RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Demokratikus államokban a pártok közvetlenül nem gyakorolnak közhatalmat, hanem programalkotással és a választópolgárok által e programok közüli választással lehetővé teszik a népakarat felszínre jutását.
A választójogi törvény milyenségétől nagymértékben függ az, hogy a megválasztott Parlament öszszetétele milyen mértékben tükrözi le a népakaratot. A választójogi törvények megalkotásánál egy nagyon fontos dilemma azt eldönteni, mit tekintenek a legfontosabbnak: a kormányzati stabilitást vagy pedig az arányosságot. Amennyiben az első a fontosabb, ebben az esetben általában az ún. többségi elven működő egyéni választókerületekben választják a képviselőket, amenynyiben a másodikat, akkor pedig az arányos elven működő listás választásokat alkalmazzák.
Én egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon egy jó törvény született, egy jó törvény, amelyik lehetővé tette azt, hogy ebben a nehéz átmeneti helyzetben is működhessen a Parlament és a Kormány, és nem is kívánom, hogy ez a törvény alapjaiban megváltozzon.
Ezzel kapcsolatban szeretném felidézni két személyes emlékemet, ami talán nem tartozik szorosan ide. Még politikán kívüli, de politikára figyelő ember voltam, és nagy érdeklődéssel hallgattam a rádióban egy szilvásváradi kempingben sátorverés közben a kerekasztalnál történt megállapodást, majd pedig már az MDF 2. országos gyűlésének küldötteként nagy tapsvihart aratott Debreczeni József — aki már akkor is képviselő volt, az előző parlament képviselője —, aki bejelentette, hogy az Országgyűlés a nemzeti ünnep előestéjén elfogadta a sarkalatos törvényeket, köztük a választójogról szóló törvényt.
Azt gondolom, azért jó ez a törvény, mert ötvözi a különböző választójogi rendszerek előnyeit anélkül, hogy a hátrányait is magában hordozná. A képviselők majdnem fele egyéni választókerületben kerül megválasztásra, ahol a többségi elv alapján a nemzeti politika irányításáért felelős stabil kormányzat megteremtését teszi lehetővé. Ez az egyéni választókerületi rendszer egy szoros kapcsolatot tételez fel a választópolgár és a képviselő között. De választójogi törvényünk két esetben is alkalmazza a listás választási elvet, ahol az arányos rendszer elősegíti a politikai erők valós megjelenését az Országgyűlésben, de ugyanakkor már egy lazább kapcsolatot feltételez választó és választott között. Az országos lista egy további arányosítást valósít meg. Itt már a választópolgárok és a megválasztott képviselők közötti kapcsolat még lazább, mint az előző esetben.
Én azt gondolom, természetes az, hogy a különböző pártok a választójogi törvényt egy bizonyos fokig megpróbálják a saját testükre szabni, és olyan választójogi törvényt szeretnének elfogadtatni, amely számukra előnyös. Például az egyéni választókerület előnyös azoknak a pártoknak a számára, amelyeknek tömegbázisuk van, amelyeknek szervezeteik vannak, amelyek bíznak a saját erejükben. A listás választójogi rendszer előnyös lehet azoknak a pártoknak, amelyekhez egy történelmi név kapcsolódik, vagy bíznak meglevő népszerűségükben. Míg azok a pártok, amelyeknek nincs kivel összefogniuk a választás második fordulójában, természetes módon az egyfordulós választásokat szeretnék törvénybe iktatni.
Én azt gondolom, mindezeknek az érveknek — amelyek elhangzottak már a törvény vitájában — a fényében akkor teszünk a legjobban, ha nem nyúlunk a törvény alapelveihez, azt változatlanul hagyjuk.
Több képviselőtársam említette, hogy egy kisebb létszámú, olcsóbb és hatékonyabb Parlamentre lenne szükség. Azt gondolom, ezzel a fölvetéssel elviekben teljes mértékben egyet lehet érteni. Azonban — mint ahogy többen is fölvetették már a vitában — ezt csak úgy és akkor lehet megtenni, ha az egyéni választókerületben megválasztott képviselők száma semmiképp nem csökkenhet. Erre pedig a következő érvet szeretném elmondani.
Ebben az országban van még — ha nem is sok — olyan választókörzet, amelybe több mint 100 település tartozik, és a választópolgároknak nem adatik meg az a lehetőség, hogy szoros kapcsolatot tartsanak a saját megválasztott képviselőjükkel. Másrészt pedig egyedül az egyéni választókerületi rendszerben van lehetősége a választópolgárnak arra, hogy közvetlenül arra a személyre szavazzon, akit képviselőnek szeretne látni. Mert a zárt pártlista ezt nem teszi lehetővé. Ha listán egy elsőbbségi szavazásos rendszert alkalmaznánk, ahol a választópolgárnak lehetősége lenne a listán belül a saját prioritásait kijelölni és a sorrendet megváltoztatni, vagy szavazatelosztásos megoldást alkalmaznánk, ahol versengő listák jelöltjei közül választhatnának a választópolgárok, ebben az esetben talán elképzelhetőnek tartanám az egyéni választókerületek számának csökkentését.
Mivel ezt én magam sem akarom, ezért azt kérem önöktől, hogy az egyéni választókerületek számát semmiképpen ne csökkentsük, mert törékeny demokráciánknak semmiképpen nem válna előnyére, ha a képviselőket még túlterheltebbé tennénk. De nem is ez lenne a fontosabbik probléma, hanem az, hogy nem adnánk meg a lehetőséget, hogy a választópolgár kapcsolatot találjon a képviselőjével.
(17.40)
Úgy gondolom, hogy a Kerekasztalban kialkudott arányokat is illene fenntartani, tehát a többségi rendszer, illetve az arányos rendszer között kialakult arányokat. Éppen ezért nem érzem időszerűnek az országgyűlési képviselők létszámának a csökkentését.
Ha a hatékonyságról beszélünk, néhány hete az Országgyűlés Házszabályainak a vitájában elmondtam: ez elsősorban Házszabály kérdése. Egy jobb Házszabállyal az Országgyűlés lényegesen hatékonyabban működne, és erősen kétségbe vonom azt a tényt, hogy akár egy fele létszámú Országgyűlés hatékonyabb lenne.
Úgy gondolom, hogy elég néhány képviselő, aki az egyéni szereplésvágyat mindenek fölé, a törvényalkotás fölé helyezi, és ugyanígy le tudná lassítani a törvényalkotás folyamatát. Másrészt az olcsósággal kapcsolatban: ha a képviselők létszáma csökkenne, ez valóban a képviselői tiszteletdíjak és alkalmazotti költségek csökkenését vonná maga után, de a Ház működési költségeit, az apparátus fizetését, a dologi költségeket és magának az épületeknek a fenntartását is figyelembe véve, úgy gondolom, hogy jelentéktelen öszszegről lenne szó.
A külföldiek szavazati jogáról csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon bízom abban és remélem, hogy sikerül egy olyan kompromisszumos megoldást találni, ami a Parlament mindkét oldala számára elfogadható lesz, hiszen ez egy nagyon fontos gesztus lenne a külföldön élő magyarság számára.
A nemzeti és etnikai kisebbségek szavazati jogát mindenképpen biztosítani kell a törvényben.
Én egyetértek a Tölgyessy képviselő úr által felvetett aggályokkal, mely szerint idegen test lenne a választójogi törvény keretében, de mégis azt mondom, hogy úgy bel-, mint külpolitikai okok miatt ezt meg kell tennünk.
Tölgyessy képviselő úr említette, hogy Szlovéniában összesen két képviselő reprezentálja a kisebbségeket. Hozhatott volna egy szomszédos példát is: Horvátországban a szábor 138 képviselői helyéből 14-et az etnikai és nemzetiségi kisebbségek számára tartanak fenn, igaz őket pártlistákról választják meg.
Szintén Tölgyessy képviselő úrtól hangzott el az, hogy szeretné, ha rövid kampány lenne a választás során. Megint csak azt mondom, hogy ezzel elviekben teljes mértékben egyetértek, azonban ha felvetem azt, amit már az előzőekben említettem, hogy vannak olyan körzetek, amelyekbe több mint száz település tartozik, egyszerűen nem lenne fair, különösen a most nem képviselőkkel szemben, mert nem lenne meg a módja, hogy megismertessék magukat a választópolgárokkal.
Egy másik nagyon fontos kérdést szeretnék önöknek felvetni, és ez kapcsolódik az előbb említettekhez, azokhoz a választókerületekhez, amelyekbe nagyszámú település tartozik.
Úgy gondolom, hogy indokolt lenne megváltoztatni a választókerületek kialakításának az elveit.
Tisztában vagyok azonban azzal, hogy mivel már beindultak a képviselői jelölések, ezt a jelenlegi választások előtt több okból, semmiképpen nem lehet megtenni. De egy olyan módosító javaslatot szeretnék benyújtani a tisztelt Háznak, hogy az 1994-es választások után hatályosulva mégis megtörténjen a választókerületek kialakítása elveinek a megváltoztatása és lehetőség szerint ne lehessen olyan választókerület, amelybe ötvennél több, közigazgatásilag önálló település tartozik.
Azt már elmondtam, és most megismétlem, hogy ez a törvény alapjaiban jó, és az alapelveihez nem kell hozzányúlni. Azonban egy nagyon súlyos hiányosságát látom, ez pedig a területi listán történő mandátumok elosztásának a módja.
A hatályos törvény jelenleg a területi listán úgy osztja el a mandátumokat, hogy lehetővé teszi, hogy ne minden mandátum az adott területi listáról kerüljön betöltésre, hanem véletlenszerűen, a szavazók számától és a pártokra leadott szavazatok arányától függően mandátumok felkerülhetnek az országos listára.
Két szerencsés megyénk volt 1990-ben: Fejér és Győr-Moson-Sopron megye. Ebben a két megyében minden mandátumot sikerült ott helyben betölteni. De Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Nógrád, Somogy, Tolna és Veszprém megyében egy mandátum már felkerült az országos listára. Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megyében két-két mandátummal történt ugyanez. Budapest területi listán, Baranya, Komárom-Esztergom és Zala megyében pedig három-három mandátum került fel az országos listára.
A legmostohábban bánt a véletlen Komárom-Esztergom és Zala megyével, amelyek esetében a mandátumok több mint 50%-a, azaz öt-öt mandátumból három került fel az országos listára és csak kettő került helyben betöltésre. Összesen így 32 mandátum került fel a területi listákról az országos listára. Úgy gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni indokolt.
A prognózisok szerint 1994-ben még inkább megoszlanak majd a szavazatok, és az az abszurd helyzet is előfordulhat, hogy valamely megyei listáról egyetlen mandátum sem kerül betöltésre. Ez különösen a kis megyék, a kis lakosságszámú megyék esetében nagyon valószínű, hiszen van olyan megye, amelyiknek csak négy vagy öt listás mandátuma van, és ha ott nyolc-tíz párt is képes lesz területi listát állítani és ezekre a listákra közel azonos arányban kerülnek szavazatok leadásra, ez azt jelenti, hogy egyetlen mandátum sem kerül helyben betöltésre.
Tarnóczky Attila képviselőtársammal egy törvényjavaslat-csomagot fogunk e helyzet megváltoztatására az Országgyűlésnek benyújtani, és arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák majd ezeket a módosító indítványokat.
Az 1990-es eredmények alapján példaképpen szeretném önöknek elmondani, hogy 1990-ben Zala megyében két mandátum került betöltésre a területi listáról. Egy mandátumot a Magyar Demokrata Fórum, egy mandátumot pedig a Szabad Demokraták Szövetsége nyert el. Ha az általunk kidolgozott elv szerint történt volna a mandátumok elosztása, akkor a Magyar Demokrata Fórum kettő, a Szabad Demokraták Szövetsége szintén kettő és a Kereszténydemokrata Néppárt egy mandátumhoz jutott volna Zala megyében.
A kétharmados határ 17661 volt 1990-ben, az általunk kidolgozott módosító javaslat szerint 16600 szavazattal lehetett volna mandátumhoz jutni, tehát a kettő közt összesen ezer szavazatnyi különbség van.
(17.50)
Én úgy gondolom, hogy ez nem egy durva beavatkozás a törvény lényegébe, viszont területileg lényegesen igazságosabb lenne. A javaslatot részletesebben majd a részletes vitában kívánjuk ismertetni. Én addig is kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolkozzanak el az általam elmondottakon, és támogassák majd javaslatainkat.
Elnök úr, önnek köszönöm a szót, képviselőtársaimnak pedig a figyelmet. (Taps.)
