 1 millió forintnál éri utol az 1994. évi adótábla adótartalmának összessége az 1993. évit. Tisztelettel kívánom mindenkinek, hogy adónövekedése legyen abból, hogy átlépi az 1 millió forintos bruttó éves jövedelmet.
Itt kell kitérnem a jövedelemszabályozók módosításai közül a minimumadó kérdésére is, melynél két szempontra kell felhívnom a figyelmet.
Az egyik: a jövedelem megállapításához szükséges költségelszámolást a tevékenységük sokszínűsége, összetettsége miatt normatív, törvényi rendelkezéssel részleteiben nem lehet szabályozni. Így számos lehetőség adódik ezek révén az adó elkerülésére. Magyarországon azonban még nincsenek meg a feltételei, és nem olyan az adózási kedv sem, hogy az adózó és az adóhatóság alkuja lehessen a költségelszámolás. Ez a tény és a tulajdonosok valós nyereségérdekeltségének a hiánya az oka, hogy az adórendszerben minimális jövedelem alapján, azt feltételezve adókötelezettségre tett a Kormány javaslatot.
A másik, hogy egy-egy vállalkozás szintjén a minimumadó olyan jelentéktelen összegű, amely miatt likviditási problémák, csődhelyzet nem állhat elő, annak ellenére, hogy a költségvetés maga ezen a címen kereken 6 milliárd forint bevétellel számol.
Illusztrálásként két számot szeretnék említeni. Az 1000 forint korrigált árbevétel elérése esetén a minimumadó 7 forint 20 fillér egy társaságnál, de ha még egyéb adókedvezményekre is jogosult, akkor még ennél is kevesebb. Az egyéni vállalkozóknál 1000 forint bevétel esetén nulla és 8 forint 80 fillér közötti a minimumadó összege, attól függően, hogy melyik jövedelemsávba esik az így számított jövedelem.
A jövedelemadó-törvényeknek benyújtásakor a javaslat szerinti módosítás és a reálfolyamatok tervezése, alakulása alapján '94-ben társasági adóként 58 milliárd forint, személyi jövedelemadó címén 228 milliárd forint bevétellel számol a költségvetés. Ez a bevétel a tervezett hiány tartásához elengedhetetlen, ezért a bevételre ható bármilyen változtatás csak az ellentétel egyidejű megjelölésével fogadható el.
Néhány szót az illetéktörvényről. Az illetéktörvény módosításának második lépcsőfokát jelenti a most beterjesztett törvényjavaslat, mely a vagyonszerzési illetékek, valamint egyes államigazgatási eljárási illetékek korrekcióját kezdeményezi. A változtatást alapvetően az indokolja, hogy az alacsony mértékű és túlhaladott kedvezményeket érvényesítő vagyonszerzési illetékek bevételt biztosító szerepe csökken, a különböző jogcímeken megszerzett vagyonok után befizetett illetékekből származó bevételek pedig stagnálnak. Emellett fokozatosan értéküket vesztették egyes fix tételű államigazgatási eljárási illetékek is, az eljárás valós költségeit közelről sem tükrözik.
(10.20)
A beterjesztett törvényjavaslat a lakás kiemelt kezelése érdekében csak a lakásnak nem minősülő vagyontárgyak megszerzéséhez kötődő illetékfizetési kötelezettség módosítására szorítkozik, érvényben hagyva azt az elvet, hogy az illeték mértéke fejezze ki a vagyonszerzés körülményeit, eltérő sajátosságait.
Az öröklési és ajándékozási illetékeknél változatlanul érvényesül az az elv, hogy az elvonás átlagos mértéke tükrözze a szerzés gazdasági hátterét, az ingyenességet, s fennmarad a rokoni foktól függő differenciálás is.
Az illetékmérték viszonylag jelentős emelkedését ellensúlyozza, hogy a javaslat nem érinti a lakástulajdon ingyenes megszerzésével járó illetékeket, a kulcstáblázatok a hatályos szabályozással azonos mértékű elvonást irányoznak elő.
Az ellenérték fejében történő vagyonszerzések illetékének, köznyelven szólva a vételi illetéknek az emelése szintén nem terjed ki a lakások megszerzésének illetékére, és változatlanul hagyja a lakástulajdonosok egymás közti cseréjének játékszabályait is.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, hogy mindezek a változások világosan tükrözik a kormányzatnak a gazdasági élet 1994. évi tevékenységére, növekedésére, egyidejűleg egyensúlyára és inflációjával kapcsolatos politikájára vonatkozó elképzeléseit. Szeretném elmondani, hogy sokakban felvetődhet az a gondolat, hogy mivel itt egy 100 milliárdos többletet jelenítettem meg a beadott költségvetéshez képest, miért az eredeti törvényjavaslat tárgyalásába kezdünk bele?
Azért, mert a költségvetés kormányzati kiadásait és bevételeit nem közvetlenül érintik ezek a dolgok, lényegében kívülálló, egyrészt technikai rendezések, mint a társadalombiztosítási profiltisztításból adódó többlet, a bankkamatemelés pedig nem költekezési kiadás, hanem egyszerűen számszaki megjelenítése annak a ténynek, amelyet a Nemzeti Bank ez irányú döntése okozott. Úgy hiszem, hogy ezeknek, mint technikai változtatásoknak az átvezetése, nem érinti a Kormány gazdálkodásra és gazdaságra vonatkozó eddigi megállapításait, és hozzá kell tennem, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az így jelentkező 100 milliárd többletből azt, amely a kamatemelések következtében előáll, ezt lehetőség szerint a Kormány minél hamarabb szeretné visszahozni eredeti állapotára és ezeket a többletkiadásokat megtakarítani a költségvetés '94. évi kiadási oszlopában.
Azonban hozzá kell tennem: a gazdasághoz alkalmazkodnunk kell és tudomásul kell vennünk, hogy a jegybanki döntés következményeit át kell vezetnünk a költségvetésen is.
Kérem ennek figyelembevételével mind az adótörvények, mind a költségvetés megvitatását, és közösen megtárgyalt módosításuk után annak törénybe iktatását. (Taps.)
